A vodcast főcíme megjelenik, amin olyan feliratok olvashatók, mint OTP Alapkezelő szakértői, értelmezik, a világ történéseit, befektetések, struktúrális folyamatok, trendek és változások, globális gazdaság, hatással van az életünkre. A végén az OTP Fund Facts logója jelenik meg középen.

Narrátor: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, ahol az OTP Alapkezelő szakértői értelmezik a tőkepiacok és a világ történéseit. Befektetések, strukturális folyamatok, trendek és változások, minden, ami formálja a globális gazdaságot, és hatással van az életünkre. Egy vodcast, amely segít átlátni a háttérben zajló folyamatokat.

A stúdióban 2 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon bögrék, toll és jegyzetfüzet hever, illetve asztalon minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon. A háttérben egy TV, amelyen az OTP Fund Facts logója látható.

Műsorvezető: Sziasztok! Ez itt az OTP Fund Facts Podcast. Ideálisnak egyáltalán nem nevezhető körülmények között a világgazdaság csak nő, a pénz- és tőkepiacok pedig nagyon jól állják a sarat. Mi teszi ennyire ellenállóvá a világgazdaságot és a piacokat? Erről fogunk ma beszélgetni Heinz Frigyes Ferdinánddal, az OTP Alapkezelő globális makroelemzési és stratégiai vezetőjével. Szia!

Heinz Frigyes Ferdinánd: Szervusz! Üdvözlöm a hallgatókat!

Műsorvezető: Az lenne az első kérdésem, hogy miért nem következett be ebben az időszakban globális lassulás vagy valami komolyabb recesszió, miközben elég sok ok lehetett volna rá.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Ennek elég sok oka van. Az egyik dolog, ami fontos szerepet játszott, hogy a háztartások és a cégek sokkal jobb pénzügyi állapotban mentek bele a zűrös időszakba, mint a korábbi válságok idején. Ez részben a Covid alatti beavatkozások következménye: rengeteg pénz áramlott a gazdaságba, és a lakossági megtakarítások jelentősen növekedtek. Ezek a megtakarítások azóta Amerikában már megcsappantak, de valamennyire még mindig tart ez a hatás. A másik tényező, hogy a vállalatok elég aktívan alkalmazkodtak a sokkal veszélyesebbé váló gazdasági környezethez. Amikor a Covid után a nagyon masszív jegybanki beavatkozások eredményeként nagyon alacsony szintre vitték le a kamatokat, sok cég kihasználta ezt arra, hogy alacsony költséggel hosszabb távú hiteleket vegyen fel. Így amikor a jegybanki kamatok emelkedni kezdtek, mert az infláció az energiasokk következtében megint feltámadt, sok cégnek nem volt szüksége olyan mértékű finanszírozásra, mint egyébként szükséges lett volna.

Műsorvezető: Ez a felkészülés mennyire volt tudatos, illetve mennyire voltak benne szerencsekomponensek szerinted?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Szerintem az európai cégvezetőknek tudatosan kellett alkalmazkodniuk ezekhez a sokkokhoz, mert olyan sokkok érték a vállalati szektort, amelyek gyakorlatilag szinte leállították volna az európai ipart, ha nem lépnek. Amikor az ellátási láncok a Covid alatt teljesen bizonytalanná váltak, és ami korábban egy hét alatt beérkezett, arról több hónap után sem lehetett biztosan tudni, mikor érkeznek meg a konténerek Kínából, a vállalatok elkezdték úgy átépíteni az ellátási láncaikat, hogy a biztosabban beérkező ellátmány prioritást élvezzen a legolcsóbbal szemben. Ez komoly átszervezést igényelt. Az energiasokkot a cégeknek egyedül nehezebb volt megoldaniuk. 2022-ben, amikor az orosz-ukrán háború elkezdődött és elszabadultak a gázárak, ami különösen fontos Európa számára, hónapok alatt sikerült Európának az orosz gázról jelentős részben más irányokba átállnia. Az, hogy a mostani közel-keleti háború alatt az energiaársokknak nem volt nagyon látványos negatív hatása az európai iparra, annak köszönhető, hogy azóta például kiépültek az LNG-terminálok Európa partjainál, és jelentősen sikerült diverzifikálni az ellátást. Norvégiából, Amerikából és eddig Katarból is jelentős mennyiségű LNG érkezett, most már nem annyira, de ez az alkalmazkodás nagyon sokat segített.

Műsorvezető: Evezzünk át egy kicsit a tengerentúlra. Az a látványos AI-boom, ami most a világon zajlik, és ami nagyrészt az Egyesült Államokra jellemző, mennyiben járul hozzá az USA növekedésének erejéhez, dinamikájához?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Ezzel kapcsolatban az az érdekes, hogy ez igazából nem csak egy befektetési sztori: az AI-boomnak már a gazdasági adatokban is mérhető hatása van. De nem olyan módon, ahogy az AI-narratíva sugallná, hogy valami óriási termelékenységnövekedés következett volna be. Nyitott kérdés még, hogy ez milyen mértékben fog bekövetkezni.

Műsorvezető: És milyen időtávon.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Azt viszont már most is lehet látni, hogy az elindult óriási beruházási hullám, amely egyébként nagyon hasonlít a korábbi technológiaváltások időszakaihoz, mint az elektromosság terjedése a termelésben, a vasút kiépítése vagy az internet megjelenése, mérhető hatással van a GDP-re.

Műsorvezető: Ha ezt kivennénk, tehát megtisztítanánk tőle az amerikai adatokat, mit látnánk?

Heinz Frigyes Ferdinánd: 2025-öt tekintve a mérvadó becslés nagyjából az, hogy bruttó értelemben a GDP 1 százaléka körül tett hozzá a növekedéshez, ami a növekedés körülbelül 40 százaléka. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az adatközpontok kiépítése nagyon jelentős importtal járt. Különösen nagy jelentősége volt a Koreából és Tajvanról beáramló technológiai eszközöknek, memóriachipeknek, fejlettebb chipeknek, amelyek nagyjából a felét elviszik ennek a növekedési hatásnak. Így Amerikára nézve reálisan fél százalék körül lehet, ami még mindig a növekedés mintegy 20 százalékát magyarázza.

Műsorvezető: Mennyire változtatott ezen a képen az a fajta pálfordulás, ami az amerikai közhangulatban tapasztalható? Nem olyan rég elég sokat lehetett arról olvasni, hogy az emberek egyre kevésbé támogatják az AI-t, különösen az adatközpontokkal kapcsolatos beruházásokat. Lehet ez szerinted effektív gátja ennek a dinamikának?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Szerintem nem igazán. Értem, hogy miért vannak ellenérzések. Azokban az államokban, ahol az adatközpontok megjelennek, jelentősen megnő az áramkereslet és az energiaár. Ez óriási energiaigénnyel jár, ami bizonyos mértékig az inflációhoz is hozzájárul. Ebből kifolyólag kelthet ellenérzéseket, de nem gondolom, hogy ez megállítaná az amerikai kormányzatot abban, hogy támogassa ezt a fejlődést.

Műsorvezető: Az, hogy egy történet egyszerre támogatja a gazdasági növekedést és húzza a részvénypiacokat, befektetői szemmel nézve mennyire lehet kockázatos? Mit gondolsz?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Elmondhatjuk, hogy ebben a pillanatban ez egy pozitív spirálnak tűnik. Van egy befektetői narratíva, amelynek már gazdasági hatása is van: Amerikában a profitnövekedés jelentős része ebből származik. A Goldman Sachs becslése szerint az EPS-növekedés körülbelül 40 százaléka jöhet ebből, ami elég jelentős. Az értékeltségeket is befolyásolják a várakozások, hogy folytatódik az AI-beruházási boom. Ha ez elkezd megfordulni, és a bekövetkező profitnövekedés csalódást okoz, a részvényárfolyamok korrigálni kezdenek. Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy mennyire racionális ilyen mértékben kiépíteni az adatközpont-kapacitásokat. Ezt a technológiai fejlődés is befolyásolhatja: ha kiderül, hogy jóval olcsóbban is el lehet végezni az AI-hoz kapcsolódó műveleteket, lecsökken a tokenek költsége, és esetleg kiderül, hogy óriási túlberuházások alakultak ki, az nyilván negatív spirált indíthat el. Észben kell tartani, hogy ez a folyamat egy ponton törékeny lehet.

Műsorvezető: Térjünk rá a nyitott, energiaimport-függő Európára. Azt hiszem, az öreg kontinens rezilienciája talán még az Egyesült Államokénál is meglepőbb. Mire vezethető ez vissza szerinted?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Igen, Európa ellenállóképessége egészen bámulatos volt. Olyan sokkok érték Európát, amelyekre jóval érzékenyebb, mint az Egyesült Államok. Amikor 2022-ben jött az energiaársokk, az Amerikának igazából jó üzleti lehetőség volt: jóval több LNG-t tudtak jobb áron exportálni. Európa kereskedelemfüggő, tehát jóval nyitottabb gazdaság, mint az Egyesült Államok, ráadásul energiafüggő, az energiahordozók nagy része külföldről származik. Azt gondoltuk volna, hogy összeomlik az európai ipar, és sok befektető nagyon negatív lett az európai gazdasággal kapcsolatban, de még a 2022-es sokkot is egész jól elviselte Európa. A stagnálás állapotába került, de igazi recessziót még akkor sem éltünk át. Engem ez egy kicsit Raszputyinra emlékeztet, akit a féltékeny Juszupov herceg megmérgezett, utána lelőtt, aztán a jeges Névába lökték, és még akkor sem…

Műsorvezető: És még akkor sem sikerült.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Még akkor sem volt biztos egy ideig, hogy meghalt. Európának azért jobbak a kilátásai, mint Raszputyinnak voltak, de az ellenállóképessége valóban bámulatos. Néhány okára már kitértünk. Az egyik nyilván az, hogy az európai vállalati szektor bámulatosan alkalmazkodóképes volt; a befektetők nem számítottak arra, hogy az európai vállalatok ilyen mértékben tudnak alkalmazkodni. Egy másik fontos tényező, hogy a gazdaságpolitika, különösen a költségvetési politika jóval aktívabb volt ezeknek a válságoknak a kezelésében, és az európai intézmények koordinációja is erősebb volt. Az energiaválság hatását energiaszubvenciókkal, árstopokkal, adókedvezményekkel, mindenféle eszközzel próbálták tompítani, ami nyilván a növekedésre gyakorolt hatást is tompította. Ennek ugyanakkor mellékhatása, hogy az infláció elhúzódóbb lehet, ha nem hagyjuk érvényesülni azt a keresletrombolást, ami egy energiasokkal jár. Összességében azonban ez pozitív fejlemény volt Európának, és ez volt az egyik fontos tényező.

Műsorvezető: Azt szeretném megkérdezni, hogy miközben az Egyesült Államokban megvolt, illetve megvan az AI mint a piacokat húzó ágazat, Európában az elmúlt években nem volt semmi hasonló. Nem az lett ennek a következménye, hogy a befektetők mintha egy kicsit leírták volna az európai papírokat?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Igen, különösen a 2022-es háborús sokk után volt jellemző, hogy a globális portfóliókban nagyon alacsony szintre csökkent az európai eszközök súlya, jelentős alulsúly épült ki velük kapcsolatban. Sok befektető számára csak egy befektetési sztori létezett: Amerika és a techszektor. Az elmúlt években ez az alulsúly egyébként jelentősen csökkent, bár valamennyire még most is megvan, és az értékeltségekben is látszik még Amerikához képest. De ha megnézzük, Európában is voltak erős szektorok, amelyek profitáltak ebből az időszakból. Ha például a Covid utáni időszakot, mondjuk az elmúlt öt évet nézzük, mit gondolsz, hány százalékos total return hozamot ért el a Nasdaq, a Csodálatos Hetek, illetve az európai bankindex?

Műsorvezető: Fogalmam sincs.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Oké, akkor segítek egy kicsit. A Nasdaq elég tisztes hozamot ért el: ha öt éve a Nasdaqba fektettél, nagyjából 100 százalék profitot tettél zsebre. A Mag7 200 százalék profitot jelentett, az európai bankindex pedig 300 százalékot, vagyis a négyszeresére nőtt. Meglehetősen nyomott értékeltségi szintekről indult, de ott game changer volt, hogy a hozamgörbe sokkal meredekebbé vált, gyakorlatilag megjelentek a hozamok, és a bankszektor sokkal profitábilisabb lett. A szektor értékeltsége még most sem jár a fellegekben, a profitabilitása viszont még mindig meglehetősen erős, és a korábbi európai és egyéb válságok után egy jól feltőkésített szektorról van szó.

Műsorvezető: Beszéltünk a két nagy gazdasági centrumról, muszáj szót ejtenünk a harmadikról is, amelyet korábban a világ gyáraként könyveltünk el: Kínáról beszélek. A távol-keleti ország az elmúlt néhány hónapban olyan képességeket csillogtatott meg, amelyek azt mutatják, hogy gazdasági pufferként is képes működni. Milyen jelentősége lehet szerinted ennek a kvázi szerepváltásnak, szerepátalakulásnak a világgazdaság egészét tekintve?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Kínának időközben óriási szerepe lett, és ez a fontos szerep egyébként nem az elmúlt pár évben kezdődött. Ha visszaemlékszel, mi volt a 2008-2009-es globális pénzügyi válság idején, amikor óriási keresletösszeomlás és pénzügyi krízis volt: a gazdaságpolitikusok attól féltek, hogy a világgazdaság deflációs spirálba kerül. Akkor gyakorlatilag Kína dobta a mentőövet. A GDP 13 százalékát kitevő óriási fiskális expanzióval beindították a hitelnövekedést és az ingatlanpiacot, ami óriási keresletet teremtett a más régiókból érkező nyersanyagok iránt. Ez a kiegyensúlyozó szerep akkor nagyon erősen megjelent és nagyon fontos volt, csak másképp, mint most: a keresleti oldalon. A hiányzó kereslet részben Kínából jött, ami segített inflációt generálni, hogy az infláció visszatérjen az egészségesnek mondható szintekre. Most az ellenkező oldalon jelenik meg Kína, és ez részben összefügg a 2009-es fejleményekkel. Időközben ez az ingatlanboom megöregedett, és nagyjából 2015 óta lefelé fordult a minden ingatlanboomok anyjának számító, óriási túlkapacitásokat kiépítő kínai ingatlanszektor. Azóta a belső kereslet nem nagyon tud magához térni Kínában, és arra lehetett számítani, hogy ez nagyon sokáig fog tartani. A kínai gazdaságpolitika meglehetősen racionális: azt a stratégiát választották, hogy úgy törnek ki ebből a helyzetből, hogy a fejlett feldolgozóipart kezdik támogatni, a zöldenergia-ipart, az elektromosautó-gyártást és így tovább. Itt is óriási kapacitásokat építettek ki; ha a kínaiak elkezdenek valamit, láthatóan nem végeznek félmunkát. Rövid távon ez segített abban, hogy az alapvetően inflációs sokkok globálisan ne okozzanak nagyon durva inflációs hatást. Számos szektorban óriási túlkapacitások alakultak ki Kínában, amelyeket igyekeztek az exportba kitolni. Ennek számos pozitív hatása van: egyrészt az infláció nem szabadul el annyira a világban, ami a fogyasztóknak is jó.

Műsorvezető: Minden olcsó.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Igen, jóval olcsóbban jutnak hozzá az egyre inkább jó minőségű termékekhez is. Ennek tehát megvan a pozitív oldala. A problémák ott jelentkeznek, hogy ez óriási versenyképességi nyomást jelent Európa számára. Ez különösen Németországban érződik: az erősen támogatott kínai iparágakkal szemben elég nehéz versenyezniük az európai cégeknek. Ez felerősíti a geopolitikai feszültségek kockázatát, és negatív sokk az európai növekedés szempontjából, amelyhez szintén alkalmazkodnunk kell.

Műsorvezető: Van még olyan komponens az általad elmondottakon kívül, ami miatt Kína hosszú árnyékot vethet Európára? Van még olyan kockázat, amelyet Európa emiatt fut?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Ez ugyanezzel a kérdéskörrel függ össze. Először a nagy német gépipari és autóipari cégek azt gondolták, hogy óriási lehetőség van a kínai piacban.

Műsorvezető: És az is volt?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Így van. Most viszont már ott tartunk, hogy Kína nemcsak az európai belső piacon jelent nagyon jelentős versenyt, hanem a harmadik piacokon is. Ez idővel Kínának is problémát jelent. Olyan mértékű kapacitások épültek ki, amelyek sok elemző szerint gazdasági racionalitással már nem teljesen magyarázhatók. Felmerül a gyanú, hogy ezeknek a kapacitásoknak egy része inkább Kína geopolitikai ambícióinak erősítését szolgálja, hiszen ezek a gépsorok egy geopolitikai konfliktusban átállíthatók más jellegű termékek gyártására. A túlkapacitások mértéke mindenesetre egészen megdöbbentő. 2025-ben például 16 millió elektromos autót adtak el külföldön a kínaiak, ami a globális kereslet 70-75 százaléka. A napelemeknél…

Műsorvezető: Ugyanez, sőt még magasabb is.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Igen, a napelemeknél a kínai termelési kapacitás már pár éve is nagyjából a globális kereslet kétszerese volt. Ezt már nem nagyon lehet teljesen gazdasági racionalitással megmagyarázni.

Műsorvezető: Említés szintjén már elhangzott, hogy a pandémia óta a kormányok mintha gyorsabban és bátrabban mernének belenyúlni a gazdasági folyamatokba. Ez a fajta, nevezzük így, aktivistább hozzáállás mennyiben járult hozzá a mostani ellenállóképességhez szerinted?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Eddig ez működött. A vállalati szektornak igazából bónusz volt, hogy áll mögötte egy állam vagy egy szupranacionális intézmény, amely megszervezi, hogy valamiféle védőernyőt kapjon, amikor külső sokkok érik a gazdaságot. A problémát az jelenti, hogy ezek a sokkok nagyon sokba kerültek a költségvetéseknek, és sok állam költségvetése fenntarthatatlan pályára került. Önmagában pozitívnak tartom, hogy a költségvetési politika aktívan reagált; a monetáris politikánál sokkal célzottabban tud reagálni a legkülönfélébb sokkokra. Nem lett volna jobb megoldás a piacra bízni, és hagyni leolvadni a gazdaságot, mert ennek tartós következményei lehetnek. Ha 2008-2009-ben hagyjuk leolvadni a pénzügyi rendszereket, annak nyilván hosszú depresszió lett volna az eredménye. Ha az energiaválság ellen nem húz fel védőfalakat a költségvetés, sok olyan cég is csődbe ment volna, amely egyébként életképes. Ez tehát pozitív dolog. A probléma az, hogy amikor elmúltak ezek a válságok, a legtöbb országban nem következett be olyan költségvetési stabilizáció, amellyel újra teret lehetne teremteni arra, hogy egy következő sokk esetén a költségvetés a fenntarthatóság veszélyeztetése nélkül megint beavatkozhasson. A Covid alatti állami költekezés olyan mértékű volt, mintha háborús költségvetések lettek volna, ami önmagában nem is probléma, de nagyon kevés országnál láttuk, hogy ezután visszavettek volna a sebességből, és elkezdték volna stabilizálni a költségvetést. Európában leginkább azok az országok tették ezt meg, amelyeknek korábban, az eurózóna-válság idején nagy problémáik voltak: Portugália, Görögország, kisebb mértékben Írország, és még kisebb mértékben Németország. Sok országnál, például az Egyesült Államokban viszont ez alig volt észlelhető. Ennek az a következménye, hogy a nagyobb gazdaságok jelentős részénél fenntarthatatlan pályára került a költségvetés.

Műsorvezető: És ez mivel járhat szerinted közép- és hosszabb távon? A gazdaság szereplőinek most ezzel a meghitelezett rezilienciával kell együtt élniük. Kicsit úgy tűnik, hogy tovább nyújtózkodtunk annál, ameddig a takarónk ér.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Ennek az egyik következménye, hogy a piacok már most is egyre jobban odafigyelnek a költségvetések fenntarthatóságára. Látható, hogy a hosszú hozamok az elmúlt években elég jelentősen megindultak felfelé, és ez egyelőre nem elsősorban az inflációs várakozások növekedése miatt következett be.

Műsorvezető: Mert azok még viszonylag stabilak.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Azok viszonylag stabilak, tehát úgy tűnik, hogy a jegybankok hitelessége még nem szenvedett nagyon nagy csorbát. A hosszú hozamoknak viszont van egy lejárati prémiumnak nevezett komponense, ami azt jelenti, hogy a piacok egyfajta kompenzációt várnak a hosszabb lejáratú papírok tartásáért. Ezt a komponenst a Covid alatt mesterséges eszközökkel, a kvantitatív lazítással abszurd szintekre nyomták le. Azóta azonban a nagy jegybankok elkezdték visszatekerni a potmétert a kötvényvásárlási programjaikban, és a piac magasabb prémiumot kezdett követelni a hosszú papírok tartásáért. Ebben van a nagy kockázat: igazából még nem tudjuk, hol fognak ezek a hosszú hozamok megállapodni. Az látszik, hogy a hosszú hozamok reaktívabbak lettek a költségvetési és kötvénykibocsátási hírekre. Ez részben azzal függ össze, hogy a fundamentumok jelentősen romlottak, részben pedig azzal, hogy a befektetői kör is eltolódott egy kicsit a korábbi időszakokhoz képest. Ha az amerikai államadósságot vesszük, korábban az amerikai kötvények jelentős részét nagy külföldi állami szereplők vették, közülük Kína és Japán a legprominensebb. A régi barát itt is visszaköszön. Ezek a barátok azonban az elmúlt évtizedekben arányaiban fokozatosan leépítették amerikaikötvény-állományukat. Ez még mindig nem jelentéktelen, de nagyon jelentősen megnőtt a fundamentumokra sokkal gyorsabban reagáló helyi pénzügyi befektetők, hedge fundok és nagy intézményi befektetők szerepe, amelyek sokkal inkább reagálnak, ha valami változás történik a költségvetési kilátásokban. Látszik tehát, hogy volatilisabbak, változékonyabbak lettek a kötvényhozamok, és zajlik egy árazási folyamat: ha fenntarthatatlan a költségvetési politika, még mindig van potenciál abban, hogy a lejárati prémium tovább növekedjen.

Műsorvezető: És hol van az a pont, amikor már azt mondhatjuk, hogy a fiskális politika elvesztette stabilizáló szerepét?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Szerintem akkor, amikor a hosszú hozamok olyan helyzetben is emelkednek, amikor már egyértelműen látszik, hogy az emelkedés jelentős részét nem a gazdaság ereje magyarázza, vagyis egy egyre inkább gyengélkedő gazdaságban. Ez egyelőre még nem látszik. A gazdaság még viszonylagos rezilienciát és erőt mutat annak ellenére, hogy lassul a fogyasztás, lassul az amerikai és az európai gazdaság is. De ha bekövetkezik egy ilyen helyzet, és ennek ellenére emelkednek a hosszú hozamok, az egyértelműen ahhoz köthető, hogy a befektetők egyre bizalmatlanabbak, és aggódnak a fenntarthatóság miatt.

Műsorvezető: Az AI-jal kapcsolatos szigetről már ejtettél egy kicsit szót. Most arra kérlek, beszélj arról is, milyen egyéb szektorokba tartozó vállalatok lehetnek még ennek a meglehetősen volatilis befektetési környezetnek a nyertesei.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Alapvetően úgy gondolom, hogy a nagyon alacsony hozamok időszakát, amely az állampapírok, a hosszú államkötvények hozamait jellemezte, nem valószínű, hogy a következő években vagy akár évtizedben újra látni fogjuk. Most nem tűnik nagyon valószínűnek, hogy ezek az extrém alacsony hozamok visszatérjenek, és ez a vállalati szektor számára is nagyon fontos paraméter. Nem azt mondom, hogy a hosszú kötvények hozamai sok éven keresztül emelkedő trendben lesznek, de még nem értünk a folyamat végére, és arra számítok, hogy higher for longer, vagyis tovább maradnak magasan a hozamok. Arra is lehet számítani, hogy az infláció volatilisabb lesz, és az a padló, ahol megállapodhat, valószínűleg magasabb lesz, mint a korábbi években. Ennek oka az állandó költségvetési beavatkozás, az állandó külső sokkok, illetve azok a kételyek, hogy több országban mennyire lehet majd megoldani az államadósság finanszírozását anélkül, hogy a jegybank valamilyen formában belépjen, ami önmagában inflációgerjesztő. Egy ilyen környezetben szerintem azok a cégek élveznek előnyt, amelyeknek nagyobb az árazási erejük, tehát át tudják hárítani a fogyasztókra a költségek emelkedését. Az is fontos, hogy ne legyen nagyon nagy a tőkeáttétel a cégben. Azok a szektorok, például az ingatlanszektorhoz kapcsolódó cégek, amelyek nagyon nagy tőkeáttétellel működnek, egyértelműen strukturális hátrányban vannak egy ilyen időszakban. Szerintem felerősödik a quality faktor szerepe: a tőkeerős, árazási erővel rendelkező cégek sokkal keresettebbek lesznek.

Műsorvezető: Egy ilyen helyzetben mennyire érdeklik a befektetőket a fundamentumok, és mennyire próbálnak inkább sztorikra, kitörési lehetőségekre koncentrálni? Mi mozgatja a befektetői stratégiákat ilyen nagyon hektikus időkben?

Heinz Frigyes Ferdinánd: A sztorik, a narratívák mindig szerepet játszottak a tőkepiacokon. De egy idő után eljön az az időszak, amikor a befektetők számokat is szeretnének látni, amelyek igazolják, hogy működik a befektetési gondolat. Amíg a profitnövekedés reziliens, és az AI-szektorban szerepet játszó nagy cégek hozzák a számokat, addig működik a dolog, de előbb-utóbb mindig eljön az igazság pillanata.

Műsorvezető: És ebben a helyzetben szerinted mi lehet az igazság pillanata, amikor a befektetők felismerik, hogy kész, ennyi volt, véget ért az alkalmazkodás, és elkezd összedőlni a kártyavár?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Az egyik problémát az jelenti, ha a nagyon ambiciózus profitvárakozások elkezdenek nem teljesülni. A másik, ha érkezik valamilyen hír, amely magát a narratívát változtatja meg, például egy olyan technológiai változásról, amelynek nyomán már nincs szükség akkora adatközpont-kapacitásra, mint eddig. Az AI és az AI-infrastruktúra kiépítése mostanra szektorok egész sorának narratíváját határozza meg, a nyersanyagoktól, például a réz iránti kereslettől kezdve az energiatermelésen és a megújulóenergia-termelőkön át az elektromos hálózatot kiépítő ipari vállalatokig. Annyiféle narratívához kapcsolódik ez a történet, hogy ha a narratívát tápláló folyamatba valamilyen technológiai változás beleszól, akár pozitív, akár negatív irányban, annak jelentős hatása lehet.

Műsorvezető: Mennyire van most szerinted kifeszítve ez a rendszer? Hogyan tudna a világgazdaság kezelni mondjuk egy derült égből váratlanul érkező újabb hatalmas sokkot?

Heinz Frigyes Ferdinánd: Szerintem ez az, ami aggodalomra ad okot. Amiről eddig beszéltem, az anticiklikus gazdaságpolitika nem nagyon működött az elmúlt években. Az elvárható gazdaságpolitikai reakció az, hogy erősen reagálnak egy külső sokkra, de utána visszatekerik a potmétert, és teret csinálnak arra az esetre, ha újra beavatkozásra lenne szükség. Ez szerintem nagyon nagy mértékben elmaradt. Ez valóban a következő évek egyik jelentős veszélye: bekövetkezhet egy olyan helyzet, amikor különösen a költségvetési politika részéről lenne szükség ugyanarra az erélyes beavatkozásra.

Műsorvezető: De nincs hova tekerni.

Heinz Frigyes Ferdinánd: Eddig mindig számítani lehetett rá: ha a bankokat kellett megtámogatni, már írták is a csekkeket; ha a Covid alatt a vállalatokat vagy a munkahelyeket kellett megvédeni, akkor legalábbis Nyugat-Európában és Amerikában az állam írta a csekkeket. Az energiaválság idején is az állam állította ki a csekkeket, és mostanra egyszerűen nagyon kicsi a fiskális tér. Nagyon sok irányból nehezedik nyomás az európai költségvetésekre: a keletről érkező fenyegetés miatt elindult fegyverkezés, az energiaszektor átállítása, a zöld átmenet. Ezerféle forrásból, ezerféle célra kellene költeni, de Európában is az látszik, hogy jelenleg igazi költségvetési tér csak Németországban van. Ebben az évben nagyon nagy szerepet játszott, hogy Európában a költségvetési politika sokkal támogatóbb volt, mint az elmúlt években, de ha megnézed az adatokat, ez elsősorban a német infrastrukturális és hadiipari költésekkel függ össze. Más országokban nagyon korlátozott a még rendelkezésre álló tér. Egy ilyen környezetben a piacok hamar benyújtják a számlát: amikor elszabadulnak a hosszú hozamok, az adott költségvetés nem lesz abban a helyzetben, hogy megint kitöltse azokat a csekkeket, amelyeket várnak tőle. Ebben látok nagy veszélyt: gyakorlatilag sok költségvetési pálya elment a falig.

Műsorvezető: Ez most egy kicsit vészjóslóan hangzik, de ma itt hagyjuk abba. Nagyon szépen köszönöm! Ez volt az OTP Fund Facts Podcast. A mai adásban Heinz Frigyes Ferdinánddal, az OTP Alapkezelő globális makroelemzési és stratégiai vezetőjével beszélgettünk a piacok és a világgazdaság rezilienciájáról. Köszönjük, hogy velünk tartottatok! Sziasztok!

A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:

Jelen podcast marketing közleménynek minősül, a benne szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Az elhangzó tájékoztatás nem teljes körű. Az említett az OTP Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapokról részletes információkat az otpalapkelezo.hu oldalon talál. Az elhangzottak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Alapkezelő Zrt-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás az alábbi oldalon érhető el. www.otpalapkezelo.hu/vodcast-disclaimer .