A vodcast főcíme megjelenik, amin olyan feliratok olvashatók, mint OTP Alapkezelő szakértői, értelmezik, a világ történéseit, befektetések, struktúrális folyamatok, trendek és változások, globűlis gazdaság, hatással van az életünkre. A végén az OTP Fund Facts logója jelenik meg középen.

Narrátor: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, ahol az OTP Alapkezelő szakértői értelmezik a tőkepiacok és a világ történéseit. Befektetések, strukturális folyamatok, trendek és változások, minden, ami formálja a globális gazdaságot, és hatással van az életünkre. Egy vodcast, amely segít átlátni a háttérben zajló folyamatokat. A stúdióban 3 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon 3 bögre, toll és jegyzetfüzet hever, illetve asztalon minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon.  A háttérben egy TV, amelyen az OTP Fund Facts logója látható.  

Műsorvezető: Sziasztok! Az elmúlt években teljesen átalakult Európa energiaellátása. Elfordultunk az orosz gáztól, feljött az LNG, és felgyorsult a zöld átmenet is. A jelenleg zajló iráni konfliktus pedig arra is rávilágított, mennyire sérülékeny és törékeny a globális energiarendszer. Közben az adatközpontok és a mesterséges intelligencia egy új keresleti hullámot is elindított. Mennyire vonzó befektetés ebben a környezetben az energetika. Erről beszélgetünk ma az OTP Alapkezelő szakértőivel, Lokietek Eszter szenior portfolió menedzserrel és Kovács-Kvotidián Máté portfolió menedzserrel. Sziasztok!

Lokietek Eszter: Sziasztok!

Kovács-Kvotidián Máté: Szia Csongor!

Műsorvezető: Kezdjünk is a nagy képpel. Mennyire sérülékeny Európa energiaellátása, különösen az iráni konfliktus fényében?

Lokietek Eszter: Ezzel kapcsolatos rossz hír az, hogy Európa sajnos még mindig igen sérülékeny. Ugye alapvetően, ahogy te is mondtad, az orosz függőséget másra cseréltük, de a függőség az megmaradt. Ugye az alapvető probléma az, hogy itt nincsenek olyan erőforrások, amiből Európa teljesen önellátó tudna lenni, tehát ez sajnos magában hordozza azt, hogy valamiféle ilyenfajta függőségbe belekeveredjünk. Az elmúlt pár évben történtek nagy változások, nyilván 2022 után egy éles leválás történt az orosz olajról.

Műsorvezető: Kikényszerített változás?

Lokietek Eszter: Egy kikényszerített változás, igen. Egyébként ez nagyon látványos is volt, ahogy 2021-ben Európa ilyen importenergia-számlája az ilyen 300 milliárd euró körül volt, és ez 2022-re gyakorlatilag 600 milliárd fölé ment, tehát így nagyon megnőtt a rezsiszámla ezzel az egész leválással, de ez 2024-re egyébként egész jól normalizálódott. És ahogy mondtam is, ezt az oroszfüggőséget, ezt amerikaira, kazahra, norvégra cseréltük, és nagyon nagy lett az LNG-import aránya is, ami egyébként egyre növekvő is, tehát azt becsülik, hogy 2030-ra már eléri egyébként az USA-ból származó LNG-import a 40 százalékot. Ami látszik, hogy ebben a mostani iráni válságban, hogy a sérülékenység ugye továbbra is megvan, az olajárak nyilván negatívan hatnak Európára, negatívan hatnak az inflációra, a növekedésre, de azért a sérülékenység foka az jóval kisebb.

Műsorvezető: És ennek mi az oka?

Lokietek Eszter: Ennek az oka egyrészt az is, hogy megpróbáltunk diverzifikálni, tehát azért több forrásból jön az olaj és a gáz is, másrészt a megújulók szerepe is megnőtt, és emiatt az energiamixben ők is egyre fontosabb szerepet töltenek be, és azok ugye függetlenek az importforrásoktól.

Műsorvezető: Ez a fajta shift a függőségben ez mennyire jelent gazdasági értelemben kockázatot szerinted, Máté?

Kovács-Kvotidián Máté: Gazdasági értelemben én úgy gondolom, hogy ez továbbra is kockázat, viszont igazából ezt a függőséget az orosz függőségről lecseréltük egy amerikai függőségre. Itt mire gondolok? Ugye a tavaly aláírt EU amerikai kereskedelmi egyezmény értelmében 2028-ig 750 milliárd dollár értékben kellene energiát importálnia Európának. Tehát itt kvázi azt jelenti, hogy az energiamixben korábban az LNG ilyen 20 százalék körül volt, ez mostanra felment 60 százalékra, viszont ennek a 85-90 százalékát Amerika szolgáltatná, hogy kijöjjön ez a kereskedelmi számla, vagy kereskedelmi egyenleg, tehát itt igazából az orosz függőséget cseréljük egy amerikai függőségre, amivel alapvetően nem lenne gond, de megnézve a mostani geopolitikai kockázatot, illetve a politikai csatározást így a két kontinens között. Én úgy gondolom, hogy ez egy másik fajta függőség. Azt is hozzá kell tenni viszont, hogy amíg az orosz olajon volt, vagy orosz gázon voltunk, akkor az Európa gázimportjának a körülbelül 40 százalékát Oroszország szolgáltatta, ez most leesett csővezetéken keresztül 6 százalékra, LNG-vel együtt 13 százalékra, de ugye ezt a tavaly aláírt egyezmény értelmében 27-re nullára redukálnánk.

Lokietek Eszter: És ami még egyébként szerintem nagyon érdekes, hogy azért az látszik, hogy az Egyesült Államok ezzel nem fog félni visszaélni, és főleg ez a mostani adminisztráció hajlamos arra, hogy az ilyenfajta függőségekre egy kényesebb helyzetben jól rávilágítson, tehát már most is érkezett ilyen fenyegetés, hogy amennyiben az EU nem ratifikálja újra ezt az egyezményt, ugye miután a Legfelsőbb Bíróság elkaszálta a vámokat, akkor itt gondok lesznek az LNG-vel, és mikor máskor érkezik egy ilyen fenyegetés, amikor amúgy is van egy ilyen energetikai nehézség, tehát hogy sajnos azért igen, ez a függőség ettől még megmarad, még ha nyilván a mértéke és esetleg az elnyúló hatása kisebb is, mert azért az LNG-piac alapvetően egy nagyon globális piac, tehát ott azért van mozgástér, de nyilván a hátránya pedig az, hogy viszont az árak is rögtön elkezdenek emelkedni, hogyha valahol valamiféle kiesés van.

Kovács-Kvotidián Máté: Én is azt emelném ki, hogy ez egy globális piac, tehát hogy nem csak az Egyesült Államokból tudunk LNG-t importálni, illetve szerintem ami még érdekes, hogy a piac nem tart attól, hogy most kialakult egy erősebb sérülékenység, mert hogyha megnézzük, hogy az orosz-ukrán háború kitörésekor '22-ben meddig mentek el az áramárak. Ott egyébként nagyon érdekes, hogy nem is a háború kitörésekor, hanem augusztusban, amikor a Nord Streamet leállították, akkor volt egy nagy elpattanás, de ott az áramár az közel nyolcszorozott év elejéhez képest, a gázár közel négyszerezett. Most pedig a jelen helyzetben úgy néz ki, hogy mondjuk a gázárak 70%-kal emelkedtek az év elejéhez képest, de mondjuk a két évvel későbbi áramár az év eleji szinten van. Tehát ezt a piac azt mondja, hogy ez egy rövid távú sokk, viszont nem tekint egy olyan elhúzódó konfliktusra, ami rámutat az Európának a sérülékenységére.

Műsorvezető: Világos. Akkor, hogyha jól értem, egy eddig inkább egyoldalú függőséget most egy picikét jobban diverzifikálhatóbb függőségre cserélünk le éppen.

Lokietek Eszter: Igen, és ugye ez is még azt is megmutatja, hogy ezeket a folyamatokat folytatni kell, tehát az áramhálózatos beruházásokat, minden olyan intézkedést, ami ezt a fajta függőséget is tudja tovább csökkenteni.

Műsorvezető: Világos. Azt szeretném kérni egy picit nézzünk vissza, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedre: voltak-e ebben az időszakban szerintetek olyan pontok, olyan lehetőségek, amelyeket mondjuk elszalasztottunk, hogy csökkenthessük ezt a fajta függőséget?

Lokietek Eszter: Hát igen, szerintem nyilván... Egyrészt utólag mindig nagyon könnyű így okosnak lenni és így rávilágítani, hogy mit is rontottunk, mit is rontottunk el. De ahogy az elején is mondtam, azért van egy olyan adottság, amivel Európa rendelkezik, tehát itt azért a mozgástér az korlátozottabb volt az elmúlt évtizedekben is. Ami még szerintem ezen kívül fontos, az az, hogy azért ha belegondolunk, ilyen 2020-ig körülbelül azért a globalizáció, mint narratíva nagyon-nagyon erős volt a világban. Tehát, hogy így működjön a világ hatékonyan, mindent termeljünk ott, ahol olcsó, szerezzük be onnan, ahol olcsó. És ugye ezt a világrendet, meg ezt az egész sztorit rúgta föl a Covid, utána az ellátási láncok, utána az orosz-ukrán háború. Tehát ez végül is az elmúlt 6 évnek gyakorlatilag a története, ami teljesen átalakította ezt az elképzelést, hiszen mindenki kénytelen volt rádöbbenni arra, hogy igenis fontos helyben termelni, nem szabad egyoldalúan függeni, mert ennek sajnos ez a sérülékenység az ára. Úgyhogy ezt is figyelembe véve szerintem, amit esetleg ki lehet emelni, hogy nyilván a krími háború után egy kicsit készülhetett volna jobban Európa erre, hogy itt azért bekövetkezhet valami nagyobb negatív forgatókönyv, nemcsak energiaszempontból, hanem védelmi szempontokból is. Tehát szerintem ez a kritika viszonylag jogos, illetve a másik, ami ilyen emblematikus és ilyen energiaellátásban fontos, az az atomerőműveknek a leállítása, amit viszonylag könnyen lehet tényleg hibának értelmezni, és ami egyébként érdekes módon pont az orosz-ukrán háború kitörése utáni évre esett a végleges, az utolsó reaktoroknak a leállítása, és ugye ezután Németország gyakorlatilag energiaimportőrré vált a szomszédos országok atomenergiájából, ami egy ilyen elég faramuci helyzet.

Műsorvezető: Meglehetősen furcsa. És hogy mennyit változott a világ, ugye legutóbb az Európai Bizottság elnöke nevezte Ursula von der Leyen stratégiai hibának a német atomerőművek és egyáltalán az európai atomenergiának a leépítését. Ez számokban kimutatható, hogy ez mennyire hatott a mostani helyzet kialakulására, tehát például erre, hogy Németország importőrré vált energiaimportőrré?

Lokietek Eszter: Igen, hát abszolút ugye látszik a számokból, hogy amit te is mondtál, hogy importőrré vált, és az is látszik, hogy a gondolkodásban most már abszolút benne van az, hogy ez egy hibás döntés volt, és itt elég sok olyasfajta változást figyeltünk meg, ami arra mutat, hogy ebből szeretnének visszalépni az országok.

Kovács-Kvotidián Máté: Én azt gondolom, hogy egyébként érdemes visszamenni fellapozni a történelemkönyvet, hogy mi vezetett oda, hogy lekapcsolták Németországban ezeket az atomerőműveket. Ez egy 2000-es döntés, és Merkel alatt gyorsult fel a fukusimai atomkatasztrófa - 2011-ben történt - utána gyorsult fel. Előtte a német energiatermelés 29-30 százalékát adták az atomerőművek, és Fukusima előttig ilyen 23 százalékra csökkent le. És ennek oka Németországban a zöld pártoknak az előretörése. De ugye ez látszik, hogy ez egy ilyen elnyúló folyamat volt és lett volna, és ez a katasztrófa világított rá, hogy ezzel kezdeni kell valamit, és ekkor történt meg egy ilyen atomszkepticizmus. És ahogy Eszter is rámutatott, az orosz-ukrán háború kitörésekor még lett volna lehetőség arra, hogy megtartsák ezeket a reaktorokat, akkor mondjuk ilyen 6% körüli termelést még adott. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy elhibázott energia- vagy energetikapolitikai döntés volt, hogy lekapcsolták ezeket a reaktorokat, és ő rámutatott a sérülékenységre.

Műsorvezető: Ebben a zöld átmenetben nem csak ez volt, tehát nem csak az atomenergiánál láttunk ilyen overshooting reactiont, hanem például az elektromos autóknál is, hogyha jobban belegondol az ember. Ez a mostani helyzet mennyire hozhat ebben korrekciót?

Kovács-Kvotidián Máté: Hozhat korrekciót, viszont érdemes az elektromos autóknak az elterjedését hozzákapcsolni ehhez az energiamixhez, amiről beszéltünk. Például egy tanulmány szerint, hogyha nem kapcsolták volna le Németországban az atomerőműveket, akkor 2023-ban 94%-ban CO2-mentes lett volna a német energiatermelés, ezzel szemben körülbelül 60 százalékban volt CO2-mentes. Mert ugye itt az atomerőművet cseréltük, ami ugye egy CO2-mentes kibocsátó, tehát az Egyesült Nemzetek Szövetsége 2022-ben zöld, vagy hát fenntarthatónak minősítette az atomerőműveket, tehát hogy nem bocsát, nincs káros emissziója. Tehát itt igazából arról van szó, hogy akik a villanyautót töltik mondjuk Németországban, azok egy rosszabb mixből töltik be, tehát ha úgy nézzük, akkor károsabb a környezet szempontjából. Ez az egyik dolog a villanyautóval kapcsolatban, másik szempontból pedig az elterjedés üteme volt. Úgy gondolom, hogy inkább a politikai ambícióból túl erős, ettől függetlenül az elterjedésnek az ütemével én úgy gondolom, hogy nincsen probléma. Most az eladott autóknak körülbelül háromnegyede az elektromos, tehát 50% plug-in hibrid, és mondjuk 20 százaléka a teljesen akkumulátoros elektromos autó. Tehát visszaszorulóban van a dízel, az ilyen 8 százalék körül alatt, és huszonpár százalék a benzines. Tehát, hogy folyamatos az átállás, viszont látszik, hogy az üteméből csökkenteni kellett, mert pont tavaly év végén fogadtak el egy revíziót a 2035-ös CO2 csökkentési célokban, és azt felpuhították, tehát eddig az volt a megállapodás, hogy teljesen ki kell vezetni a belsőégésű motorokat, és most 90%-ra csökkentették, tehát az autóipari lobbi megtette a hatását, de hogy itt azt kell látni, hogy a mélyben itt komoly beruházási programok vannak és komoly versenyképességi hátrányt okozhat az, hogy siettetjük ezt az átállást.

Műsorvezető: Ez jó, hogy mondod a versenyképességet. Európa most egyfajta kötéltáncot lejt így a versenyképesség fenntartása és a klímacélok teljesítése között. A kérdésem az, hogy szerintetek mennyire kivitelezhető ez a mutatvány?

Lokietek Eszter: Hát szerintem próbálkozni mindenképp érdemes. Nyilván itt ez egy hosszú folyamat, amiben az, hogy mondjuk ez a versenyképességre mennyire rosszul hat, ez ugye a folyamat közben derült ki. A másik szerintem, ami fontos, hogy ugye ahhoz, hogy mondjuk ezek a technológiák tényleg életképesek és támogatás nélkül életképesek legyenek, ahhoz általában az elején kell egy olyan többletberuházás, ami olyankor egy kicsit ilyen felesleges elégetett pénznek tűnik, de mégis azáltal, hogy utána nagyon olcsóvá válik egy ilyen technológia, ezért így hosszú távon mégis meg tud térülni. Úgyhogy szerintem Európa abszolút racionalizál. Nyilván azáltal, hogy ez egy csomó tagállam, egy csomó mindenféle egymásnak ütköző érdek, ez nem egy könnyű dolog, de az látszik, hogy erre a versenyképességre most abszolút van fókuszált figyelem. Nyilván most ez az iráni háború nem könnyíti ezt meg, hiszen ez azért is egyébként rosszkor jött Európának, mert ugye pont kialakult volna egy olyan LNG-többlet a világban, ami végre Európában el tudott volna hozni egy tartósan alacsonyabb energiaárat, ami az európai iparnak nagyon fontos lenne alapvetően. Úgyhogy ez biztos, hogy ez a kötéltánc nem lesz egy könnyű ügy, de én azt gondolom, hogy az nem baj, hogyha ezekből a léptekből, tehát van egy ilyen kettőt előre egyet visszafajta ilyen mechanizmus, mert így halad a fejlődés, megnézzük, hogy működik. Ha valamiről kiderül, hogy az úgy nem optimális, akkor visszább lehet egy kicsit lépni, tehát hogy ebben nincsen szerintem semmi szégyelnivaló, hogyha ilyenkor Európa úgy dönt, hogy ezt egy kicsit akkor fogjuk vissza, mert most éppen több a káros hatása, mint amennyi az előnye.

Kovács-Kvotidián Máté: Illetve a versenyképesség és a zöldítés vagy zöld átmenet, ezek nem kizárják egymást, hanem pont, hogy egymást erősítik. 2024-ben született meg a Draghi-riport, és pont erre mutatott rá, hogy Európának nyilván a demográfiája nem jó irányba megy, a versenyképességben lemarad mondjuk akár Amerikához képest innovációban, viszont az egyik sarkalatos pontja ennek a versenyképességi hátránynak, pont a magasabb energiaárak, akár Kínával vagy az Egyesült Államokkal szemben, tehát hogyha zöldítünk, tehát ténylegesen beruházunk ebbe az energiarendszernek, vagy az energiaátmenetbe, akkor egyrészt az importfüggőséget csökkentjük. Eszter is említettem, hogy közel 100%-ban szénhidrogénekben importra szorul Európa, tehát ez egy importfüggőség csökkentő tényező, másrészt zöldíti a gazdaságot, harmadrészt pedig az olcsó energiával igazából az iparnak a versenyképessége is tud nőni.

Műsorvezető: Világos. Miközben ez a mini Kánaán LNG-ben nem jött el sajnos, mert az iráni beavatkozás eléggé keresztülhúzta a terveket. Fogalmazzunk úgy, fantom is feltűnt itt a színen, és pedig egy olyan energiaigény, ami gyakorlatilag a semmiből érkezik most az adott központokra és a mesterséges intelligenciára gondolok, ez teljesen átírta a keresleti oldalt. Milyen integrációs problémák léphetnek föl emiatt. Mit gondoltok?

Lokietek Eszter: Hát igen, egyébként az áramkereslettel kapcsolatban az az érdekes, hogy Európában gyakorlatilag 15 éve nem nőtt az áramkereslet, és ugye most fog, most azt várják, hogy a következő években fog, és ennek egyébként igen, egy jelentős részét az adatközpontok miatt ilyen többletáram-kereslet fogja adni. Amiket én olvastam elemzések azokban az egynegyedét körülbelül a következő 4-5 évben, és utána meg a felét a növekménynek ezek adhatják. Úgy, hogy egyébként Európa mondjuk a világ többi részéhez képest abszolút lemaradó adatközpontban, tehát hogy azt várják, hogy azt hiszem, hogy most ilyen 12 ezer adatközpont van, és hogy ilyen 2030-ra ilyen 200-250 ezerre menne föl, és ezeknek az új adatközpontoknak a fele egyébként az Egyesült Államokban lenne. Egy ilyen 30-40 százaléka Ázsia, és csak a maradék Európa, tehát még ezzel a lemaradással is egy egész nagy ilyen többlet áramkeresletet tud ez generálni. Úgyhogy És úgyhogy a keresleti oldal az ott lesz, csak egyébként a kínálati oldal is rendben van, tehát az áram előállítására abszolút megvan az infrastruktúra, ugye a fő nagyon-nagyon szűk keresztmetszet, az az áramhálózat ebben az ügyben, az az, amivel el kell kezdenie Európának foglalkozni.

Műsorvezető: És ha jól tudom, akkor a hálózatokat nem csak ez fenyegeti, hanem a megújuló energiának a minél nagyobb arányú becsatornázása is, hiszen ugye ott kiegyenlíteni kell, van egy csomó olyan szakmai kérdés és technológiai probléma, ami szintén gondot jelent.

Lokietek Eszter: Ez abszolút így van. Egyrészt, ahogy mondtam, van ez a többletkereslet, akkor vannak a megújulók. A megújulók azért is jelentenek egy ilyen sokkal nagyobb kihívást, mert egy teljesen más árampiaci megközelítést jelentenek amiatt, hogy ugye a tradicionális megközelítés az, hogy előállítom egy pontban az áramot, van egy elosztóközpont, és ugye onnan szétosztom. És a megújulók ugye teljesen másképp működnek, hiszen az, aki fogyasztó, az lehet termelő és teljesen decentralizált a hálózat, és folyamatosan kétoldalú kommunikáció vagy többoldalú kommunikáció kell ahhoz, hogy jól tudjon működni. Hogyha pedig ugye nem működik jól, akkor egyrészt az a hatékonyságot is rontja, másrészt meg ugye túlterhelődik a hálózat, tehát ez egy ilyen nagyon komplex rendszer, amihez egyszerűen fejlesztések kellenek. A harmadik pedig, ami nagyon fontos, hogy egyszerűen az európai áramhálózat nagyon-nagyon elöregedett, tehát a 40 százalék az már ilyen 40-45 év fölötti a vezetékeknek és az ilyen hálózati elemeknek, ami egyszerűen az ilyen életciklusa végét jelenti. Tehát már csak emiatt is, hogyha nem lennének az adatközpontok, hogyha nem lennének a megújulók, még akkor is lenne egy modernizációs kényszer, pontosan.Úgyhogy erre egyébként született is, ahogy mindenre születik egy nagy európai csomag, egy ilyen áramhálózat-megújító csomag, amitől nagyon-nagyon sokat vár egyébként az európai szabályozás, mert jelenleg úgy néz ki, hogy Európában sok minden, ugye nagyon nehézkes a szabályozás. Sok ideig tart, sok az adminisztrációs kényszer, eleve például az áramvezetékeket lefektetni, az sokszor olyan környezetvédelmi és olyan tanulmányokat igényel, ami egyszerűen több évet is igénybe vehet. És az egyik nagyon fontos eleme ennek az új szabályozásnak, hogy ezt próbálják drasztikusan lerövidíteni. Tehát az ilyen nagyobb beruházások kapcsán maximum két év lehet az, amíg engedélyezni kell, és ha ez alatt nem megy le az engedélyeztetés, akkor az automatikusan átment. Tehát, hogy itt a hatóságokra egy sokkal nagyobb nyomás fog helyeződni, hogy egyszerűen gyorsítsák föl ezt a folyamatot. Vannak olyan kisebb ilyen naperőmű-rendszerek vagy ilyen napelemrendszerek, amiknél nem is kell már, csak egy ilyen sokkal egyszerűbb egy engedélyeztetési folyamat, ami akár fél év alatt is üzembe helyezhető lesz. Tehát mondjuk ez a rész, ezek nagyon fontos változások, illetve ami még egy nagyon fontos eleme ennek a hálózati csomagnak, hogy jelenleg az európai áramhálózat az úgy néz ki, hogy ugye teoretikusan teljesen jól összekötött egész Európa, de gyakorlatban mégsem, mert vannak olyan szűk keresztmetszetek, ahonnan egyszerűen bármennyire kellene, hogy átjöjjön az áram, nem tud átmenni. És itt azért nagyon fontos ezt föntről leszabályozni, mert nyilván vannak olyan országok, ahol olcsóbb egy kicsit az áram, vagy van elég, és nekik egyszerűen nem érdekük az, hogy tökéletesen össze legyenek kötve, és hogy emiatt ugye kiegyenlítődjenek teljesen az árak. És emiatt föntről kell egy szabályozás, hogy ez életbe léphessen.

Műsorvezető: Most a túlszabályozottság mellett technológiai gátjai is lehetnek ennek a hálózatfejlesztésnek. Mesélsz erről Máté egy picit?

Kovács-Kvotidián Máté: Technológiai gátként én itt a megújuló aránynak a növekedését látom, hiszen ezek nem a nap 24 órájában termelnek, ami mondjuk egy adatközpontnál fontos a folyamatos ellátás...

Műsorvezető: Meg azért egy háztartásban is.

Kovács-Kvotidián Máté: Meg egy háztartásban is, csak ugye amiről korábban beszéltünk, itt az energiamixnek az alakulása. Vannak olyan zsinóráramtermelők, mint az atomenergia, szén, atomerőművek, szénerőművek, folyami vízerőművek, amik abban jók, hogy folyamatosan termelik az áramot, és ugye, mint otthon a gázt, be tudjuk kapcsolni a gázerőműveket, és ezzel ki tudjuk. És van, és ezek gyorsan be tudjuk állítani a kívánt energiamennyiséget, a megújulók pedig akkor termelnek, amikor éppen termelnek. Németországban az egyik probléma ez szokott lenni, amikor eljön az a téli időszak, amikor ugye nincs se napsütés, se a szél nem fúj, a németeknek elég külön szavuk is van, és ekkor szokott megugrani az áramár. És itt az adatközpontoknál is ez az egyik probléma, hogy hogy látjuk el, és az látszik, hogy a nagy techcégek nem mondtak le a zöldítési tervekről, tehát szeretnék CO2-mentessé tenni ezeket az adatközpontokat. Úgyhogy ez az egyik probléma, a másik pedig az, hogy komoly hűtési igénye van ezeknek az adatközpontoknak. És hogyha megnézzük, hogy most mi a pipeline, tehát hogy mennyi adatközpont jelentkezett arra, hogy szeretne a hálózathoz csatlakozni, akkor ez egy ilyen 280 gigawatt teljesítményt jelent, amit hogyha nem mond sokat, de hogyha azt mondjuk, hogy most az európai energia kapacitás 320 gigawatt, akkor az azt jelenti, hogy a 90 százalékára bejelentkeztek ezek az adatközpontok. És hogyha mi konzervatívok vagyunk, és azt mondjuk, hogy oké, csak a 20% valósuljon meg, akkor is ez egy komoly kereslet tényezőt jelent. Tehát, hogy mondjuk egy ilyen éves 1%-os növekedési ütemet, hogyha úgy feltételezünk az energiarendszerre, hogy ennyit nőne, akkor ehhez még egy ilyen 2%-ot hozzá tud adni, arról nem is beszélve, hogy ez a mostani AI-megoldásokkal van számolva, de hogyha átmegyünk a generatív AI-ról, tényleg az agentic AI felé, tehát amikor tényleg megmondunk neki egy feladatot, és teljeskörűen elvégzi, akkor az egy ilyen 50-szeres növekedést jelent energiaigényben. Tehát, hogy ez egy komoly kihívás elé állítja ezeket a fejlesztéseket. Arról nem is beszélve, hogy ezek hubokban összpontosulnak. Tehát mondjuk Írország, Frankfurt, London, Amszterdam, tehát ezekben a nagyobb városoknál összpontosul, és ez komoly gondot jelent egyébként az áramhálózattó. Tehát mondjuk Írországban, Dublinban most le is tiltották 2028-ig, hogy nem lehet új adatközpontot létrehozni, mert a város energiakeresletének a felét adják már ezek az adatközpontok. Elképesztő mértékű már most ez a kereslet, és ezt kell valahogy megugrani, hogy tényleg ellássuk egy olyan stabil áramforrással, ami igazából nem rontja le az európai iparnak a versenyképességét, de hogy nem is szorulunk hátra a digitalizációban.

Műsorvezető: Világos. Eléggé heterogén ez a kép, amit lefestettetek. Most térjünk át arra, hogy befektetői szempontból melyek lehetnek azok a szektorok, azok a cégtípusok, amelyek a legfőbb haszonélvezőivé válhatnak ennek a helyzetnek. Mit gondoltok erről?

Kovács-Kvotidián Máté: Én úgy gondolom, hogy elég sok témát érintettünk, és itt vannak elrejtve a megoldások.Itt érdemes azt tisztázni, hogy milyen időtávban gondolkozunk, illetve hogy milyen kockázatot szeretnénk vállalni ezekkel a cégekkel, mert vannak olyan technológiák, amik elképesztő jól hangzanak, akár mondjuk egy CO2 elszívás a levegőből, vagy ipari területeken, de az látszik, hogy ezek gyerekcipőben járnak, és hogyha még meg is szeretnénk játszani egy cégen keresztül, akkor elképzelhető, hogy egy felvásárlás áldozata lesz ez a cég, és igazából az a hosszú távú potenciál, hogy mondjuk tízszerezzen, vagy akár százszorozzon ez a befektetési sztori mondjuk 10-20 év alatt, azt igazából nem tudjuk zsebre rakni. De nyilván ezek kockázatosabbak. Viszont hogyha elsőkörös haszonélvezőt nézünk, akkor itt az európai áramhálózatról beszéltünk arról, hogy mennyire öreg, hogy 40-50 éves, és ez mondjuk Kínával vagy Amerikával szemben ez elképesztő mértékű elmaradottságot jelent, és ez egy akadálya most a hatékony energiaáramlásnak, akkor az elsőkörös ötlet lehetnek ezek a kábelgyártók, akik létrehozzák ezeket a magasfeszültségű vezetékeket, és amúgy ezek tőzsdei vállalatok. Amit befektetési tézis szempontjából érdekes lehet, hogy nem csak egy árbevétel-növekedés van, de már most látszik, hogy kötik le a kapacitást, magasabb marzzsal teszik ezt. Tehát egy nagyobb árbevétel növekedése, egy nagyobb marzs, ez egy nagyobb profitpoolt jelent, és a tőzsde szereti azokat a cégeket, akik nőnek, és magasabb értékeltségi szorzóval szokták ezeket jutalmazni. Tehát a teljes részvényesi értékteremtésben ezek én úgy gondolom, hogy jól teljesíthetnek ezek a cégek, másrészt adja magát az áramtermelők vagy a hálózatfejlesztők, legyen itt megújuló energiatermelőről szó, de akár atomenergiában, illetve hogyha egy merőben más szektort kéne kiemelni, akkor én még a nyersanyagpiacot mondanám, tehát itt a részkereslet, akárcsak a szélturbinákhoz vagy a napelemhez, a kábelhez, illetve az adatcenterekhez, ez abszolút adja magát, hogy hosszú távon ez egy magasabb rézárhoz vezethet, illetve a rézbányákon keresztül meg lehet játszani ezt a sztorit.

Lokietek Eszter: Igen, szerintem is egyrészt vannak ezek az ilyen AI-infrastruktúra cégek. Egyébként az ugye nagyon jól látszott, amikor ugye elkezdtek az ilyen mesterségesintelligencia-kapcsolt cégeknek az árfolyama fölmenni, és akkor úgy egy kicsivel később úgy észbe kapott a piac, hogy hú, ehhez nagyon sok fejlesztés is kell, meg plusz infrastruktúra, és akkor hatalmasat ralliztak azok, akik mondjuk ennek az ilyen áramkínálati oldalát meg tudják adni, meg azok a fajta cégek, akik mondjuk hűtőcégek, vagy ilyen okosmérő cégek, tehát Európában is egyébként ezek a cégek, akik ezeket az ilyen okosmérési rendszereket csinálják, vagy ezt a kétoldalú kommunikációt, azok azért jókor át tudtak emelkedni. Nyilván magában a hálózatberuházásban nagyon adja magát a közműcégek. Ezek egyébként egy szépet is mentek. Ugye itt vannak az ilyen hálózatirányító cégek vannak, a helyi disztribútorcégek Európában, ezekből jó sok kinn is van a tőzsdén, és ezek azért rendesen emelkedtek is, tehát hogyha ott megnézzük az értékeltségüket, akkor azért egyrészt ezek egy magasabb szinten vannak, másrészt meg amit Máté is mondott, az előremutató marzsaikban is az tükröződik, hogy itt azért van egy marzstágulás, ami már megtörtént, és amire még számít is a piac. Itt szerintem még azt fontos ugye nézni, hogy egyrészt a szabályozó mennyire fogja náluk hagyni ezt a profitot. Ezt ugye a legtöbb ilyen tőzsdei befektetésnél, vagy ha van valami ötletünk, ezt mindig érdemes egy kicsit mérlegelni, hogy abból az ötletből ténylegesen ki fog majd profitálni. Tehát ahogy a CO2 elkapásnál például mondta Máté, hogy lehet, hogy ezt a céget felvásárolják, de ugye lehet ennél sokkal egyszerűbb dologra is gondolni, hogy megnő egy közműcég profitja, és azt mondja az adott ország, hogy akkor annak egy részét ő elveszi. És akkor hiába volt jó a tézisünk, hogy ez egy jó befektetés lesz és nőni fognak a marzsai, mégsem profitálnak belőle a részvényesek. De ettől eltekintve egyébként, ami egy kockázat lehet, összességében azért, amiket elmondtunk, csupa olyan faktor, ami ezeknek a cégeknek kedvez, tehát a keresleti oldal nő, a beruházási igény nagy, amiatt, hogy a beruházási igény nagy, a szabályozó valószínűleg kevésbé fogja azt elvenni, hiszen arra akarja ösztökélni a cégeket, hogy ruházzanak be, tehát ezek az ilyen fix megtérülési ráták, amikkel jellemzően ezek a közműcégek működnek, ezek valószínűleg szinten tudnak maradni, vagy még nőni fognak. Tehát ezek mind-mind olyan faktorok, amik arra mutatnak, hogy azért ezeknek a cégeknek egy jó ciklus következik.

Kovács-Kvotidián Máté: Egy teljesen más nézőpontot mondanék még így a végére, hogy beszéltünk itt az energiaátmenetről, meg az energiafüggetlenségről, versenyképességről, de hogy sokszor a befektetési hozamban, vagy a sikeres befektetési ötleteknél nem az számít, hogy milyen irányba megy a trend, és mi hajtja ezt a tematikát, mert ez egy ilyen trendkövető nézőpont, hanem hogyha egy kontrariánus szemüveget veszünk fel, tehát hogy mi teljesített alul, és azokban van-e érték, akkor így áll meg érintve az európai autógyártókat tudná mondani, hogy itt akkora szintű pesszimizmus alakult ki így az utóbbi években, hogy a piac azt árazza, hogy 3-4 évnyi profiton forognak ezek a cégek, vagy hogyha mondjuk kikonszolidáljuk belőle, levesszük a nettó pénzt, ami ott a bankszámlaegyenlegen van, akkor az azt mutatja, hogy igazából a piac azt mondja, hogy ezeket már le kéne zárni és le kell húzni a rolót, mert hogy annyira értékrombolók, miközben ezek profitot termelnek minden évben, és meglépték azokat a lépéseket, amit az EV átálláshoz kell, tehát fejlesztettek külön EV platformot, már nem a korábbi belső égésű platformon próbálják létrehozni az új autókat, látszik, hogy visszamegy a CAPEX, tehát a beruházási volumen, és ténylegesen pénzt keresnek a befektetőknek. Tehát ez egy ilyen teljesen más szemlélet, mint amiről beszéltünk, de én úgy gondolom, hogy a sikeres befektetésnél nyitott szemmel kell járni.

Műsorvezető: Lehet, hogy simán csak túlreagálja a piac a kínai fenyegetést ezen a téren. Mit gondoltok?

Kovács-Kvotidián Máté: Elképzelhető, hogy túlreagálja, de ugye ezek a nem mindegyik európai autógyártó, de valamelyik autógyártó az még mindig ott van a kínai piacon, nyilván visszaszorult a részesedésük, tehát elképesztő mértékű technológiai fejlődésen ment át a kínai autógyártás, és látszik, hogy reagálnak is az európai autógyártók, de akárcsak arra gondolunk, hogy az Audi már nem a négy karikás logóval megy a kínai piacra, hanem ki kell írni, hogy Audi, merthogy ott az a trendi, az látszik, hogy igazodni kell az igényekhez, de még mindig van egy nagy belső piac, és nyilván ott az amerikai piacnak a potenciálja.

Lokietek Eszter: Meg egyébként ami viszont egy ilyen negatív példa lehet ennek kapcsán, és a zöldítéshez kapcsolódik is, ugye a napelempaneleket szokták fölhozni arra, ami viszont azt mutatja, hogy a kínai verseny mennyire tudja ezeket söpörni, tehát az is egy olyan sztori volt, ami egy picit visszakanyarodva az előző gondolatkörre, hogy amilyen befektetési ötletként jónak tűnt, és hogyha valaki eltalálta, hogy ezek a napelemek teljesen el fognak terjedni, és ez fölfut, akkor teljesen igaza volt, de mégis, hogyha megvett egy erre szakosodott európai céget, akkor igen.

Műsorvezető: Kínára kellett tenni.

Lokeietek Eszter: Igen, és azért ugye azt látjuk, hogy ezekben a zöldítő technológiákban egyébként Kína nagyon-nagyon előre haladt. Tehát rengeteget ruháznak be, és nagyon egyre hatékonyabb technológiákat fejlesztenek ki.

Műsorvezető: Van pénz, paripa és fegyver is.

Lokietek Eszter: Igen, abszolút.

Műsorvezető: Picikét kanyarodjunk át az óceánnak a másik oldalára. A napokban jelent meg az a hír, hogy az Egyesült Államok sikeresen lebeszélte a francia TotalEnergiest arról, hogy szélerőműparkot építsen. Már nem emlékszem, hogy melyik parton.

Lokietek Eszter: De fizet kártérítést.

Műsorvezető: Visszaadják a pénzt, és cserébe a franciák azt vallják, hogy beszállnak valami szuper fosszilis projektbe Amerikában. A kérdésem az, hogy Európában várható egy hasonló, mondjuk nyugodtan nevezhetjük szerintem 180 fokos fordulatnak?

Lokietek Eszter: Szerintem 180 fokos fordulat nem, de annak a jelei már abszolút megvannak, hogy minden egyes nagy olajcég visszavesz az ilyen zöldítős programjaiból, tehát ugye az ESG-trendek miatt nekik ez effektíve egy kötelezettség is volt az elmúlt években, hogy minél jobb besorolást kapjanak, hogy ilyesmikre költsenek, és ezt mindenki, minden egyes cég vágja vissza.

Kovács-Kvotidián Máté: Az olajcégeknél igen, de én azt látom, hogy a kormányzati elköteleződés így a zöldítés irányába, akárcsak a szélerőmű parkokra gondolunk, az nem csökkent. Tehát, hogy továbbra is megy ez az energetikai átállás. Ami szerintem egy nagyon érdekes kérdés, itt az atomenergiának a szerepe, mert az látszik, hogy Amerikában ismét előkerült a téma, Kína az élen jár az új reaktorfejlesztésben, ugye Japán is most állította vissza szerintem a hetekben az első reaktort a Fukusima óta. Ugye most a dán választásnál merült fel, hogy ott 1985-ben állították le az utolsó atomreaktort, tehát ott az Orsted, a világ legnagyobb offshore szélerőműpark, ugye dán, és több mint 50%-os részesedése van a dán kormánynak, mégis felmerült, hogy az energiamixen belül ott az atomenergiának mi a szerepe.

Műsorvezető: Átgondolandó.

Kovács-Kvotidián Máté: Igen, de mondjuk a spanyolok még mindig tervezik leállítani. Tehát én itt ebben is látok egy kettősséget az Európa, meg a világ többi része között.

Lokietek Eszter: Igen, mondjuk a spanyolok olyan szempontból is jó helyzetben vannak, hogy ott ugye ez az egész megújulók elterjedése nagyon nagyfokú volt, tehát most például ez az iráni válság az ilyen áramárakra egyébként kiegyenlítetlenül hatna Európában, tehát a spanyolokét emelné meg a legkevésbé azért, mert ott már olyan az energiamix, hogy nagyon-nagyon nagy része megújuló, ami meg a hálózatban jelenthet problémát, ahogy azt láttuk is, amikor a nagy áramkimaradás volt.

Műsorvezető: Igen, pont ezt akartam mondani, hogy azért van ennek egy hátulütője is bizonyos értelemben, igen.

Kovács-Kvotidián Máté: Amiről nem beszéltünk, és talán megoldás lehet erre az egész megújuló energia, meg hálózat problémára, ez az energiatárolásnak a kérdése.

Műsorvezető: Jogos.

Kovács-Kvotidián Máté: Mert én ebben látom igazából a lehetőséget arra, hogy megújulókkal, de zöldítsük az energiahálózatot, viszont az energiahálózatnak a biztonságát is tudjuk biztosítani. Itt ugye több technológia is létezik, most a hidrogén az kicsit hátrébb szorult, így az utóbbi években az volt még egy ilyen nagy csodagyerek, ami egyelőre nem váltotta be a reményeket, de az látszik, hogy a megújulókhoz, főleg a napelemhez csatolt energiatárolás az egyre inkább terjed.

Műsorvezető: És valóban itt is többféle technológia verseng egymással, amelyek közül egy-kettő lehet, hogy hosszú távon is majd megtartható és fenntartható lesz. Zárásképpen arra kérnélek titeket, hogy egy picit egyszerűsítsük a képet, hogy a potenciális befektetőknek melyek azok a szempontok, amelyeket most mindenképpen érdemes mérlegelni, hogyha valaki energetikai részvényeken vagy bármilyen típusú energetikai befektetésben töri a fejét?

Lokietek Eszter: Hát ez egy nagyon jó kérdés.

Műsorvezető: Kevés szempontot mond légyszi.

Lokietek Eszter: Hát szerintem ami fontos, ahogy nagyjából szerintem minden befektetési tanácsunk ezzel kezdődik, hogy diverzifikáljon az illető. Én attól óva intenék mindenkit, hogy valamilyen teljesen új technológiára feltegyen egy nagyobb összeget, mert azért erre láttunk már nyilván vannak erre jó példák is, amikor bejön, de ezekkel azért csúnyán megégetheti magát az ember, pont ugye a hidrogén kapcsán a plug power volt ennek egy ilyen ikonikus példája, ami egy ilyen hatalmas sztorinak tűnt a befektetők számára, és hát azóta ugye nagyon sokkal-sokkal lejjebb van az árfolyam, és egyelőre nem váltották valóra az ígéreteket. Nyilván érdemes egyébként ezeket a nagyobb trendeket figyelembe venni, amiket mondtunk, és onnantól pedig igazából egy egyéni elképzelés kell ahhoz, hogy ki mit vár. Az látszik, hogy az olaj, mint olyan, nem fog eltűnni az energiamixből, tehát szerintem teljesen fogadni ellene nem érdemes.Inkább szerintem esetleg olyanba érdemes megpróbálni gondolkodni, hogy mi lehet egy értékláncban a következő szereplő, tehát például Máté is említette a nyersanyagokat, de hogy mi lehet az, ami mondjuk egy ilyen forgatókönyvnek, amiben mondjuk a közművek fölfutnak, az áramhálózatban további beruházások történnek, mondjuk még ki lehet a haszonélvezője, hogy van-e ott esetleg valami olyan szereplő, amit még úgy nem fedezett föl magának a piac, mert még két lépéssel. Igen, mert még egy kicsit messzebb kell hozzátekinteni.

Műsorvezető: Máté?

Kovács-Kvotidián Máté: Én azt látom, hogy jelenleg két megatrend létezik a világon, az egyik ez a technológiai fejlődés, tehát AI-adatközpontok, robotika, a másik pedig az energiaátmenet. Ami érdekes számomra, hogy látjuk az értékeltségben, meg a tőzsdei kapitalizációban, hogy ezek a Big Tech cégek, ezek hol vannak, illetve mennyit mentek így az utóbbi években, meg hogyha ránézünk, hogy hol van ez a megújuló energiaszektor, az pedig teljesen kinyílt az olló. Tehát abszolút én ezt egy érdekes sztorinak gondolom. Ami fontos itt a kockázatoknak a mérlegelése, hogy amit említettem is, hogy mennyire öreg a szereplő, milyen régóta van tőzsdén, kik a vevők, mennyire koncentrált, fizet-e osztalékot, mi az értékeltsége, merthogy a befektetésünknek a hozamát hosszú távon az határozza meg, hogy hol szálltunk be és hol szállunk ki. Nyilván a megtermelt profit az időközben az megtörténik, de a kezdő értékeltségi szint, meg a kiszálló értékeltségi szint az meghatározza, hogy tulajdonképpen mit tudtunk befektetőként elérni. Tehát érdemes a kockázatot porlasztani, ahogy Eszter is mondta, és ez a porlasztás történhet úgy, hogy nevek között porlasztjuk, tehát hogy több befektetést eszközölünk, és abból egy portfóliót alakítunk ki, de amire te is utaltál, azt is meg lehet tenni, hogy a technológiák között porlasztunk, és én úgy gondolom, hogy ilyen szempontból beleférhet egy feltörekvő technológia, akár mondjuk egy nukleáris energián belül egy kis moduláris reaktor, ami megoldás lehet itt az adatközpontoknak az energiaéhségére, illetve az, hogy zöldítsük az energiamixet CO2-mentesen, viszont egy stabil energiatermelőt rakjunk bele a mixbe. Ez is beleférhet, látszik, hogy ezek már meg is indultak. Itt is több technológia van, de én azt látom, hogy ez is egy érdekes befektetési tézis. Hogyha pedig kevésbé kockázatosat nézünk, akkor pedig tényleg, amit említettem is, egy olyan szereplő, aki egy stabil kereslettel rendelkezik, és nincs túlárazva az eredményszorzók alapján.

Műsorvezető: Ez volt az OTP Alapkezelő Fund Facts podcastje. A mai adásban Lokietek Eszter szenior portfolió menedzserrel és Kovács Kvotidián Máté portfolió menedzserrel arról beszélgettünk, hogyan alakul át Európa energiarendszere a geopolitikai feszültségek, a klímacélok és az új technológiai igények fényében. Természetesen arról is szó volt, hogy ez milyen kockázatokat és milyen lehetőségeket jelent a befektetőknek. Ha tetszett az adás, ennek ma különleges módon is hangot adhattok azzal, hogy szavaztok beszélgetőtársaimra a privatbankar.hu Klasszis Díjak közönségszavazásán. Eszterre az Év portfóliómenedzsere, Mátéra pedig az Év feltörekvő portfóliómenedzsere kategóriában adhatjátok le a voksotokat. A közönségszavazás linkjét megtaláljátok a leírásban. Sziasztok!

A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:

Jelen podcast marketing közleménynek minősül, a benne szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Az elhangzó tájékoztatás nem teljes körű. Az említett az OTP Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapokról részletes információkat az otpalapkelezo.hu oldalon talál. Az elhangzottak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Alapkezelő Zrt-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás az alábbi oldalon érhető el. www.otpalapkezelo.hu/vodcast-disclaimer .