A vodcast főcíme megjelenik, amin olyan feliratok olvashatók, mint OTP Alapkezelő szakértői, értelmezik, a világ történéseit, befektetések, struktúrális folyamatok, trendek és változások, globális gazdaság, hatással van az életünkre. A végén az OTP Fund Facts logója jelenik meg középen.

Narrátor: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, ahol az OTP Alapkezelő szakértői értelmezik a tőkepiacok és a világ történéseit. Befektetések, strukturális folyamatok, trendek és változások, minden, ami formálja a globális gazdaságot, és hatással van az életünkre. Egy vodcast, amely segít átlátni a háttérben zajló folyamatokat.

A stúdióban 2 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon bögrék, toll és jegyzetfüzet hever, illetve asztalon minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon. A háttérben egy TV, amelyen az OTP Fund Facts logója látható.

Műsorvezető: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast. Ha az elmúlt években valaki általános feltörekvő piaci befektetésekkel szemezett, óhatatlanul kínai, indiai és brazil eszközökkel találta magát szembe. Na, ez mára megváltozott – de nem csak földrajzi értelemben, látható egy nagyon komoly szektorális átrendeződés is. Ennek a miértjéről és hogyanjáról beszélgetünk ma Boér Leventével, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatójával. Szia!

Boér Levente: Szia!

Műsorvezető: Köszöntelek a műsorban. Kezdjük egy kis fogalommagyarázattal: ha ma bemegyek a bankba, hogy szeretnék általános fejlődő piaci instrumentumokat vásárolni, akkor mit fogok megvenni?

Boér Levente: Hát nagyon mást, mint mondjuk ezelőtt tíz évvel vagy húsz évvel. Egy picit tágabbról, messzebbről indítanám a kérdést. Amikor az egész kategória létrejött – hogy egyrészt miért van szükség erre, hogy fejlődő piac vagy fejlett piac –, régen, azt hiszem 1988-ban indult ez a kategória az MSCI besorolás szerint, ez a legnagyobb indexszolgáltató, aki bekategorizálja a dolgokat a befektetési univerzumban, és a legtöbbek által követett intézmény. 1988-ban hozták ezt létre, akkor még egy nagyon pici szegmens volt, a globális tőkepiacnak kb. 1%-a lehetett. Később kialakult a BRIC kategória – Brazília, Oroszország, India, Kína –, ami utána kiegészült Dél-Afrikával. Ezek voltak a meghatározó országok.

Műsorvezető: És közben nőtt a részesedésük is, ahogy telt az idő, gondolom.

Boér Levente: Hát igen, ahogy ment fel a GDP-jük, ahogy zárkóztak fel ezek a piacok. Az egész név ebből adódik, hogy ilyen felzárkózó valahogy. Az ember azt társította, hogy nagyobb a növekedés, de sokkal kockázatosabb, mert akármikor lehet egy rendszerváltás, egy csőd, bármilyen összeomlás, nem annyira jó a jogrendszerük – és ezért viszont egy magasabb növekedés, meg egy alacsonyabb értékkel kompenzált. Ez így kialakult a részvényuniverzumban is: vannak a fejlett piacok, meg a fejlődők. Azonban ez az évek során folyamatosan változott. A címke még mindig megmaradt, azonban a mögöttes országok cserélődtek, és különösen az elmúlt években az AI forradalomnak köszönhetően rengeteg IT-cég nagyon nagy karriert futott be, borzasztóan megnőtt a nyereségességük, és ezek teljesen partiban vannak a legfejlettebb cégekkel. Ha valaki chipet fejleszt, neki édes mindegy, hogy az egy fejlődő vagy fejlett országból jön – a konkrét céget nézi, hogy ott mennyire jó az ökoszisztéma. Az elmúlt évtizedekben Ázsiában alakult ki a félvezetőiparnak az ökoszisztémája, ahol rengeteg kis cég egymás mellett, egymással közösen megalkotva valamit, egymást húzva felépítette ezt a birodalmat – és ez egyre hangsúlyosabb lett.

Műsorvezető: És körülbelül mikorra tehető az, hogy ez így átfordult? Mert jó pár évvel ezelőtt még szerintem egy 4-5 éves időtávlatban még egyértelműen ez a kvázi BRIC kategória volt az oroszok nélkül, amit szinonimaként használtunk erre a közegre.

Boér Levente: Igen, tehát kb. a 2020-as évek elején úgy nézett ki a fejlődő piaci index: Kína – akik kicsit elrontották az egész Covid-lezárást, előtte pedig a kínai–amerikai szembeállás sem volt ennyire erős –, a kínai tőkepiac magasabb értékeltségen forgott, a fejlődő piacoknak kb. a 40%-át adta. Mellette volt még Tajvan, amely a Taiwan Semiconductors révén már nagyon erős globális tényező volt, de akkor még kb. 9-10% körül mozgott. Volt Korea, ahol sok cég van, de alacsony értékeltséggel forgott, az is 8-9 százalékkal, és mellette volt még India, aki klasszikus fejlődő piac: tényleg arról szól a sztori, hogy a háztartások megveszik az első autójukat, az első hűtőjüket, az egész gazdaságnak magas általános növekedési üteme van, a demográfia is jó mellé. Brazília 5-6%-kal, Oroszország 3-4%-kal, akkor még Indonézia is jelentős volt. Ez gyökeresen megváltozott az elmúlt 6-7 évben. Ma, ha valaki vesz egy ilyen piacot és teljesen becsukja a szemét, és rábízza az MSCI-re, hogy állítsa össze az indexet, akkor az kb. 29%-ban Tajvant vesz – gyakorlatilag megveszi az egész AI boom sztoriját. Mellette Kína még második helyen áll, de már lecsökkent, 20-25% körül van. Korea nagyon erősen feljött – volt egy pillanat a nyáron, amikor be is előzte Kínát az indexben. Most kb. 20% körül vannak, és utána jön csak India, szokásos 13-14%-kal, majd nagyon sokáig senki. Szaúd-Arábia 3-4%-kal, Brazília 3-4%-kal.

Műsorvezető: Tehát mindenki más kategória.

Boér Levente: Igen. Gyakorlatilag, ha valaki globális fejlődő piacokra fektet, akkor megveszi az ázsiai IT-szektort. Még egy érdekes összehasonlító adat: ha valaki globális indexet vesz – amelynek nagy része az USA és a többi fejlett piac –, akkor kb. 35% körüli IT-kitettséget kap, viszont ha fejlődő piaci indexet vesz, akkor ez 45%. Tehát sokkal jobban reprezentált ez a szegmens a fejlődő piacokban, szektorbeli eltérés sem látható már.

Műsorvezető: És ez a fajta aránytalanság arra vezethető vissza, hogy itt kisebbek az országméretek – mondjuk ha Tajvanra vagy Dél-Koreára gondolunk –, vagy miért van ez az aránytalanság?

Boér Levente: Hogy magasabb az IT-részleg? Egyszerűen a világgazdaság nincs arra tekintettel, hogy éppen milyen indexbe van besorolva valami. Szerintem nem teljesen pontos ez a besorolás, de nehéz helyette jobbat találni. Egyszerűen így hozta az élet, hogy ez egy dinamikus szisztéma. Van olyan cég, ami 30 évvel ezelőtt még nem is létezett, most már a világ legnagyobb cége. Az Nvidia például nem tradicionális cég abban az értelemben – és ha arra nézzük, hogy mire költi el a világ a megtakarítását és a beruházását: régen olajmezők után kutattak, infrastruktúrát építettek, a lakáspiac pörgött, most meg mindenki adatcentert épít. Ez teljesen jogos, mert látszik, hogy erre megy most a fejlődés útja.

Műsorvezető: Ez az új olaj. Térjünk ki egy másik furcsaságra is: különös egy picikét Tajvanra meg Dél-Koreára fejlődő országként hivatkozni – ők gazdasági erejüket tekintve felfelé lógnak ki ebből a kategóriából. Nem torzít ez az egész kategorizálás?

Boér Levente: De, szerintem józan paraszti ésszel nézve ők már abszolút a fejlett kategória. A fejlődő kategóriában technikai dolgok vannak, amelyek nagyon fontosak: milyen szabályok uralkodnak a tőzsdén, lehet-e shortolni a papírokat, a deviza megfelelően konvertibilis-e, a tulajdonviszonyok rendezettek-e, hogyan definiálják a közkézhányadot. Vannak olyan technikai tényezők, amelyeket például a koreai piac nem teljesít még, ezért nem is lehet fejlettbe sorolni. Egyébként van már olyan besorolás, ami szerint tőkepiaci értelemben már a fejlett kategóriába tartozik.

Műsorvezető: Ha megnézzük az MSCI fejlődő piaci indexét, akkor a legnagyobbak ebből a térségből – mint a Samsung, az SK Hynix vagy a TSMC – kb. 30 százalékos súlyt képviselnek. Beszélnél egy picikét arról, hogy a gyakorlatban mi ezeknek a szerepük? Mit csinálnak az AI gépházában ezek a vállalkozások?

Boér Levente: Kezdem a legnagyobbal, a Taiwan Semiconductorsszel, amely kb. 14-15% körül lehet egy indexben – tehát aki vesz egy fejlődő alapot, biztosan megkapja ezt a céget. Ez a cég gyakorlatilag bérgyártó, ami elsőre úgy tűnhet, mint valami elmaradott dolog, de erről szó sincs. Ők a világ legmodernebb gépeit üzemeltetik, egy több évtized alatt kifejlesztett, gyakorlatilag lemásolhatatlan technológiával. Ezért a legmodernebb chipeket náluk gyártatják a legnagyobb cégek – mint az Nvidia vagy az Apple. Mindenki, aki a világ legmodernebb chipjeit akarja, ezt a céget bízza meg. Folyamatosan élen jár az innovációban, rendeli a legújabb berendezéseket, és azokat úgy rakja össze, ahogy senki más a világon nem tudja.

Műsorvezető: És a másik kettő?

Boér Levente: A másik kettő a Samsung és az SK Hynix, koreai cégek. A Samsung nagy konglomerátum, de mind a kettőnek egyetlen szegmense van, ami az elmúlt években kiemelkedik: a memóriachip-gyártás. Gyakorlatilag a világon létezik egy oligopólium – rajtuk kívül még a Micron az, aki memóriachipeket gyárt, ők hárman uralják most a világpiacot. Annyira megnőtt a memóriachipek iránti kereslet, hogy az áraikat 8-10-szeresére tudták emelni, és ezzel együtt az operatív profitjuk is 8-10-szeresre nőtt. Ha meg kéne tippelned, hogy mennyi a profitja az Nvidiának, és mennyi a Samsungnak meg a Hynixnak, szerinted hogy viszonyulnak ezek egymáshoz?

Műsorvezető: Hányszorosa az Nvidia profitjának a másik kettőé?

Boér Levente: Tehát mennyit keres az Nvidia?

Műsorvezető: Tízszer annyit keres az Nvidia?

Boér Levente: Nem. Sejtetted, hogy beugrató kérdés. Azt gondolnád, hogy ha valami sokkal értékesebb cég – az Nvidia piaci kapitalizációja kb. tízszerese a Hynixnak –, ezzel szemben a Hynix idei várt operatív profitja majdnem kétszerese az Nvidiának. A Samsungé meg akörül mozog.

Műsorvezető: Akkor a tízszeres visszafelé nem működik, csak kétszeres a különbség.

Boér Levente: Hát persze, a befektetőknek van annyi eszük, hogy nem fizetnek egy tízszer annyit kereső cégért sokkal kevesebbet. Ez adódik abból, hogy most robbant fel nagyon a profitjuk – 2025-ről 2026-ra tízszereződött –, a piaci kapitalizáció is brutálisan felment, nagyon sok pénzt kereshetett, aki pár éve Samsungba fektetett, de az nem tartott lépést a profittal. Ez azt mutatja, hogy a piac nem hiszi el, hogy ez a profit tartósan fenn tud maradni.

Műsorvezető: Ez azért van, mert korábban az elemzők általában azzal jöttek, hogy a memóriaszektor kifejezetten ciklikus üzletág – ez történelmileg így van. Ez a félelem van emögött?

Boér Levente: Egyértelműen, és ez igaz is – ez egy kifejezetten ciklikus üzletág. Főleg abból adódik, hogy amikor eldönti az ember, mennyi memóriát akar gyártani, ez mérethatékony biznisz. Ha már épít valamit, egy új kapacitást, jó nagyot akar csinálni. Ha van rá kereslet, el tudja adni. Viszont ha mondjuk megépít 100 egységet, és kiderül, hogy a kereslet csak 80 egységre van, akkor is le akarja gyártani mind a százat, mert a gépsort már megépítette. Az a baj, hogy közben – amikor úgy tűnt, hogy nem 100 lesz a kereslet, hanem 120 – már 3-4 cég elkezdett gépsort építeni, és mire elkészültek a gépek, mindenki gyárt ezerrel. A változó költséget ki tudja termelni, de ha ráosztod a fix költséget és a beruházást, kiderül, hogy igazából nem tudtál rajta pénzt keresni. Ez a ciklusosság határozta meg évek során az iparágat. Most viszont ez a hullámzás sokkal nagyobb hullám lett – nem egy szokásos kis hullám, ami kimegy a tengerpartra, hanem egy igazi cunami. Senki nem gondolta, hogy az AI-ból ekkora kereslet lesz. Nagyon nehéz volt eltalálni, hogy pontosan mire van szüksége az AI-nak: korábban főleg a modellek kifejlesztéséhez kellett videokártyákat előállítani, arra volt óriási kereslet, viszont a Samsung meg az SK Hynix pont nem ezt a szegmenst gyártotta, hanem a memóriachipeket. A modernkori AI következő fázisában azonban – amikor már nem új modelleket hoznak létre a cégek, hanem ügynökökkel használják a meglévő modelleket – az agenteknek működéséhez más típusú memóriára van szükség. Nem egyszerre kell párhuzamosan sok mindent számolni, hanem sorosan, folyamatosan kell végrehajtani egy folyamatot. Ezért eltolódott a kereslet a memóriachipek irányában, és azok a cégek, amelyek rendelik ezeket a chipeket, nem biztosították előre a kapacitást, ezért most a szűkös kínálat mellett sokkal többet kell fizetniük.

Műsorvezető: Ez a fajta átrendeződés a memória iránti keresletben – ugye ezek az HBM memóriák, amikről részben beszélünk.

Boér Levente: Van ilyen típus is, de most a sima memóriachipekről, a DRAM-okról van szó, nem a szélessávú memóriákról, amelyekre szintén szükség van, és ezek a cégek szintén gyártják – az majd a jövő. Eddig ezeknek a chipeknek a nagy részét sima számítógépekben használták fel, most emellett felnőtt az AI-szegmens, ami megdrágít minden típusú memóriát.

Műsorvezető: És így a számítógépeket is.

Boér Levente: Hát azt is. Ott nem nő most a kereslet, van egy kis visszaesés. Az autóipar is szívja a fogát, mert drágábban veszi meg – de ezek elengedhetetlen tartozékai mindennek, ezért meglehetősen árrugalmatlanok. 2025 végén, amikor elkezdett a memóriachipár eldurranni, a túlkereslet nem volt drámai – elég volt, hogy mondjuk 7-8 százalékkal több volt a kereslet, mint a kínálat, mivel mindenki így is meg akarta venni a memóriachipet, ezért átárazódtak. Az a nagy kérdés, mivel ha valaki fejlődő piaci alapba fektet, a pénzének kb. 30%-a ebbe a szegmensbe megy – hogy ez a profitabilitás fennmaradhat-e, vagy ez egy szokásos ciklus. Érdemes megnézni, hogyan reagálnak ezek a cégek: azt csinálják-e, mint szokásosan – rendelnek még több gépet, duplájára növelik a kapacitást.

Műsorvezető: Akkor a történelmi példák visszajönnek, igen.

Boér Levente: Igen, és lehet, hogy megint túllőnek, egy picit megreked az AI-kereslet, és megint elárasztják majd a világpiacot chipekkel. Most úgy tűnik, hogy egy kicsit okosabbak – megtehetik, hogy hosszú távú szerződéseket kötnek, akár 5 évre előre fixálják a kapacitásokat. Megcsinálják a vázát az épületnek: az infrastrukturális beruházást megépítik, arra vállalást vesznek. Például friss hír, hogy a koreai állami energiaszolgáltató megkérte a Samsungot meg a Hynixet: legyetek szívesek 5 évre előre kifizetni a prognosztizált áramszámlát, és akkor abból fogom tudni megépíteni azokat a kapacitásokat, amikre 5 év múlva szükségetek lesz. Egy picit átalakul minden. Az egész koreai gazdaságot ez megviseli, de óriási lehetőség nekik – és próbálják okosan szabályozni: nem engedik a devizájukat nagyon túlerősödni, devizatartalékot építenek, megteremtik az infrastrukturális kereteket, a cégek pedig a megrendelőktől kérnek előre letétet és bombabiztos szerződéseket, hogy a kapacitásuk nagy részét be tudják fixálni. Ezzel tudják biztosítani, hogy a most indított beruházások nem tudnak nagyon visszaütni.

Műsorvezető: Ez a fajta gondoskodó hozzáállás mennyire fenyeget azzal a veszéllyel, hogy a befektetők elhiszik, hogy ezúttal máshogy lesz? Hogy ez kitarthat, hosszú távú történet lesz, és sokan fognak még beleszállni. Mennyire lehet ennek lufi jellege szerinted?

Boér Levente: Lufi mindig lehet. Most az a kérdés, hogy például az Nvidia – ami egy pár éve még egy ciklikus cég volt abszolút – úgy tűnik, talált valami olyan versenyelőnyt, amit évekig fenn tud tartani. Nagyon megnőtt a profitja, és emellett még jobban megjött az árazás: korábban 15-szoros szorzón forgott, most 30-szoroson. Ez azt mutatja, hogy elhiszik az emberek – de lehet, hogy így is lesz, hogy akár évtizedekig fennmaradhat ez a versenyelőny, mert nagyon profitábilis, az innovációban élen jár. A Tajvan Semiconductorsről egyértelműen elhiszi a piac, hogy fenn tudja tartani, hiszen fenn is tartotta az elmúlt 10 évben. Az ő pozícióját is folyamatosan veszélyezteti valaki – a Samsung is próbál előrelépni a bérgyártásban, az Intel a nagy visszatérő. Öldöklő verseny zajlik, de lehet, hogy az előnyt meg tudják tartani. Ami érdekes befektetőként: mi az, ami be van árazva, és mi az, ami nincs. A dél-koreai cégeknél ez még nincs beárazva – 4-es, 5-ös szorzón forognak, mint mindig, de ha ezúttal más lesz, akkor ez a szorzó is emelkedhet.

Műsorvezető: Beszéltél a neves feltörekvőkről, akik szeretnék megvetni a lábukat ezekben a szegmensekben. Kínában nagyon jelentős hasonló jellegű fejlesztések zajlanak. Látszik-e hasonló feltörekvő generáció cégekből, vagy szektorális szintű próbálkozásokból – amit a kínai állam is komolyan vesz, ahogy a dél-koreai is komolyan veszi a szektor támogatását?

Boér Levente: Jó, hogy ezt kérdezed, mert ez tényleg szerintem a legfontosabb kérdés. Ha végignézzük, mik azok a veszélyek, amelyek fenyegethetik ezeknek a cégeknek a hegemóniáját, az egyértelműen Kínából jön. Zajlik az AI-verseny az USA és Kína között. Az USA még előrébb tart a modellfejlesztésben, ugyanakkor nem sokkal később kijön egy kínai modell, ami hasonlót tud, viszont tized akkora, huszad akkora költségen. Tehát Kína technológiában le van maradva, de ezt a különbséget folyamatosan zárja be. Az infrastruktúra szintjén teljesen más a helyzet: az utolsó nagy technológiai előny, ami megmaradt a nyugati társadalmaknak a kínaihoz képest, a félvezetőszektor infrastruktúrában van. Kínának nincs olyan cége, mint a Tajvan Semiconductors. A Huawei próbálkozik, de mindent megtesz az amerikai kormányzat, hogy szankciókkal hátráltassa. A chipgyártáshoz szükséges gépek le vannak tiltva – a holland ASML, a legnagyobb ilyen gépexportőr, le van tiltva Kínáról, csak 5-10 évvel elavultabb gépeket adhat el nekik. A memóriagyártóknál egy kínai cég most robbant be a köztudatba, és a memóriagyártásból már 10% fölötti piaci részesedést ért el. De le van maradva a technológiában: a legmodernebb szélessávú chipeket nem tudja gyártani, 2-3 generációval régebbit gyárt, kb. 4-6 éves lemaradással.

Műsorvezető: Azt szeretném kérdezni: a befektetők számolnak-e olyan forgatókönyvvel, hogy ebben a szegmensben is hasonló történet zajlik le, mint az elektromos autóknál – hogy Kína feljön, és egyszer csak technológiában, de főleg árban kenterbe veri a világot? Mennyire reális ez a forgatókönyv?

Boér Levente: Ez a befektetési sztori kockázatos oldala. Nehéz megítélni. Ahogy én látom, igen, ez egy jó érv – az elektromos autónál tényleg bekövetkezett. Viszont ezek sokkal bonyolultabb iparágak. Egy darab legmodernebb gép 400 millió euró, akkora, mint egy busz. Az ASML-nek mennek az emberei, összeszerelik, folyamatos karbantartást igényel. Hogy egy ilyen gépet valaki megépítsen, implementáljon és felfuttasson úgy, hogy a selejtarány megfelelő szinten maradjon, ahhoz rengeteg beszállítóra van szükség. Ezek megvannak a fejlett piacokon – évtizedes, folyamatos innováció, rengeteg szabadalommal védve. Ezt nem könnyű lemásolni. Egy elektromos autót lényegesen könnyebb megcsinálni. A mérethatékonyság itt nem biztos, hogy elegendő lesz – le kell küzdeni a technológiai lemaradást. Elképzelhető, hogy Kína le fogja küzdeni előbb-utóbb, de nem a közeljövőben. A memóriachipek terén a 4-6 éves lemaradás korábban 10 év volt – záródik a gap, de még nincs ott.

Műsorvezető: Ha van ebben a fejlesztési svungban finanszírozási verseny, a fejlett világ cégei saját pénztárcájukkal mennyire bírják, hogy a kínai állammal kell versenyezniük?

Boér Levente: Bírják. Tőkepiaci értelemben óriási előnye az amerikai tőkepiacnak, hogy nagyon mély – lehet erre pénzt találni. Aki attól fél, hogy az egész AI egy lufi: nagyon nehéz látni, hogy mindenki nyomkodja a telefonját, receptet nem a Google-ban keres, hanem megkérdezi az AI-t.

Műsorvezető: Vagy szólunk az agentünknek.

Boér Levente: Pontosan. Ez látszólag ingyen van, de a nap végén valaki elhasználja az energiát, valakinek fel kellett építeni a datacentereket. Lehet pesszimistának lenni: vannak olyan szegmensei az ökoszisztémának, főleg a modellfejlesztő cégek, amelyek most látszólag csak égetik a pénzt. Azonban láttam olyan számításokat is, amelyek azt mutatják, hogy oké, lehet, hogy még veszteséges, de nem annyira nagyon. Amikor már kész van egy modell és azt használod, kijön a matek – nyereségesek tudnak lenni az adatcenter-kiépítők is, meg a nyelvi modellek fejlesztői is. Amit most még senki nem finanszíroz, az az újabb és újabb modellek kifejlesztéséhez szükséges kapacitás bérleti díja és az energia költsége. Az OpenAI és az Anthropic – a két nagy élen járó cég – folyamatosan tőkebevonásra szorul. De nemsokára ezeket is tőzsdére tervezik bevezetni, ezermilliárdos értékeltségekről lehet hallani. Nagyon érdekes, hogy ez a kör így bezárul: a legnagyobb haszonélvezők az Nvidia meg a koreai cégek – és ezek saját maguk is befektetők. A Samsung például most az európai modellfejlesztő Mistralba fektetett be 3 milliárd dollárt.

Műsorvezető: Hisznek ebben a sztoriban.

Boér Levente: Nem is csak hisznek – kénytelenek hinni. Olyan ez, mint ha cipőt gyártasz, van egy nagyon modern gépezeted, amivel százezer cipőt le tudsz gyártani egy hét alatt, de nincs az embereknek pénze megvenni. Megcsinálhatod, hogy adok hitelt, vedd csak meg a cipőt, aki megveszi, munkába tud járni, és vissza tudja fizetni a hitelt. A Samsungnak megéri megcsinálni – az egész körforgásban akinél éppen a pénz van, az hajlandó hitelt adni, beruházni, mindenféle trükkös pénzügyi módszerekkel finanszírozni a többieket.

Műsorvezető: Hogy pörögjön ez az egész.

Boér Levente: Igen. Amíg ez nem ölt olyan méreteket, ami teljesen fenntarthatatlan, addig tud menni. Erről szól egyébként az egész világgazdaság – ha valakinek, mondjuk Kínának, folyó fizetési mérlegtöbblete van az egész világgal szemben, utána keres rajta pénzt, és valamibe befekteti, például megveszi azoknak a cégeknek az állampapírját. Ez arról szól, hogy valaki támogatja a vevőjét, hogy az továbbra is fenntartható legyen – win-win folyamat, így tud fejlődni a világgazdaság.

Műsorvezető: Hol ölt ilyen fenyegető méreteket – hol lehet az a pont, ahol ez a beruházási boom veszett túlköltésbe fordul át?

Boér Levente: Nagyon nehéz megjósolni a kifutását. Most megnézve, mire használjuk az AI-t és mire használhatjuk – akár egy átlagember, akár egy cég –, szerintem bőven van még tere, hogy ezek az ügynökök a mindennapi életünkbe sokkal jobban beépüljenek, és ez egy hasznos szolgáltatás. Tehát szerintem lesz még kifutása ennek.

Műsorvezető: Te mikor kezdenél el aggódni? Fordítsuk le így.

Boér Levente: Egyrészt ha az értékeltségek nagyon felmennének. Ott mentek fel nagyon az értékeltségek, ahol majd 3-4 év múlva lesz valami profit. Például az Intelnél elszállt a PE – mert a piac azt előlegezi meg, hogy majd 2-3 év múlva, amikor a Tajvan Semiconductorsnek lehet egy igazi versenytársa, eljöhet a Kánaán. De ha azt látjuk, hogy az összes cégnél, akinek bármi köze van az AI-hoz, már egy nagyon profitábilis cégre is rávetül a 40-es, 50-es, 60-as szorzó, az már aggasztó jel lehet. Fejlődő piacnál még ez nincsen. Ott most attól félnek, hogy nem fenntartható ez a profit. Akkor van a baj, amikor elhiszi a piac, hogy fenntartható, be is árazza, és kiderül, hogy mégsem. Keresleti oldalról: amikor azt látjuk, hogy senki nem használja az ügynököket, vagy már mindenki használja, de telítődtek – az lehet intő jel. Van még egy érdekes mutató: az AI-adoptáció – havonta felmérés arról, hogy a cégek hány része használja az AI-t, mekkora része tervezi, hogy bővíti. Most huszonvalahány százalékon áll, de ez is egy visszatekintő mutató. Mindenki érzi, hogy szükség lesz rá, nem akar lemaradni. Ha kiderül, hogy mégsem volt szükség, nyilván lufi volt – de én arra tippelnék, hogy szükség lesz rá.

Műsorvezető: Jól mondod ezt a lufi dolgot, mert pont ez jutott eszembe: a nem tudjuk mire használni egy kicsit emlékeztet az internet hőskorára, amiből lett a csodálatos Dotcom buborék. Valami hasonló jelenség veszélye most is fenyeget szerinted?

Boér Levente: Akkor én még nem voltam a piacon, amikor ez történt, az olvasmányaim alapján tudok válaszolni. Ott is lettek nyertesek – az Amazon például nagyon túl volt árazva. Volt egy visszaesése, de utána belenőtt az árazásba. Az internet is fejlődött. Az volt, hogy rengeteg cégbe egyszerre árazták be a rózsás jövőt, és ha összeadtad, nem jött ki a matek. Most viszont nincsen rengeteg cég, amibe be van árazva – a legnagyobb cégeknél megnőtt a profitjuk. Hatalmas tőke és hatalmas árazás nem ment nagyon mellé, amennyire meg tudom ítélni – ezt lényeges különbségnek tartom. Emellett mindenki tudja, hogy volt egy Dotcom buborék, ezért az összes szereplő óvatosabb. Például a Samsungék nem fejlesztenek kapacitást ész nélkül, hanem kőkeményen bevédik magukat.

Műsorvezető: Ez volt az OTP Fund Facts Podcast. A mai adásban Boér Leventével, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan rendezte át a fejlődő piacokat a mesterséges intelligencia az elmúlt években. Sziasztok!

A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:

Jelen podcast marketing közleménynek minősül, a benne szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Az elhangzó tájékoztatás nem teljes körű. Az említett az OTP Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapokról részletes információkat az otpalapkelezo.hu oldalon talál. Az elhangzottak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Alapkezelő Zrt-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás az alábbi oldalon érhető el. www.otpalapkezelo.hu/vodcast-disclaimer .