A vodcast főcíme megjelenik, amin olyan feliratok olvashatók, mint OTP Alapkezelő szakértői, értelmezik, a világ történéseit, befektetések, struktúrális folyamatok, trendek és változások, globális gazdaság, hatással van az életünkre. A végén az OTP Fund Facts logója jelenik meg középen.

Narrátor: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, ahol az OTP Alapkezelő szakértői értelmezik a tőkepiacok és a világ történéseit. Befektetések, strukturális folyamatok, trendek és változások, minden, ami formálja a globális gazdaságot, és hatással van az életünkre. Egy vodcast, amely segít átlátni a háttérben zajló folyamatokat.

A stúdióban 2 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon bögrék, toll és jegyzetfüzet hever, illetve asztalon minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon. A háttérben egy TV, amelyen az OTP Fund Facts logója látható.

Műsorvezető: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast. Az elmúlt években a napelem volt az energetika fenegyereke, ezt a szerepet vette át tőle az energiatárolás napjainkra. Erről a területről fogunk beszélgetni a mai adásban Pletser Tamással, az OTP Alapkezelő szenior portfóliómenedzserével. Az energiatárolás technológiai hátteréről, a lehetséges buktatókról, a fenntartható energetikai rendszerekről. Szia Tamás! Köszöntelek az adásban. Kezdjük is azzal, hogy amikor energiatárolásról beszélünk, akkor azt gondoljuk, hogy ez egy ilyen egyszerű dolog, mint elrakni az elektront befőttként egy valamibe, pedig valójában egy sokkal szerteágazóbb dologról van szó. Mesélnél ennek a rétegeiről úgymond?

Pletser Tamás: Igen, és üdvözöllek Csongor, üdvözlök minden hallgatót és nézőt. Igen, alapvetően én azt gondolom, hogy az elektromos áram tárolása, illetve az energiatárolás maga legalább egy három rétegű vagy három rendszert érintő probléma. Annak idején egyébként ezt Varró László nagyon jól kifejtette, hogy tulajdonképpen van egy problémánk, ami az elektromobilitást érinti, tehát azt, hogy megpróbálunk energiát tárolni és a közlekedési eszközeinkben ezt felhasználni. Van egy olyan problémánk az energiatárolás területén, ami tulajdonképpen azt érinti, hogy nappal termelünk megújuló forrásból energiát, de ez a termelés nincs szinkronban a fogyasztással. Általában az elektromos áramfogyasztásnak van egy reggeli, illetve egy esti csúcsa. Ugye ekkor vannak a háztartások otthon, reggel főzik a teát, este főzik az ebédet.

Műsorvezető: A másnapit.

Pletser Tamás: A másnapit igen, nézik a tévét, tehát hogy ez a két csúcs, illetve van egy harmadik és nagyon fontos probléma, ami talán én azt gondolom, az egyik leglényegesebb, és erről esik talán a legkevésbé szó, ez pedig az, hogy az energiát valahogy hosszabb távra is be kéne tárolnunk. Ha megnézzük az emberiség nagy része, körülbelül 80 százaléka az északi félgömb 30. és 50. szélességi köre között él. Az itt lévő megújuló energiakapacitás, hát szeretnénk állítani az energiarendszereinket megújuló energiára. Ezeknek a nagy része március és november között képződik. Ugye ekkor van nap, ekkor egyébként a szél, energia is ekkor van, bár ez mondjuk szerencsére van télen is, de hogy a nagy részét a megújuló energiáknak ebben az időszakban képezzük, vagy ekkor tudjuk termelni, miközben a fogyasztásunknak egy jelentős része pedig a téli időszakban, tehát novembertől márciusig.

Műsorvezető: Ez ugyanaz, mint a napközbeni, csak...

Pletser Tamás: Igen, csak az éven belül. És hát ugye valahogy be kéne hat hónapra tárolnunk a megtermelt, megújuló energiát, aminek a formája valószínűleg nem az akkumulátorok lesznek, mert a volumen miatt ugye ezt nem lehet, hanem valamifajta kémiai folyamatokban letárolni ezt, tehát mondjuk hidrogénbe vagy a hidrogénnek különböző hosszabb szénláncú szénhidrogén formáiban. Viszont erre az utóbbira van egyelőre a legkevésbé megoldásunk. A szerencsés dolog az az, hogy az első két kérdésre már vannak megoldások, tehát elektromobilitásnál tudjuk a lítiumion akkumulátoroknak a sikerét. Most ugye nagyon nagy fellendülés van tényleg, ahogy mondtad, a napközbeni megtermelt elektromos áram 24 órás tárolására, ezeket is ugye lítiumionos megoldásokkal próbáljuk megoldani, de azért nagyon sok terület van, és főleg a hosszú távú energiatárolásban, ahol még igazából nincsen áttörés, illetve a közlekedésben is azért nagyon sok olyan forma van, ahol a meglevő akkumulátoros technológiák egyszerűen fizikai adottságaik miatt valószínűleg nem lesznek alkalmasak arra, hogy fel tudjuk használni és valódi megoldás legyen.

Műsorvezető: Kérlek, hogy beszéljünk először ezekről, tehát a legelső területről, a rövid távú mobilitásról, hiszen ugye az elektromos autók azért most már teljesen a hétköznapok részét képezik, de ahogy mondtad, vannak azért ennek a technológiának igen komoly korlátai.

Pletser Tamás: Igen, itt ugye szerencsére vannak komoly előrelépések, elsősorban ez a bizonyos NCM, tehát ez a Nikkel-Kobalt-Mangán alapú akkumulátoroknak látjuk ugye a sikerét. Az utóbbi egy-két évben jött a lítiumionnak egy másik, egy akkumulátornak egy másik formája, az úgynevezett lítium-vasfoszfátos megoldás, ahol a katód anyaga nem ez a bizonyos NCM, hanem ugye vasfoszfátból van. Ezek lényegesen olcsóbbak. Itt el is értük tulajdonképpen azt a bűvös 100 dollár/kWh-s szintet, ami alatt, hogyha beesik az akkumulátornak az ára, akkor onnantól kezdve robbanásszerű fejlődés van. Most ezeket Kínában ilyen 60-70 dolláros szinten tudják előállítani, tehát itt van egy nagyon komoly robbanás, illetve itt vannak fejlesztések is. Egyrészt próbálnak a lítiumion mellett nátriumionos megoldásokat létrehozni. Például a kínaiaknak már van olyan prototípusa, amit az ő elmondásuk szerint egy-két éven belül nagyban is tudnak, tehát valóban üzemszerűen tudnak majd gyártani. Illetve amire nagyon vár a piac most már évek óta, az a szilárd lítiumionos megoldás, ami ennek a folyékony elektrolitos lítiumion megoldásnak a hátrányait ki tudja küszöbölni. Ha ezek a fejlesztések létrejönnek, én azt gondolom, hogy például a könnyűgépjárművek területén valószínűleg aratni fognak az elektromos autók. Ezek a szilárdtest-akkumulátorok ugyanis arra képesek, hogy mondjuk 10 perc alatt megtöltsük őket, 800-1000 kilométeres hatótávolságuk legyen, ráadásul maguk ezek az akkumulátorok több ezer töltést bírnak elviselni úgy, hogy maga az akkumulátor minősége nem romlik. Tehát kvázi a becslések szerint egy akkumulátorpakk akár két-három autót is kiszolgálhat.

Műsorvezető: Világos, de fontos volt, amit mondtál, hogy ezek az alacsony súlycsoportba tartozó autókra jók, vagy autókba jók. Mi a helyzet akkor, hogyha mondjuk egy buszt vagy egy nehézgépjárművet akarunk mozgatni?

Pletser Tamás: Bizonyos esetekben alkalmasak ezek az akkumulátorok például a busznak vagy nehézgépjárműnek is a mozgatására, főleg ott, ahol ezeket mondjuk ugyanazon az útvonalon használják, napi rendszerességgel töltik. Vannak azonban olyan nehéz gépjárművek, mezőgazdasági gépjárművek, kamionok, illetve a repülés és a tengeri hajózás, ahol valószínűleg más megoldásra lenne szükség. Itt nagyon sok próbálkozás van, itt elsősorban egyébként a hidrogénnel, illetve a hidrogénnek különböző továbbléptetett molekuláival próbálkoznak, tehát úgy értem, hogy elsősorban metanollal, illetve ammóniával.

Műsorvezető: Ennek ilyen biztonsági megfontolások lehetnek a hátterében? Tehát, hogy tovább kell fejleszteni a hidrogént, vagy aggregálni kell a hidrogént?

Pletser Tamás: Igen, ugye a hidrogént önmagában nehéz tárolni, macerás anyag minden szempontból.

Műsorvezető: És veszélyes anyag.

Pletser Tamás: Veszélyes anyag, rideggé teszi a fémeket, nem lehet sűríteni se egy ponton túl, tehát mondjuk, ha a földgázzal is összevetem, mondjuk a kompresszált, tehát összesűrített földgázzal, akkor is az energiasűrűsége csak a harmada, negyede az összesűrített hidrogénnek. Viszont hogyha ezt le tudnák, vagy tovább tudnák a vegyi folyamatot léptetni és metanolt vagy ammóniát hoznának létre. Ez a két anyag képes arra, hogy tulajdonképpen hasonlóan, mint mondjuk a jelenlegi dízel üzemanyag, letárolható mondjuk a hajóknak az üzemanyagtartályában és hosszabb utakra is biztosítsa az energiaforrást. A gond az az, és ez az egész legnagyobb problémája ennek a hosszú távú energiatárolásnak, hogy jelenleg a hidrogén előállítása, majd annak a visszaállítása elektromos árammá az egy nagyon hatékonytalan folyamat. Durván a megtermelt energiának a kétharmadát elvesztjük. Nagyon sok fejlesztés van egyébként, hogy mind az elektrolízis részt, mind pedig az üzemanyagcellás oldalt javítsák hatékonyságban, de egyelőre még azért igazán nagyon komoly áttörést nem lehet hallani, illetve ha meg is oldják ezt laborkörülmények között sokszor nagyban, sorozatgyártásban megoldani ezt a kérdést, ez nagyon nehéz, ez még egy hatalmas, még egy ugyanakkora szinte technikai ugrást jelent a tömeggyártás a prototípustól, mint a nulláról a prototípus előállítása.

Műsorvezető: Ezt még nagyon sokáig lehetne szerintem boncolgatni, de térjünk át a második rétegére a problematikának. Erre reggel fogyasztunk, este fogyasztunk, napközben termelünk. Ezen a téren, vagy ebből az aspektusból hol tart az áttörés? Közel vagyunk hozzá, napok kérdése, mit gondolsz erről?

Pletser Tamás: Gyakorlatilag a közepén vagyunk a folyamatnak. Ugye ezek a bizonyos lítiumion vasfoszfátos megoldások, ahogy említettem, nagymértékben csökkentek árban. Ezeknek az energiasűrűsége egyébként az NCM típusú akkumulátorokhoz képest alacsonyabb, tehát itt 2-300 wattóra/literről beszélünk, az előző az NCM azért ez inkább 400 mega fölötti energiasűrűséget bírnak, viszont ugye itt nem kell cipelni az akkumulátort a járműnek, tehát le lehet tenni a telephely bármelyik részén igen. Láttunk a régióban is egyébként nagyon komoly áttöréseket. Én itt Bulgáriát hadd említsem meg, nekik 6,5 gigawattnyi kapacitásuk van. Magyarországnak egy gigawattnál kevesebb van ebből. Egyébként körülbelül a magyar igény is legalább egy olyan 6-7 gigawatt lenne, akkor már nagy részét a megtermelt többlet elektromos áramnak, amit mondjuk napközben termelünk meg a nyári, tavaszi, őszi időszakban, azt el tudnánk az esti, illetve a másnap reggeli időszakra tárolni. Ennek egyébként az oka nagyon érdekes, próbáltam utánanézni, hogy a bolgárok miért ilyen sikeresek, és én két dolgot találtam igazából. Egyrészt ők nagymértékben megkönnyítették a szabályozást, illetve elősegítették azt, hogy ezek a telephelyek be tudjanak kapcsolódni az elektromos hálózatba, másrészt ők ugye nagyon komoly európai uniós forrást kaptak, és ezt ügyesen tudták ebbe becsatornázni. Szerintem a mai magyar politikának az egyik fő feladata lesz, talán azonnali feladata egyébként itt az energetikában, hogy ezt a sikert Magyarországon is megvalósítsuk. Mondom, most már a technológia adott, kínaiak nagymértékben.

Műsorvezető: És olcsón adják ezeket.

Pletser Tamás: És olcsón adják ezeket, és ezek abszolút versenyképesek már.

Műsorvezető: Azt lehet tudni, hogy a bolgároknál milyen technológia a vivő ágazat? Tehát, hogy náluk milyen akkumulátorokra építik ezt a hatalmas mennyiséget?

Pletser Tamás: Alapvetően erre a lítium vasfoszfátra. Ugye itt mellettem mondom, próbálnak közben új technológiákkal, tehát ez a bizonyos nátriumion valószínűleg még akár olcsóbb lehet, mint a lítiumionos megoldás, bár itt azért vannak kérdőjelek, például érdekességképpen elmondom, hogy a lítium meg a nátrium költsége az akkumulátornak csak ilyen 20 százaléka maximum. Tehát a többi rész az a drága, tehát sokszor ugye a katódanyag a drága, maga az egész akkumulátortest kialakítása, a benne lévő rézkábelek, tehát azok értékben nagyobb részt tesznek ki, mint egyébként maga a lítium vagy maga a nátrium, ami ugye az energiaátvitelt lényegében megteszi ezeken az akkumulátorokon belül. Tehát lehet, hogy nátrium-ion még olcsóbb lesz, most tömegtermelésben ez a bizonyos lítium vasfoszfát van, illetve adott esetben ezekből az NCM-es akkumulátorokból is használtakat fel lehet használni. De volt egy ilyen ötlet is Magyarországon, hogy az itt lévő akkumulátorgyáraknál kijövő olyan akkumulátorok, amelyek nem tudják teljesíteni az iparági szabványt, de amelyek azért használhatók, csak mondjuk kisebb energiasűrűséggel, azokból esetleg építünk ugyanilyen akkumulátorparkokat.- Ez az elv egyébként elektromos autókban kicsit elhasználódott akksikra is érvényesíthető? Tehát, ha mondjuk tíz évig benne van a nem tudom miben, a Nissan Leafben, és akkor utána egy új lehetőséget kap egy akkumulátorparkban? Ez így elképzelhető?

Pletser Tamás: Igen, ez például pont ilyen esetekben elképzelhető, illetve mondom, a gyártáson azok az akkumulátor pakkok, amelyek nem érték el ezt a célértéket, itt azért van egy ilyen 5-10 százalékos selejt arány sok esetben, ezeket erre fel lehet használni. Úgyhogy igen, ez például egy kifejezetten ilyen irány lehet.

Műsorvezető: Az a kérdésem, hogy látsz-e csőben olyan fajta technológiai fejlesztést, amely mondjuk lehetővé tenné, hogy Magyarország pikk-pakk, tehát nagyon rapid idő alatt utol tudja érni Bulgáriát, és le tudja küzdeni azt az elmaradást, amiről az imént meséltél. Tehát van-e olyan technológia, ami már közel áll az ipari szakaszhoz, az ipari szakaszba történő bevezetéshez, amelyre bazírozva meg lehet tenni ezt az elég komoly ugrást.

Pletser Tamás: Én nem hiszem, hogy nekünk sok minden újat kellene kitalálnunk, tehát tulajdonképpen csak le kéne másolni ezt a példát. Itt ami nagyon fontos, az a szabályozás. Tehát, hogy azért gördülékeny legyen ezeknek az akkumulátorparkoknak a beépítése a rendszerbe. Kell egyfajta rugalmasság is nyilván a rendszerintegrátor oldaláról, illetve nagyon fontos az, hogy legyen elég kapacitás ahhoz, hogy például a bekötés a rendszerben meglegyen. Tehát itt azért kellenek ilyen jellegű beruházások is. Illetve hát nyilván az Európai Unióval ki kell egyezni, hogy jöjjön tőlük ez a forrás. Az Európai Unió kifejezetten szívesen ad ilyen jellegű projektekre egyébként pénzt. De én azt gondolom, hogy minden adott, a technológia megvan, ez a lítium vasfoszfátos megoldás, ez a mostani költségek mellett teljesen megtérülő és bevállalható. És nagyon jó lenne Magyarországnak. Ugye itt az elmúlt években azért nagyon komoly napenergia kapacitást építettünk ki, 8 gigawattnyi napenergiánk van. Most ugye van egy terv arra, hogy a szélenergiában is erősítsünk, tehát mondjuk egy 3-4 gigawattos szélenergia az teljesen reálisnak tűnik itt a mostani forgatókönyvek alapján. Ehhez a kettőhöz egy olyan 6-7 gigawattnyi tárolókapacitást felépítve tulajdonképpen a tavasztól egészen az őszi időszakig sokkal stabilabb energiarendszere lenne Magyarországnak. Lényegesen jobban járnánk egyébként az energiamérleggel is. Ugye jelenleg az a helyzet, hogy a nyári időszakban napközben exportálunk, sokszor negatív ár mellett, este pedig nagyon drága áron importálunk.

Műsorvezető: Abszolút szembemegyünk a piaccal gyakorlatilag.

Pletser Tamás: Így van, abszolút szembemegyünk a piaccal, tehát hiába van mondjuk sokszor a nyári időszakban, ha működik Paks többletünk, egyszerűen ez a többlet inkább egy negatív értéket jelent amiatt, hogy negatív áron adunk el, tehát mi fizetünk ahhoz azért, hogy megvegyék az áramot, miközben este ugye méregdrágán kell vásárolnunk. Ezzel a felépítménnyel ez a probléma jelentősen megoldható lenne.

Műsorvezető: Visszakanyarodtunk ezzel most a tárolást harmadik, talán legkritikusabb rétegére, erre a hosszú távú megoldásra. Itt sokkal jelentősebb ez a ritmusbéli eltérés, amiről meséltél, mint napközben? Nem, felteszem inkább úgy a kérdést, hosszú távon miért nehezebb ez a megoldás, hogy miért nehezebb a tárolás kivitelezése, mint rövid távon?

Pletser Tamás: Nem találunk igazán jó megoldást rá. Ugye itt a legérdekesebb vagy leginkább racionális jelölt, ez a hidrogén lenne, amiből egy nagy volumen van a Földön, hiszen vízből rengeteg van, abból ugye lehet bontani hidrogént, illetve oxigént, ugye tárolható a hidrogén, viszont minden más szempontból a hidrogén rossz. Ugye pici apró atomról van szó. Átmegy a fémen, ha nem elég vastag, rideggé teszi a fémeket, robbanóelegyet tud alkotni, ha oxigén kerül bele.

Műsorvezető: Csak a gond, csak a baj.

Pletser Tamás: Csak a gond, csak a baj. Ráadásul még egyszer hangsúlyozom, nagyon hatékonytalan az, ahogy ugye elektromos áramból bontjuk a vizet, illetve mondjuk ezt visszaalakítjuk elektromos árammá. Tehát, hogy rengeteg gond van vele, itt vita is van például az iparágon belül is, hogy például szabad-e a lakosság felé nagy mennyiségben hidrogént adni, mert ipari felhasználásban van, hiszen most is világszinten 70 millió vagy 100 millió tonna hidrogént használunk föl, de ott ugye ipari körülmények vannak, ott szakértők.

Műsorvezető: És ezt szabályozottan is.

Pletser Tamás: Igen. A lakosságnál ez már egy kicsit kérdésesebb. Az látszik, hogy egy 15-20 százalékig bele lehet keverni a földgázrendszerbe, anélkül, hogy a földgázrendszert le kéne cserélni. De ha például ennél nagyobb arányban akarunk hidrogént használni, akkor más csőrendszerre van szükség, vagy a csöveknek a kapcsolatát kell ugye javítani, magukat a kazánokat ki kell cserélni, tehát az egy komplett szinte rendszercserét jelent, hogyha ennél magasabb hidrogénarányt szeretnénk. Nagyon versenyképtelen még most is. Még a mostani adatok is azt mutatják, hogy földgázból előállítani hidrogént, ilyen háromszor olcsóbb, mint hogyha ezt mondjuk megújuló forrásból szeretnénk előállítani, tehát elektrolízis segítségével zöld hidrogént. És ez az arány igazából 2020-21 körül volt egy ilyen nagyon nagy fellendülés, hogy akkor na, a hidrogén ez át fog törni.

Műsorvezető: Igen, a hidrogénautó is.

Pletser Tamás: Igen, de hogy azóta sem közeledett igazából egymáshoz a két álláspont. Én rengeteg ilyen hírlevelet olvasok, kapok, ami azt mutatja, hogy rengeteg gondolkodás van, ausztrál cégek, amerikai cégek, kínai cégek körében is ebben a kérdésben, de hogy igazából a Szent Grált senki nem találta egyelőre meg, illetve hogyha prototípusban például az ausztrálok építettek már 95 százalékos hatásfokú elektrolizáló berendezést, de például tömeggyártásban, ha ezt le akarnánk szállítani, az egy újabb technológiai lépés, ott még egyelőre nem tartunk. Tehát rengeteg gondolkodás van a piacon, egyelőre nem látszik az, hogy melyik technológia lenne az, ami tényleg hatékonyan tudna megoldást teremteni arra, hogy mondjuk napenergiát letároljunk hat hónapra.

Műsorvezető: Akkor az szinte biztos, hogy az elkövetkező években ilyen PB gázpalack formában nem fogjuk hozni-vinni a hidrogént otthonra, viszont volna egy teljesen laikus kérdésem. Mi lenne, hogyha a rövidtávon bevetett technológiát próbálnánk meg, hogy is mondjam, felskálázni, mármint a használhatóságának az idejét tekintve felskálázni. Az teljesen kivitelezhetetlen?

Pletser Tamás: Nem, egyáltalán nem, sőt ezen folyamatosan gondolkodnak is. Ugye nem véletlen, hogy az egyik például kulcspont lenne Magyarország számára is, meg egyébként az egész világ számára energiafelhasználás oldalról, hogy mondjuk okosmérők jöjjenek be. Próbálnánk úgy az energiafelhasználást időzíteni, hogy akkor használjunk több energiát, amikor az az energia olcsóbb. Ugye ez háztartási szinten úgy valósulna meg, hogyha mondjuk napközben sok elektromos áramunk van, mert sok napelemünk van, ami ugye olcsón termel, akkor azokat az elektromos áramot fogyasztó berendezéseket akkor üzemeltetnénk, amikor olcsó ez az üzem, ez az áram. Tehát, hogy efelé halad a világ, és ezen gondolkodunk. Hát sajnos vannak azonban adottságok. A fűtési energiára télen van szükségünk, amikor ugye a megújuló energia kevésbé áll rendelkezésre. Tehát megoldást akkor is mindenképpen kell találnunk. Nyilván az nem mindegy, hogy mekkora mennyiségű energiát kell betárolnunk fél évre. És ilyen értelemben az nagyon fontos lenne, hogy bizonyos esetekben, ahol halasztható a fogyasztás, próbálnánk arra ösztönözni a feleket, hogy akkor fogyasszanak, amikor ez az elektromos áram vagy energia rendelkezésre áll, és nem akkor, amikor éppen szűkösség van.

Műsorvezető: De ehhez láthatóan például Magyarországon is ilyen nagyon durván alacsony dunai vízszint és leálló paksi atomerőmű kell, tehát hogy azért ezt így nem lehet, hogy is mondjam, alapból elvárni a fogyasztóktól, hogy így viselkedjenek. Térjünk át arra, hogy ha ez a tárolás igazából a zöld energiának a terjedését is akadályozza egy ideje már, hiszen amikor hatalmas mennyiségben jelenik meg, amit mondtál, a magyar anomáliát is. A nap vagy szélenergia a rendszerben, ugye az sokszor gyakorlatilag fölborítja az aktuális viszonyokat, teljesen átalakítja a képet, és állandóan visszatérő motívum az, hogy pontosan ezeknek az egyenetlenségeknek az eltüntetésére, kisimítására szükség van a fosszilis komponensekre továbbra is. Ez azt jelenti, ha én jól értem, hogy nincs is esély rá, hogy egy teljesen megújulókból összerakott energiamixszel álljon egy ország előtt? Tehát ilyen lesz irreális 2026-ban?

Pletser Tamás: Én azt gondolom, hogy két külön kérdés van, és ez nagyon jó, hogy ezt így feltetted. Egyrészt tudnunk kell a fosszilis energiáról azt, hogy azért ennek a hatékonysága még mindig jóval jobb nagy átlagban, mint a megújuló energiáé. Van egy energetikai fogalom, ezt úgy hívják, hogy EROI, ez egy angol betűszó, az Energy Return on Energy Invested, ez azt jelenti, hogy egy egység energia befektetéssel hány egység energiát tudunk nyerni. Na most nagy átlagban ez a megújuló energiánál még mindig rosszabb, mint nagy átlagban a fosszilis energiánál. A jó hír az, hogy a kettő egyébként közelít egymáshoz. Ennek az az oka, hogy a megújuló energia hatékonysága is javul, miközben a fosszilis energiahordozókból nyilván azokat próbáltuk eddig is felhasználni leginkább, amelyek a leghatékonyabbak voltak, ahol ez az EROI a legmagasabb volt, és hát kénytelenek vagyunk egyre inkább az alacsonyabbhoz nyúlni, főleg úgy, hogy most ugye geopolitikai feszültségek is vannak, tehát mondjuk a legolcsóbbhoz, például a szaúd-arábiai olajhoz éppen most ugye nincs feltétlenül elérése a világnak. Tehát, hogy ezek is ugye korlátozzák ezt. Ez egy nagyon fontos dolog. A másik, amit ugye említettél, valóban a tárolás megoldatlansága, főleg a hosszú távú energiatárolás megoldatlansága. Egyelőre lehetetlenné teszi, én azt látom, hogy teljesen kizárólag megújuló alapon üzemeltessünk egy rendszert. Egyszerűen kell egy backup. Ugye Németországban mondjuk a téli időszakban nagyon sokszor két-három hetes úgynevezett Dunkelflaute sötét időszak van, akkor se napenergia, se szélenergia nincsen. Nyilván ugye az európai energia rendszer közös, és hogy minél nagyobb a rendszer, ez a fajta, hogy mondjam, tehetetlensége a rendszernek egyre kisebb, mert mondjuk lehet, hogy Németországban éppen Dunkelflaute van, de most Spanyolországban, Dániában nincs, most Spanyolországban éppen napenergia elérhető, de valamennyire sajnos valamifajta fosszilis vagy nukleáris backupra még mindig szükség van, és én azt gondolom, hogy ezt akkor lehetne igazából kiküszöbölni, hogyha tényleg teljes mértékben hatékonyan be tudnánk az energiát tárolni hosszabb távra. A másik kérdés viszont akkor is előjön, hogy melyik a rendszer az olcsóbb. És az az igazság, hogy ez a zöldítés vagy CO2 mentes világ, ez inkább a fejlett országoknak alapvetően a problémája. A fejlődő világban egy kicsit más a gondolkodás. Ők energiát szeretnének mindenáron, mert az alapszükségleteiket sem tudják sokszor kielégíteni.

Műsorvezető: És minél alacsonyabb áron, azért nyilván.

Pletser Tamás: Így van, minél alacsonyabb áron, és nekik az, ami elérhető és ami olcsó, azt választják. Most sok esetben ők a fosszilist választják, mert még mindig alapvetően elérhetőbb és olcsóbb a hatékonyabb EROI-mutató miatt, mint a megújuló energia. Ezért tulajdonképpen ez a két tényező együtt van, együtt létezik, hogy melyik az olcsóbb, melyik a hatékonyabb, és hogy tudunk-e hosszabb távon megújuló rendszerekre alapozni. Még egy harmadik megjegyzést hadd tegyek, hogy azért ha CO2 mentes világban gondolkodunk, sajnos vannak olyan tevékenységek, ahol gyakorlatilag vagy lehetetlen, vagy őrült költséggel lehet csak CO2 kibocsátást csökkentenünk. Ugye a CO2 kibocsátásnak körülbelül 20%-a egy ilyen, hogy mondják angolul, a hard-to-abate szektor, tehát amit nagyon nehéz csökkenteni, vagy lehetetlen. És ezek nagyon fontos dolgok, ilyenek, mint például az acélgyártás. Ugye szokták mondani, hogy minden termék vagy acél, vagy olyan termékből készül, ami acélból van. Ez a következő a műtrágyagyártás, ahol molekula szinten szükségünk van a CH4, tehát a földgáz molekulára. Ilyen a cementgyártás, ahol maga a folyamat, tehát a mészégetés (kalcinálás) közben keletkezik CO2, vagy ilyen ugye a plasztik, tehát a műanyagoknak a termelése.

Műsorvezető: A teljes vegyipar.

Pletser Tamás: Ahol szintén molekula szinten van szükségünk a szénhidrogénekre, tehát hogy ezeket nagyon nehéz csökkenteni. Tehát én azt gondolom, hogy valószínűleg CO2 kibocsátástól mentes világ talán soha nem lesz. Azt meg tudjuk a mostani technológiai szinten csinálni, hogy azért ezt jelentősen lecsökkentjük mondjuk akár a töredékére. És adott esetben még ha találunk olyan technológiát, amivel ezt a CO2-t ki tudjuk vonni a légkörből, azzal lehetséges talán egy olyan világot létrehozni, de most még a mostani technológiai tudásunk szerint én szerintem még ezt a szintet nem tudjuk elérni.

Műsorvezető: Arra kérlek, hogy egy pillanatra térjünk vissza az EROI mutatóra. Úgy fogalmaztál, hogy a fosszilis források nagy általánosságban alacsonyabb EROI mutatóval rendelkeznek, mint a megújulók. Ez egy kicsit azt sugallja számomra, hogy lehet már olyan megújuló, ami mondjuk versenyképes tud lenni, vagy tudna lenni a fosszilis kategórián belül is?

Pletser Tamás:Igen, és hát nyilván a fosszilis kategórián belül is nagyon széles a paletta. Mondok egy-két példát, ami talán jobban megérthető. Ugye a Ghawar-mező a világ legnagyobb olajmezője a mai napig Szaúd-Arábiában. Ott a becslések szerint ez az EROI ez olyan 150 körül van, tehát egy egységbe tett energiával szemben 150-et nyerünk.

Műsorvezető: Ez elég jó hatékonyságú.

Pletser Tamás: Ez elég hatékony. Egy jó amerikai palamező az mondjuk olyan 25, a rosszabb az meg mondjuk 10. És hát van olyan terület, ahol nagyon jó a szél, ott mondjuk van olyan szélerőmű, amihez hasonlóan ezt az egy a tízet tudja már, vagy egy kicsit jobbat is. Nyilván attól is függ egyébként, hogy mit, hogy mondjuk almát hasonlítsunk almával. Tehát mondjuk egy gázalapú erőmű egy nagyon jól szabályozható erőmű, gyakorlatilag percre pontosan, vagy akár másodpercre.

Műsorvezető: Gombbal. Lenyomod, megnyomod, nem megy.

Pletser Tamás: Igen, skálázható, nincs másodperc alapon. Na most egy megújuló energiánál ugye ahhoz, hogy ez a skálázhatóság meglegyen, hozzá kell tenni egy tárolót, amiről beszéltünk. Most ha már a kettőt összevetjük, akkor a kettőnek az EROI-ja lényegesen rosszabb, mint mondjuk a földgázé. Tehát hogy ez is közrejátszik, hogy sokszor csak önmagában nézik a szél vagy a napenergiának az EROI-ját. Csakhogy ugye mondjuk a földgáz alapon termelt áram, annak van egy skálázhatósága. Tehát igen, az is áram, ez is áram, de az mégiscsak minőségben jobb, hogy bárhogyan a fogyasztásunk alakul, úgy tudjuk ugye skálázni. Egyébként ez a fajta skálázhatóság, ez a nukleárisnál is sokszor egyfajta hátrány, mert ugye az meg alapvetően stabilan termel, bár az új nukleáris erőművek képesek szabályozni, de ott a nagy tőkeberuházások miatt mindig igyekeznek a maximális kihasználtság mellett üzemeltetni az üzemet, hiszen akkor.

Műsorvezető: Hamarabb érnek meg.

Pletser Tamás: Így van. Tehát ott is van egy skálázhatósági probléma, és ott is felmerül ezeknél az erőműveknél a rövid távú energiakereslet változásának a problémája.

Műsorvezető: Előjött már többször a beszélgetésben, és szerintem nem véletlenül a hálózat kérdése. Erre a tárolási, energiatárolási bummra a jelenlegi hálózat, amelyik ugye abszolút centralizált keretekre lett kitalálva. Tehát, hogy egy teljesen más működési modellre mennyire van felkészülve szerinted?

Pletser Tamás: Hát ebben a kérdésben én nem vagyok szakértő, de azt tudom és azt olvasom, hogy nagyon komoly pénzeket kell ölnünk. Ugye volt nemrég ugye egy nagy komoly, komoly spanyol áramkimaradás.

Műsorvezető: Igen, igen, igen.

Pletser Tamás: De tavaly talán, vagy nem is emlékszem.

Műsorvezető: Az év elején talán.

Pletser Tamás: Igen, év elején volt, igen. Ott is talán részben az volt a probléma, hogy ott nagymértékben a hálózat megújuló energiára volt már kihegyezve, miközben például a rendszerből hiányoztak nagyméretű, ilyen forgókerekes elektromos áramtermelő egységek, gázalapú erőművek, nukleáris erőművek. Na most meg lehet egyébként számtechnikailag oldani, ahogy én olvastam azt, hogy napenergiára vagy megújuló energiára alapozódjon teljesen egy rendszer ilyen értelemben egy adott pillanatban, viszont ezt a fajta szinkronizálást, illetve ezt a fajta, tehát az, hogy a rendszernek van egy frekvenciája, ezt ezek a nagy forgó kerekes, vagy forgó tányéros elektromos áramtermelő berendezések tudják legjobban, legkönnyebben, leghatékonyabban biztosítani. Tehát itt is látszott szerintem ennél a nagyon jelentős áramkimaradásnál, hogy még egy olyan nagyon fejlett árampiaccal és nagyon fejlett technológiával rendelkező ország, mint Spanyolország sincs erre teljesen felkészülve. Tehát egész biztos, hogy a hálózatban nagyon sok pénzt kell befektetni Magyarországnak is, hogy ez a rugalmasság meglegyen, legyenek adott esetben okosmérők, adott esetben ezeket a bizonyos energiatárolókat be tudjuk építeni a rendszerbe, ezekből szükséges áramot a rendszerirányító felügyelet alatt időben és megfelelő frekvenciával ki tudjuk venni. Tehát ehhez egy nagyon komoly IT felkészülés kell, nagyon komoly bekapcsolások, nagyon komoly bekötések. Én azt gondolom, hogy erre még a magyar rendszer sincs felkészülve, tehát valószínűnek tartom, hogy a következő években euró milliárdokat kell abba ölni Magyarországnak is, hogy egy sokkal rugalmasabb rendszer alakuljon ki, ami a növekvő napenergia, szélenergia és tárolói kapacitásokat egyszerre tudja kezelni.

Műsorvezető: És bocsáss meg, az egész ugye össze van kapcsolva egy európai rendszerrel. Pont ezt akartam kérdezni, jó, hogy említed, hogy mekkora előny származhat abból országszinten, tehát mondjuk Magyarország szintjén, hogy ezt nem saját szakállunkra, tehát nem csak a határokon belül kell megoldanunk, hanem egy elég komoly méretű európai piacon belül. Tehát gyakorlatilag össze vagyunk kötve ezzel a piaccal.

Pletser Tamás: Ennek nagyon komoly hatékonyságjavulási lehetőségei vannak. Nyilván ez szükséges ahhoz, hogy egymás felé meglegyen a bizalom.

Műsorvezető: Mármint az országok között.

Pletser Tamás: Az országok között, igen. Mondok egy egész triviális példát, jó? Szivattyús energiatároló. Ugye ezt olyan helyre lehet elhelyezni, ahol vannak hegyek.

Műsorvezető: Nálunk nincsenek.

Pletser Tamás: Nálunk nincsenek hegyek, nálunk ugye a '80-as években a prédikáló széket jelölték ki. Egyébként ez tényleg egy jó közhely lenne, de hát nyilván egyéb okok miatt azért ennek valószínűleg kicsi a valószínűsége, hogy ott szivattyús energiatároló lesz, de a környékbeli országokban viszont vannak hegyek. Tehát ott sokkal jobban ez kialakítható lehetne, és adott esetben a magyar energiarendszer felé is lehetne szolgáltatni ezekből az országokból, ha megvan ez a kellő bizalom, és hiszünk abban, hogy ezt a szolgáltatást minden időben megkapjuk.

Műsorvezető: Hát ez olyan, mint amikor a franciák vették át a brit közműrendszert, emlékszem, hogy annak idején ez hatalmas felháborodást keltett, hogy hát évszázados ellenségünk, tehát hogy hogyan engedhetjük be őt a kapukon belül. Az összes dolgot egy rendszerben nézzük, amiről idáig beszéltél, akkor ha jól értem, nem is az a kérdés, hogy valami tisztán megújuló vagy fosszilis-e, hanem hogy milyen az egyensúly, az egészséges kombináció. Magyarország számára 2026, mondjuk egy tízéves távlatban merre lenne érdemes orientálódni? Számításba véve az összes paramétert, amiről idáig volt szó.

Pletser Tamás: Hú, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, ugyanis egyrészt maga a technológia is változik. A különböző energetikai megoldásoknak más a beruházási ideje. Ugye van a Magyarországon egy jelentős bizonytalanság, hogy mi lesz Paks 2-vel. Én azt gondolom egyébként, hogy az ország adottságai a nukleáris energiához nagyon jók. Most a nukleáris energiánál az a nagy kérdés, hogy milyen EROI-val tudod megvalósítani a projektet. Elmondom, miről van szó. Ugye itt a 70-es évek óta a nukleáris energiának a reálára, tehát nem a nominális, a reálára, az körülbelül olyan 7 és 10-szeres mértékben nőtt. Aminek az az oka, hogy ahogy voltak balesetek, '86 Csernobil, utána ugye 2011. Fukusima, egyre több biztonsági követelményt tettek, és ezek a biztonsági követelmények jelentősen megdrágították az elektromos áramot.Na most a jó nukleáris erőműnek akár ilyen 70-80-as EROI-ja is lehet, hogyha ezt nagyon túlbiztosítják, ez lemehet egészen mondjuk ötre vagy háromra, tehát kvázi a megújuló energiák szintje alá szinte, ha ez olyan drága. Tehát én azt gondolom, hogy Magyarországnak nukleáris ága szüksége van, de egy olyan projektre, ami egy ésszerű racionális árakon valósul meg. Na most általában ezeknél a nukleáris projekteknél egy két-háromszoros költségtúllépés az teljesen elfogy, gyakorlatilag szinte szabály, minthogy kivétel. Tehát hogyha mondjuk az eredetileg megígért pénzekért meg lehetne egy Paks 2-t csinálni, az Magyarországnak kifejezetten értékmentő lenne. Ha ez jóval-jóval drágább, akkor szerintem ez nem biztos, hogy az ország számára egy megfelelő irány.

Műsorvezető: Tegyük föl, hogy nem, ez esetben mivel lehetne pótolni, mert az egy nagyon komoly kiesés kapacitásban.

Pletser Tamás: Ebben az esetben valóban ez a megújuló energia plusz tároló megoldás felé mehetünk, illetve földgáznál lehet földgáz alapú áramtermelés irányába haladni. Lehetőség lenne még valamilyen szinten, ezt legalább érdemes lenne megvizsgálni a Mátrai Erőműnek a kérdését, hogy ez lignitet éget, amit nagyon nem szeretnek a környezetvédők sem az Európai Unió, de mondjuk adott esetben egy CO2-be összeszedéssel és besajtolással a földbe ez valamilyen szinten zöldebbé tehető.

Műsorvezető: Úgy, hogy marad a lignit a fűtőanyaga?

Pletser Tamás: Úgy, hogy marad a lignit a fűtőanyaga. Itt a kérdés a következő, nagyon nagy ott a mennyiség, ami van, tehát ez 60-70 évre elegendő lignit van, viszont állítólag nagyon rossz a hatásfoka. Tehát ezt kellene végiggondolni. Ennek az előnye az lenne még, hogy ez helyben van. Tehát itt tényleg nem függnénk a külső piacoktól. Ugye a földgáznál alapvetően függünk attól, hogy milyen áron tudjuk beszerezni a földgázt, és azért most látjuk, hogy az európai földgázpiac nem éppen egy olcsó piac. Amit még lehetne nyilván tenni, az a geotermia, abban Magyarországnak kifejezetten jó adottságai vannak, illetve hát nyilván szigetelni, szigetelni, szigetelni, tehát az energiafelhasználásunkat csökkenteni. Valószínűnek tartom, hogy magát az ipari politikánkat is át kéne úgy alakítani, hogy ne az energiaintenzív irányba menjünk, és utána magát az egész országnak is a gondolkodását én azt gondolom, hogy inkább egy szolgáltatási alapú irányba lehetne vinni ahelyett, hogy mondjuk egy erős ipari alapra tennénk. Hozzáteszem, hogy ez egy olyan váltás, amihez egy 20-30 év kell, egy nagyon nehéz sziszifuszi munka, egy lassú dolog, és kell egy támogatás az ország lakosságának a részéről, egy nagyfokú türelem is kell, mert azért az az igazság, hogy húsz évig beruháznunk kell, tehát addig nagyon.

Műsorvezető: Mielőtt jelentkeznének az első hatások.

Pletser Tamás: Igen. Addig nagy jólét ne nagyon várjunk itt. Viszont én szerintem ez egy épeszűbb irány lenne, mint mondjuk egy energiaintenzív irány egy olyan országban, ahol egyébként energiaínség van.

Műsorvezető Nagyon köszönöm a beszélgetést, Tamás.

Pletser Tamás: Köszönöm én is.

Műsorvezető: Ez volt az OTP Fund Facts Podcast. A mai adásban az energiatárolásról beszéltünk, amely a napelemek után az energetikának a legújabb üdvöskéje. A terület hátulütőiről, az ebben rejlő lehetőségekről beszélgettünk Pletser Tamással, az OTP Alapkezelő szenior portfóliómenedzserével. Én Csák Csongor vagyok. Sziasztok!

A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:

Jelen podcast marketing közleménynek minősül, a benne szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Az elhangzó tájékoztatás nem teljes körű. Az említett az OTP Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapokról részletes információkat az otpalapkelezo.hu oldalon talál. Az elhangzottak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Alapkezelő Zrt-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás az alábbi oldalon érhető el. www.otpalapkezelo.hu/vodcast-disclaimer .