A vodcast főcíme megjelenik, amin olyan feliratok olvashatók, mint OTP Alapkezelő szakértői, értelmezik, a világ történéseit, befektetések, struktúrális folyamatok, trendek és változások, globális gazdaság, hatással van az életünkre. A végén az OTP Fund Facts logója jelenik meg középen.

Narrátor: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, ahol az OTP Alapkezelő szakértői értelmezik a tőkepiacok és a világ történéseit. Befektetések, strukturális folyamatok, trendek és változások, minden, ami formálja a globális gazdaságot, és hatással van az életünkre. Egy vodcast, amely segít átlátni a háttérben zajló folyamatokat.

A stúdióban 2 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon 2 bögre, toll és jegyzetfüzet hever, illetve asztalon minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon. A háttérben egy TV, amelyen az OTP Fund Facts logója látható.

Műsorvezető: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, amelynek mai adásában olajpiacról, gázról, nyersanyagokról fogunk beszélgetni egy igazi szaktekintéllyel, Pletser Tamással, aki az OTP Alapkezelő szenior portfolió menedzsereként jött el a mai adásba. Szervusz Tamás, köszöntelek.

Pletser Tamás: Szervusz Csongor, és én is köszöntök mindenkit.

Műsorvezető: Bár azt gondolom, hogy a nézőink és hallgatóink között azok vannak kevesebben, akik nem tudják, hogy te ki vagy, mégis arra kérlek, hogy mesélj néhány szóban magadról.

Pletser Tamás: Én 25 évvel ezelőtt kezdtem el az olaj- és gáziparral foglalkozni, akkor még először a Mol részvényeivel, majd ezt követően közép-kelet-európai regionális olaj és gázipari cégekkel foglalkoztam. De karrierem során egyébként nagyon sok részvénnyel és energetika, bányászati és egyéb cégekkel is foglalkoztam, többek között cseh szénbányákkal, orosz olaj- és gázipari vállalatokkal, török petrolkémiával.

Műsorvezető: Hogy jött ez az energetika? Tehát, hogy miért pont erre, vagy ebbe az irányba indultál el?

Pletser Tamás: Gyakorlatilag én részvényelemző szerettem volna lenni már a '90-es évek közepén, amikor végeztem az egyetemet, így belekerültem tulajdonképpen az értékpapír-kereskedelmi vagy értékpapír-forgalmazási világba, mint részvényelemző, és hát 2001 körül érett meg a helyzet az akkori cégnél, hogy a Mol részvényeivel foglalkozzam. Mivel volt igény arra, hogy regionálisan elemezzük ezeket a cégeket, ezért ez a vállalat bevont engem a többi regionális olajipari cég elemzésébe. Ugye a PKN Orlen a lengyel cég következett ezután, majd egyébként az osztrák OMV, és hát végül is így váltam regionális olaj- és gázipari elemzővé.

Műsorvezető: Ez alatt a 25 év alatt mi változott meg leginkább ebben a szektorban?

Pletser Tamás: Hú, hát gyakorlatilag minden. Az energetika nagyon nagy átalakuláson ment keresztül. Lényegében azt lehet mondani, hogy bár az alapfolyamatok sok esetben hasonlóak, teljesen más szempontok, más dolgok foglalkoztatják a befektetőket. Tehát mondok egy példát: 2015-16-tól bejött az ESG, mint szempont, ami egy teljesen más megvilágításba tette ezeket a vállalatokat. Illetve ezek a cégek maguk is folyamatosan átalakultak, az energetika más területein is megjelentek.

Műsorvezető: Amondó vagyok, hogy kezdjünk el belemenni egyes szegmensekbe, és mivel április óta úgyis mindenki a Közel-Keletre figyel, és az iráni eseményekre először is kezdjünk azzal. Azt olvastam nemrég, egy norvég energiakutató kiszámolta, hogy márciusban, tehát az iráni háború első hónapjában a világ 100 legnagyobb olajcége nagyjából annyi plusz profitot ért el a háború hatására, mint amennyit az amerikaiak az első két hónapban elköltöttek a háborúra. Áprilisban ez valószínűleg még inkább kiéleződik majd. Hogyan lehet értékelni most ezt az egész helyzetet befektetői szemmel?

Pletser Tamás: Én azt gondolom, hogy itt történt egy olyan amerikai politikai hiba tulajdonképpen, aminek hatására kialakult egy olyan helyzet, aminek egyelőre nem nagyon látszik a megoldása, tehát nem látszik az, hogy a Hormuzi-szoroson a forgalom miként fog a február 28-i időpontot megelőző időszakhoz hasonló forgalommá alakulni. Tulajdonképpen amióta 25 éve figyelem ezt a szektort, erről a Hormuzi-szoros lezárásáról folyamatosan beszéltek, és úgy beszéltek róla, mint egy ilyen nukleáris bomba, ami alapjaiban felforgathatja a világ olaj és gáziparát.

Műsorvezető: Bocsi, közbevetném, mondanál csak röviden néhány dolgot, hogy miért fontos ez a Hormuzi-szorosnak a nyitva tartása?

Pletser Tamás: Gyakorlatilag ez a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala. Nemcsak kőolaj és földgázban, hanem nagyon sok egyéb termékben is. Kőolajból napi 20 millió hordó ment itt keresztül a szoroson, ami a világ termelésének az ötöde, viszont ami fontosabb, hogy a világ szabad olajforgalmának körülbelül a 45%-a. Nagyon fontos ez a pont cseppfolyós földgázban is, ugye a katari, illetve az érsült arab emirátusokból származó cseppfolyós földgáz körülbelül a világ ellátásának a 20%-a, de nagyon fontos forrása a Közel-Kelet, többek között a műtrágyának, finomított termékeknek, héliumnak, műanyag alapanyagoknak. Tehát ez egy nagyon fontos pont, ami picit olyan, mint a Covid 2020-ban, okoz egyfajta leállást a beszállítói láncokba, ezért nem csak a kőolaj szempontjából egy lényeges kérdés, hogy ez a szoros megnyíljon, hanem tulajdonképpen a világgazdaság egésze szempontjából is.

Műsorvezető: Tegyük föl, hogy ez az elnyúló konfliktus az év végéig is kitart. Ezt min fogjuk megérezni, mármint a rezsiszámla és a benzinárakon túl persze.

Pletser Tamás: Az látszik egyébként, hogy a fejlett világ mindent megpróbál azért, hogy ez a konfliktusnak a hatásait ne érezzük. Lényegében soha nem látott mértékű készletfelszabadítás zajlik. Tulajdonképpen ennek a hatásait azért nem látjuk igazából most a piacon, mert az Egyesült Államok, Európa, Japán, mindenki, akinél felgyülemlett készlet volt, most az dobja piacra. Sajnos azonban lesz egy olyan pont, az én becslésem szerint ez olyan 1 és 3 hónapon belül bekövetkezhet, amikor ezek a készletek kritikus szintre eshetnek, ami azt jelenti, hogy innentől kezdve, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlyba kerüljön, ez csak úgy valósulhat meg, ha lényegesen magasabb árak lesznek. Tehát az én várakozásom az az, hogyha nem sikerül megoldani ezt a helyzetet 1-3 hónapon belül, amire egyébként én sajnos jó esélyt látok, akkor az év második felében lényegesen magasabb szénhidrogén árakat láthatunk, ami magyarán szólva magasabb benzint, magasabb dízelolaj, illetve magasabb földgázárakat is jelent a magyar gazdaság számára.

Műsorvezető: Mondanál arról is pár szót, hogy miért van ennek az egész helyzetnek jobban kitéve Európa, vagy nagyon kitéve Európa? Hiszen ugye a Hormuzi-szoroson keresztül áramló nyersanyagforgalomnak a legfontosabb vásárlója az Ázsia, de ehhez képest Európa most úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb bajban van.

Pletser Tamás: Én ezzel vitatkoznék. Ázsia van egyébként a legnagyobb bajban, több ok miatt is, egyrészt azért, amit említettél, hogy ők közvetlenül is nagyon sokat vásároltak innen, másrészt nekik nem voltak jelentős készleteik. Európa azért főleg a '70-es évek olajválságát követően kötelezően tartott egy jelentős készletet, ez általában legalább 90 napnak megfelelő importnak tudható be. Emiatt az európai kitettség egy kicsit tompább, de mivel globális piacról van szó, akár a kőolaj, akár egyre inkább a földgáz esetében is a cseppfolyós földgáznak betudhatóan, ezért lényegében az árakon keresztül Európa is kitett az itt levő válságnak, tehát magyarán szólva Európában is magasabbak lesznek a kőolaj, illetve a földgázárak, illetve az egyéb termékárak, ugye említettem a műtrágyát, műanyagipari alapanyagokat, vagy akár például a héliumot, ami a chipgyártásnak egy nagyon fontos alapeleme.

Műsorvezető: Egy picit kanyarodjunk rá Magyarországra. A kérdésem az, hogy van ársapkánk, meg védőhálónk, mennyire jelent ez a helyzet most Magyarországra fenyegetést, főleg gazdasági értelemben.

Pletser Tamás: Hát mi is részei vagyunk az Európai Uniónak, a mi piacunk ugyanúgy kitett a külső behatásokra, hiszen nem vagyunk sajnos egy Szaúd-Arábia, tehát ugye mi sem tudunk annyi kőolajat, földgázt termelni, ami az ország igényeit fedezi. Ennek megfelelően, hogyha az árak berobbannak a világban, az a magyar gazdaságra is direktben hatással lehet. Ugye próbál a kormányzat itt is, mint ahogy egyébként hasonlóan más nyugat-európai vagy fejlett világbeli országokban tompítani ezt a hatást, de egy nagyon nagy sokat valószínűleg Magyarország sem tud teljesen kivédeni.

Műsorvezető: Miért nem használjuk azt a módszert, ami azért néhány helyen feltűnt, hogy az ársapkázás helyett egész egyszerűen megpróbáljuk az embereket arra rávenni, hogy fogják vissza a fogyasztásukat például, hogy több maradjon meg a tartalékból, kevesebbet kelljen felszabadítani például. Ez nálunk teljesen egy kivitelezhetetlen forgatókönyvnek tűnik?

Pletser Tamás: Én nem hiszem, hogy ez kivitelezhetetlen lenne. Én, ha engem kérdezel és döntőshozó lennék, én inkább ebbe az irányba vinném el a dolgokat. Jellemzően egyébként a régióban próbálják tompítani az áremelkedések hatását, ezt inkább olyan módon teszik például a benzin- és dízelüzemanyagok esetén, hogy az árréseket maximálják, ami azt jelenti, hogy azért az ársokk az begyűrűzik az árakon keresztül, tehát nem magát az árat próbálják maximálni. Én azt gondolom, hogy ez a módszer egy jobb módszer a védekezésre, bár adott esetben a magasabb árak gyorsabban is átgyűrűznek az adott országokon, az adott országok üzemanyagpiacain, mint nálunk. A mi rendszerünk viszont adott esetben nagyon komolyan eltörhet, hogyha a sok kéri a rendszert, tehát hogyha tényleg bekövetkezik az, amitől tartunk, vagy amit várunk, hogy a következő egy-három hónapban a kőolajárak felrobbannak a világban.

Műsorvezető: Van egy másik hír is, ami aggodalomra adhat okot, és pedig az, hogy az orosz elnöknek kell meghosszabbítania egy rendeletet ahhoz, hogy Magyarország továbbra is gond nélkül tudjon orosz földgázhoz jutni. Ez a helyzet szerinted mennyire veszélyes egyáltalán? Tehát, hogy felmerülhet-e az, hogy ez az aláírás nem születik meg mondjuk, vagy nem jön létre?

Pletser Tamás: Én ennek nem látok nagy esélyét. Oroszországnak kell a bevétel.

Műsorvezető: De most a Hormuz miatt kapnak azért elég rendesen.

Pletser Tamás: Igen, de kell a bevétel azon fölül is, és azért a földgáz esetében az európai piacok nagy része megszűnt Oroszország számára, gyakorlatilag ők még mindig 100 milliárd köbméterrel kevesebbet tudnak exportálni, mint mondjuk 2022 előtt. Tulajdonképpen nem csak a bevétel miatt fontos egyébként nekik ez a kapcsolat fenntartása, de ezen keresztül próbálnak politikai befolyást is tenni a régióra, nemcsak Magyarországra, de mondjuk Szlovákiára, Szerbiára, illetve az egyéb felvásárló országokra. Én azt hiszem, hogy az oroszok ezzel csak fenyegetőznek, de nincs valódi veszélye annak, hogy lekapcsolják felénk a földgázt.

Műsorvezető: Az új magyar kormánynak a kommunikációjában többször is visszajött már az, hogy hosszú távon nem kell, vagy nem kell feltétlenül elengedni az orosz nyersanyagokat. Az a kérdésem, hogy ezen a képleten változtathat-e az, hogy a Fekete-tenger román részén van egy hatalmas gázmező, aminek hamarosan elkezdik a kitermelését, és ez vajon önmagában képes lehet-e, nem tudom, ennek milyen méretei vannak, erről beszélj, kérlek, hogy ez egy picit képes lehet-e tompítani vagy kompenzálni a jelenlegi helyzetet?

Pletser Tamás: Szerencsére itt jó hírek vannak. Az OMV Petrom, ami ezt a mezőt kutatja, illetve most már fejleszti, azt ígérte, hogy 2028 elejétől kezdve nagyon nagy volumenű földgázt tud majd szállítani Közép-Kelet Európába. Ez a becslések szerint egyébként Magyarország irányába egy olyan 4-5 milliárd köbméternyi földgázt jelent, ami tulajdonképpen megfelel a hosszú távú orosz földgázszállítás volumenének, ami ugye 4,5 milliárd köbméter. Tehát praktikusan valamilyen szinten pótolni tudjuk az adott esetben kieső orosz földgázt ezzel a romániai földgázzal. Ami szintén jó hír, hogy a Fekete-tenger medencéje az tele van földgázzal. Egyszer volt szerencsém beszélgetni az OMV fő geológusával, aki mutatott különböző szeizmológiai felméréseket, ami azt mutatta, hogy a Fekete-tenger mélytengeri alapzata az gyakorlatilag egy hatalmas nagy gázmező, tehát rengeteg lehetőség van még további földgáztermelésre. Úgyhogy én abban bízok, hogy Románia az nem csak 10 évig tud felénk stabilan szállítani földgázt, hanem akár a további évtizedek során egy stabilabb beszállító lehet. Egyébként kutatások vannak a török oldalon is, bolgár oldalon is, tehát én azt hiszem, hogy innen, ebből az irányból nagyobb volumen érkezhet a jövőben.

Műsorvezető: Akkor ez az egész régió számára lehet egyfajta, mondjuk úgy, mentsvár, hogyha az orosz földgázellátással mégiscsak valami probléma lesz.

Pletser Tamás: Ez így van. Egyébként az látszik itt a beszállítási lehetőségeken, hogy földgáz lesz, akár cseppfolyós földgáz oldalról, akár vezetékes oldalról, nem csak a román, de ugye a török irányból is jöhet többlet földgáz, azeri gáz jöhet például Törökországon keresztül, maga Törökország is egy nagyobb termelő lesz. Ugye LNG-terminálok épülnek és bővülnek a régióban, akár gondolhatunk a krki állomásra, Horvátországba vagy a két görög LNG terminálra, vagy a lengyel terminálokra. Tehát földgáz lesz. Igazából a kérdés az az, hogy az ár hogyan fog alakulni, és ebből a szempontból lényeges tényleg az, hogy az orosz földgáz meddig maradhat itt a régióban, mert ha később tudjuk kivezetni ezt az orosz földgázt, akkor valószínűleg hosszabb ideig élvezhetjük a nagyobb versenyt és ezen keresztül az olcsóbb árakat. Nyilván ehhez az egész szituációhoz jelentősen hozzájárul a már említett Hormuzi-szoros helyzetének alakulása, hogy a világ 20%-ának a termelése a katari Raslafan terminálból elér-e a világpiacra vagy sem. Ugye, ha az nem ér el, akkor eleve az egész világpiac egy jóval magasabb szinten lesz.

Műsorvezető: Erre majd mindjárt ki fogunk térni, de előtte még szeretnék egy másik napi hírre véleményt kérni tőled. A minap olvastam arról, hogy a Mol Azerbajdzsánban fokozza az aktivitását. Mesélnél erről a nézőknek és a hallgatóknak, hogy pontosan mi a történet, és hogy ennek milyen jelentősége lehet nemzetgazdasági szinten?

Pletser Tamás: A Mol néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékszem 2021-ben vásárolt be az ACG nevű, a már termelő azerbajdzsáni mezőbe egy részesedést. Ez elsősorban kőolajat termel egyébként ez a tengeri mező ott a Kaszpi-tenger térségében, Azerbajdzsán területén, de mellette egyre több a földgáz is, és a legutóbbi hírek egyébként a földgáz hasznosításáról szóltak a Mol részéről. Ez egy stabil mennyiség, tulajdonképpen a Mol számára egy nyereséges üzlet, hiszen a mostani kőolaj és földgázárak mellett erről a mezőről nagy haszonnal lehet termelni és értékesíteni. És a Mol egyébként tervezi azt, hogy ezt a kőolajat, ezt akár Magyarországra is elhozza, akár úgy, hogy átviszi a teljes volument a Boszporuszon keresztül, és mondjuk az Omisai terminálon keresztül eljuttatja a Mol dunai finomítójába. Akár hosszabb távon az is lehetséges, hogy el se kell vinni a Boszporuszon ezt a mennyiséget, hanem mondjuk Odesszából beszállítva keleti oldalról érkezhet el ez a kőolaj a Mol dunai finomítójába, vagy a pozsonyi finomítójába Pozsonyba. Tehát a Mol egy ilyen teljes integrációra törekszik ennél az azeri kőolajtermelésnél. A földgáztermelést pedig el tudja adni a piacon. Egyébként többek között az MVM Csoport az, aki ezt a földgázt megvásárolhatja, és erre létező szerződés is van a Mol, illetve az MVM csoport között.

Műsorvezető: Említetted az imént azt, hogyha a közel-keleti probléma nem oldódik meg, akkor magasabb árakra kell berendezkednünk. Mit gondolsz, az elkövetkező években ez a drágaság jelenthet inkább nagy problémát, vagy a piacok volatilitása, szeszélyeskedése?

Pletser Tamás: Én alapvetően azt gondolom, hogy a következő egy évtized az a nyersanyagokról fog szólni. Ennek most több oka van, csak néhányat hadd említsek, ugye AI-forradalom közepén vagyunk, van egy jelentős zöldítési forradalom, van egy komoly elektrifikáció, illetve az elmúlt egy évtizedben akár olaj és gázban, akár egyéb ipari nyersanyagokban nem volt elég beruházás a világban, ami ezt a szükséges kínálatot biztosítani tudja, ami a megnövekedett keresletet ki tudja elégíteni. Tehát én azt hiszem, hogy alapból a folyamatok azt mutatják, hogy magasabb szénhidrogénárak lesznek. A Hormuzi-szoros lezárása körüli probléma pedig valószínűleg krónikus lesz, ami azt jelenti, hogy az én várakozásom szerint nagyon hosszú ideig, akár évtizedekig nem fogjuk elérni azt a mennyiséget, ami a február 28-a előtti állapot szerint volt. Persze a piac mindig keres megoldásokat, és azt gondolom, hogy most is lesz megoldás, már most lehet hallani kerülővezetékekről, megállapodásokról, esetleg Iránnal azzal kapcsolatban, hogy mégiscsak valami pénzért át lehet vinni a Hormuzi-szoroson a terméket. Tehát lesz valami piaci megoldás rá, de nem lesz olcsó az energiahordozók árai, vagy nem lesznek alacsonyak az energiahordozó árai a következő évtizedek során.

Műsorvezető: Most, hogy ezt a meglóduló keresletet, energiakeresletet említetted, eszembe jutott, hogy mekkora változás zajlott az atomenergia fronton. Ugye pár évvel ezelőtt ez abszolút egy ilyen elfeledett old timer kategóriának tűnt, és mindenki azt mondta, nem kis zöld nyomásra, hogy ezt felejtsük el. Most viszont lassan azt mondhatjuk ugyebár, hogy reneszánsz átélés, nemcsak a pici atomerőmű technológiára gondolok, hanem a nagyok terén is fejlesztések zajlanak.Mi változott meg leginkább ahhoz az időszakhoz képest, amikor szerintem simán leírtuk ezt a szektort.

Pletser Tamás: Van egy kedvenc energiapolitikai szerzőm, Vaclav Smilnek hívják az úriembert, ő egy cseh származású ember, aki a kanadai Manitobay Egyetemnek az emeritus professzora, ő több mint 40 könyvet írt energiarendszerekről, energiaátalakulásról. A nukleáris energiáról azt mondja, hogy ez a sikeres bukás, success for failer. Ugye itt nagyon komoly perspektívák voltak a nukleáris energia előtt a 70-es években. Arról beszéltek a ’70-es években, hogy 2000-re minden energiát nukleáris oldalról tudunk majd megtermelni.

Műsorvezető: Most a fúziósról mondják ugyanezt, csak egy picivel későbbre datálják.

Pletser Tamás: Igen, ugye aztán ott jöttek balesetek '79 Freemice Island, '86 Csernobil, majd 2011 Fukushima. Ennek hatására mindig javítottuk, mindig növeltük a biztonságát ezeknek a nyomottvizes erőműveknek. Ennek hatására az ára a nukleáris energiának reálértékben is majdnem tízszeresére nőtt a ’70-es évekhez képest. Tehát a nukleáris megoldás egy nagyon jó megoldás lenne, csak ki kéne találnunk azt, hogy hogy lehetne olcsóbban termelnünk áramot. És az általad említett SMR-ek, tehát kis moduláris reaktorok pont azt próbálják elérni, hogy a költsége a nukleáris energiának lényegesen olcsóbb legyen. A News Kill, aki az egyik ilyen úttörője ennek a forradalomnak, ez egy amerikai cég, aki egy nyomottvizes kis moduláris reaktort gyárt, most már prototípusa megvan, tehát előbb-utóbb valószínűleg gyártani is fogják. Ők azt ígérik, hogy ötödére tudják csökkenteni az 1 kwh elállítási költséget, szemben a nagy rektorokhoz képest, azért, mert tömegbe tudnak gyártani, könnyebben lehet kapni engedélyt, ami nagyon fontos kérdés a nukleáris iparágban, illetve egyéb olyan megoldásaik vannak, amelyek segítik magát a folyamatot, például nagyobb dúsítású uránt használnak, ami miatt elég csak 7-10 évente cserélni mondjuk a kazettákat ebbe az erőműbe. Ha ezek megvalósulnak, én azt gondolom, akkor láttunk tényleg egy nagy forradalmat a nukleáris energia előtt. Ha nem sikerül ez az áttörés, akkor valószínűsítem, hogy nem a nukleáris irányba fog menni azért a világ, ami azt is jelenti, hogy a meglevő nukleáris erőműveket ki fogjuk használni, de a fejlesztés az inkább más irányba megy. Tehát a költség nagyon-nagyon fontos eleme ennek a résznek, és sajnos azt kell mondanom, hogy a nukleáris energia nagyon sok előnye van, de új energiaforrásból az egyik legdrágább áram, ami a nukleárisból jön.

Műsorvezető: Az jutott erről eszembe, hogy az energetikában most amúgy is van egy ilyen nagyon erős decentralizáció, hiszen korábban ez egy elképesztően központosított dolog volt, nagy erőművek voltak és hasonlók. A kérdésem az, és ez lehet, hogy teljesen hülyeség, hogy atomenergiában lehet valami efféle? Nyilván nem arra gondolok, hogy mindenkinek legyen otthon az erkély napelem mintájára erkély atomerőműve, de hogy valami hasonló decentralizációra látsz esélyt azok alapján, amikről az imént beszéltél?

Pletser Tamás: Igen, a kis moduláris energetika vagy kis moduláris erőművek itt a nukleáris energia területén pont erre lennének alkalmasak. Ugye ezek általában méretileg kisebbek jóval, mint a nagy erőművek, tehát mondok egy konkrét példát. Ugye a nálunk épülő Paks 2 az 1200 megawatt lesz egy blokk, a Nu-Skillnek a technológiája meg valahol 70 és 300 megawatt közötti egységeket képzel el, tehát gyakorlatilag igen, ötöde, hatoda mérete van. Viszont többet lehet belőle tenni, oda lehet tenni, ahol tényleg szükség van rá, ilyen értelemben ez a decentralizáció felé viheti el a teljes ellátást. Úgyhogy van igen egy ilyenfajta gondolat. Én azt gondolom, hogy ebbe az irányba megyünk. Ami egy nagyon fontos áttörés kellene, hogy legyen, és azt hiszem, hogy az egész elektromos ipar, illetve sőt energetikai ipar ezen gondolkodik, hogyan lehetne hosszabb távon elektromos áramot tárolni. Ez a legnagyobb problémánk. Ha ezt meg tudnánk lépni, akkor egy nagyon komoly lépést tehetnénk a decentralizáció felé is, hiszen akkor helyben megtermelt áramot, akár megújuló energiából, akár nukleáris energiából el tudnánk tárolni és helyben tudnánk mondjuk a téli időszakban felhasználni, amikor ezek az energiahordozók kevésbé állnak rendelkezésre.

Műsorvezető: Plusz nincs szállítási költség és nincs szállítási veszteség sem.

Pletser Tamás: És nincs hálózat, ami egy roppant drága eleme egyébként az egésznek, és ugye nagyon drágábbak szintén ennek a hálózatnak a kiegyensúlyozása, tehát itt azért egy komoly költségcsökkentést lehet elérni.

Műsorvezető: Egy kérdés erejéig még kérlek, térjünk vissza az atomenergiához. Ha beindul ez a fajta transzformáció, amiről beszéltél, az milyen változásokat hozhat az uránpiacon?

Pletser Tamás: Az uránnak nagyon jó a piaca, még SMR-ek nélkül is úgy néz ki, hogy 2030-ra jelentős uránhiány lesz a világpiacon. Ugye az uránbányászat és az uránkínálat az egyik legrugalmatlanabb bányászati kínálat az összes termék közül, erre a legnehezebb ugyanis engedélyt találni vagy kapni. Ugye ez egy sugárzó anyag, amit termelnek, tehát itt a szabályozó hatóságok nagyon alaposak, amikor egy bányának engedélyt adnak a bányászati tevékenység megindítására. Maga az engedélyezés akár egy évtizedet is kitehet. Emiatt egy uránbánya nyitása az mondjuk alapból minimum 10 év, de inkább 15-20. Mivel 2011-ben volt, hogy ez a fukusimai baleset és hirtelen a kereslet egy jó része eltűnt a piacról, rengeteg felgyülemlett urán volt. Ez 2016-ban érte el egyébként az alját, onnantól kezdve elkezdett ez a felgyülemlett uránmennyiség csökkenni a világpiacon, és mondom, a becslések szerint 2030-ra már hiányunk lesz azzal együtt, hogy a meglevő bányák milyen ütemben nyílnak meg és növelik a kínálatot. 2030 után lesznek egyébként nagyobb bányanyitások, főleg az Athabasca mezőn Kanadában, de hát addig gyakorlatilag a meglevő kínálatot kell, vagy lehet felhasználni, és hát az látszik, hogy 2030-ra már ebből, tehát a meglevő erőművi keresletből is hiány lesz. Ha erre még jön az SMR forradalom mondjuk a 2030-as évek közepétől, akkor pedig egyértelműen az urán ára jelentős elszállás előtt lehet.

Műsorvezető: Ha már szűkösségeket emlegettél, kanyarodjunk át egy másik területre, a ritkaföldfémekre. Ugye ezeket most Kína kb. fegyverként használja a világ többi része ellen az utóbbi időben. Miközben ugye az elektromos autózás is, amiről szintén volt szó, az energiatárolás miatt is baromi nagy szükség volna ezekre. Mit vársz ezeken a piacokon. Túl vagyunk már a hájpon, vagy lesz még további keresleti boom, mire számítasz?

Pletser Tamás: Egyértelműen nagyon pozitív a kilátás. Ugye van egy olyan tényező is, amiről tulajdonképpen még nem beszéltünk, hogyha teljesen jól felhoztad, van egy komoly deglobalizációs folyamat. Aminek a lényege az, hogy legalább két, lehet, hogy három vagy négy nagyobb centrumra szétesik a világ, és a centrumok közötti kereskedelem jóval korlátozottabb lesz, mint a korábbi állapotban, amikor ugye teljes szabadkereskedelem volt. Valóban Kína az elmúlt 15-20 évben felépítette a legtöbb kritikus nyersanyagból, illetve ritka földművekből is azt a beszállítói láncot, ami a világ igényeit jelentősen ki tudta elégíteni. Mivel ezek a tevékenységek nagy energiaigényűek, környezetszennyezőek, ezért ezt a nyugati világ nem is szívesen látta magánál. Kína pedig rájött arra, hogy ezt fel tudja használni zsarolásra, tehát például az amerikai ipar felé a ritka földfémek esetében a kínaiak többször megzsarolták az amerikaiakat, hogy mi akkor adunk ezekből az anyagokból nektek, hogyha ti bizonyos egyéb kedvezményeket adtok felénk. Én azt gondolom, hogy ez a politika folytatódni fog, ennek hatására a nyugati oldalon is ezt az értékláncot fel kell építeni. Az amerikai kormány egyébként intenzíven és aktívan ad különböző bányászati cégeknek, feldolgozó üzemeknek közvetlen állami támogatást, hogy ezeket az értékláncokat nyugaton felépítsék, de a legnagyobb ösztönző nyilván a magas ár, tehát a ritka földfémeknek és az egyéb kritikus nyeranyagok is a magas ár az amiatt is szükséges, hogy a nyugati oldalon is ez a lánc felépüljön, hogy ez a fajta függés Kínától megszűnjön.

Műsorvezető: Személyes érdeklődés van ebben a kategóriában két különlegesség, az antimon és a wolfram, ezekről mondanál néhány szót? Nem mind a kettő nagyon izgalmas történet.

Pletser Tamás: Ezek rendkívül izgalmasak, és az elmúlt egy évnek talán a legjobb sztorijai voltak mondjuk az arany, réz, meg az ezüstön kívül.

Műsorvezető: Azokra is ki fog majd még kicsit.

Pletser Tamás: Azok is nagyon mentek. Ugye mindkét anyagnak nagyon fontos hadiipari szerepe van. A wolfram a világ vagy a periódusos rendszer legkeményebb eleme, ráadásul nagyon magas az olvadáspontja, emiatt rakéták fejében ezt az anyagot használják. Gyakorlatilag a nyugati világban eltűnt a wolfram termelés, 90%-át Kína bányássza és Kína finomítja is. Tehát itt az utóbbi egy-két évben én több olyan céget is kerestem, ami például antimon bányászattal foglalkozik a nyugati oldalon, és ezek a részvények, ezek a társaságoknak az ára rendkívüli módon felment. Maga az antimon egyébként 300 dollár per tonnáról most 3000 dollár per tonna fölé ment el másfél év alatt. Nyilván Kína fokozatosan ezt a piacot kontrollálja és manipulálja is. Én azt gondolom, hogy próbálják korlátozni az amerikai hadiiparnak a lehetőségeit arra, hogy a wolfram felhasználást növeljék, ami még egyszer hangsúlyozom, szükséges az összes ballisztikus rakéta és egyéb rakétatechnológiához elkerülhetetlen gyakorlatilag a Wolfram, nem lehet lepótolni. Ugyanez az antimon is, az antimonnak egyébként egy ilyen olyan tulajdonsága van, ez egy félfém, hogy nagyon jó a tűzálló képessége, ezért katonai egyenruhákban, puskagolyókban, ágyúlövedékekbe teszik bele az antimont. Hasonló a szituáció, mint a wolframnál, nem annyira, tehát itt csak 70 vagy 80 százalékát kontrollálja Kína, de ugyanolyan áremelkedést vagy hasonló áremelkedést láttunk, mint a wolframnál. Lényegében ugyanez a sztori, tehát itt is a nyugati oldalon fel kell építeni az antimon értékláncokat, meg kell építeni az antimon kohókat, újra megnyitni a bányákat azért, hogy ne lehessen az amerikai vagy a nyugati hadiipar kitéve a kínai beszállítóknak.

Műsorvezető: És erre megvannak a földtani lehetőségek? Tehát megvannak ezek a bányák, megvannak ezek az egyelőre ki nem termelt, de fölfedezett erőforrások, vagy ez egy kicsit még lutri, tehát hogy nem is biztos, hogy egyáltalán találnak megfelelő mennyiségben forrást a Kínán kívüli országok.

Pletser Tamás: Én ettől nem tartok, én azt gondolom, hogy találunk majd megfelelő bányászati lehetőségeket.

Műsorvezető: Például Grönland?

Pletser Tamás: Hát akár Grönland, de egyébként máshol is van, tehát Észak-Amerika, Kanada nagyon-nagyon gazdag például ezekben az alapanyagokban, de az Egyesült Államok is egyébként Latin-Amerika, Afrikában is vannak még lehetőségek. Az egyik legnagyobb antimonbányát, amit egyébként a kilencvenes vagy kétezres évek elején lezártak az Egyesült Államokban, azt most fogják újranyitni, és ott még azért a korábban becsült készletnek a fele legalább megvan. Tehát van lehetőség, van tartalék. Itt az a kérdés, hogy megfelelő az ár, megfelelőek a feltételek, megfelelően be lehet-e úgy ruházni, hogy az megtérüljön. És én azért hiszek például abban, hogy magasabb ár kell, mert az ár az a legerősebb jelző a cégeknek, hogy ide pénzt, tőkét érdemes beruházni, hiszen lesz megtérülés.

Műsorvezető: Van ennek a nyersanyag-szcénának egy nagyon régi vágású szereplője, a réz ugye. Mitől vált most, nem azt mondom, hogy hirtelen, hanem így fokozatosan megint ennyire központi figurává miért irányul rá mostanában ennyi figyelem?

Pletser Tamás: Azt gondolom, hogy az összes nyersanyag közül a réz, ami a legbiztosabb fogadás. Ennek több oka is van. Egyrészt maga a részkínálat nem elégséges. Volt a Woodmack nevű cégnek néhány hónappal ezelőtt egy elemzése. Ők azt mondták, hogy a következő egy évtizedben 250 milliárd dollár tőke kell a réz piacán és a rézbányászatban csak ahhoz, hogy a rézkínálata stabil maradjon. Miközben az előrejelzések szerint 2-4%-os éves növekedése lehet a részpiacon, igen. Ugye a rész kell mindenhez, az elektrifikáció alapja. Egy elektromos autóban négyszer annyi rész kell, mint egy hagyományosba. Az AI-hoz rész kell. A rész gyakorlatilag pótolhatatlan, vagy megkerülhetetlen elektromotorok, vagy például transzformátorok építésénél. Tehát tulajdonképpen egy olyan anyag, ami nélkül az elektrifikáció elképzelhetetlen és nem lehet pótolni, miközben a világ kínálata nem elégséges. Maguk a bányáknak is egyébként a gradje, ami azt jelenti magyarul, hogy a kőzeten belül mekkora az érctartalom. Ez két évtized alatt olyan 1,4%-ról 0,7%-ra csökkent. Tehát ez is mutatja, hogy egyszerűen kevés a jó rézbánya, és ezekre a rézbányákra nagyon nagy igény lesz, hogyha az említett irányokba megyünk, tehát zöldítés, AI, elektrifikáció, elektromos autó, elektromos fűtés, urbanizáció, arról még nem is beszéltünk. Tehát én azt gondolom, hogy a réz a legstabilabb fogadás.

Műsorvezető: Vegyük elő a másik régi motorost, az alumíniumot, amelyik gyakorlatilag hasonló cipőben jár.

Pletser Tamás: De valóban teljesen jól mondod, az alumíniumnak is nagyon fontos szerepe van, illetve ott a Közel-Keletnek van egy nagyon fontos szerepe a világ alumínium feldolgozásának 20%-a az a Közel-Keleten van, és a Hormuzi-szoros ügye miatt ez sem tud sajnos kijönni a világpiacra. Egyébként a rész kínálatára is hat a Hormuzi-szoros, erről még szintén nem beszéltünk. Nagyon sok úgynevezett kénsavat gyártanak a közel-keleti régióban. Ez ugye a kőolajfinomítás, illetve a földgázfeldolgozás melléktermékeként jelenik meg a kén, amiből kénsavat gyártanak. A világ rézkínálatának 15-20%-a licsing technológiával történik, ez ilyen kilugozásnak lehet talán magyarul fordítani, ehhez kénsavra van szükség. És most az, hogy körülbelül az egyharmada a világpiacról hiányzik a kénnek a Hormuzi-szoros lezárása miatt, emiatt valószínűleg a részben is kínálati problémák lehetnek, hiszen nincsen elegendő kénsav ahhoz, hogy a kínálatot tudjuk rézből növelni azoknál a bányáknál, ahol ezzel a technológiával termelik ki a réz alapanyagot.

Műsorvezető: Az alumínium globális piacát mennyire tudja befolyásolni az, hogy ez az alapanyag nagyon-nagyon nagy százalékban, tehát majdnem 100 százalékban újrahasznosítható.

Pletser Tamás: Ez egy nagyon fontos folyamat. Egyébként a réz esetében is igaz ez a képlet, bár a réznél.

Műsorvezető: Csak talán kisebb százalékban.

Pletser Tamás: Kisebb százalékban a réznek egy jelentős részét beépítjük például az épületeinkbe, gépeinkbe, stb. Az alumíniumnál ez jóval magasabb százalék, és valóban ez egy nagyon fontos forrás. Ezzel is látom azt, hogy az alumínium piaca az talán egy fokkal, egy árnyalattal kevésbé kedvező, mint a rézé. De az alumíniumnak is egyébként nagyon fontos szerepe van az elektrifikációban. Ugye nagyon érdekes a folyamat, hogyha valamelyik anyag megdrágul, például most az ezüstnél látjuk ezt. Az ezüstöt próbálják nagyon sok helyen rézzel pótolni, például napelemek esetében. Ha a réz megdrágul, akkor azt megpróbálják alumíniummal pótolni, ami meg ugye a réznek a jellege, az árának a negyedeibe kerül az alumínium. Tehát, hogy van egy ilyen folyamat is, hogy próbálják az olcsóbb, jobban elérhető anyag felé vinni a folyamatokat, amennyire ez technológiailag megengedhető.

Műsorvezető: Igen, de ez valószínűleg hatásfokot csökkent, hogyha ilyesmire kényszerül egy gyártó, hiszen nagyon nehéz fenntartani ugyanazt a technológiai folyamatot, mint amit megcsináltunk rézzel, alumínium helyettessel, gondolom.

Pletser Tamás: Ez teljesen így van, tehát a napelemekben az ezüst a legjobb, kiváló áramszállító vagy áramátvivő, illetve kiváló reflektív tulajdonságai miatt. A réz az lényegesen rosszabb, már rosszabb a reflektív tulajdonsága is, illetve oxidálódik, de próbálnak olyan technológiákat kitalálni, ami hát ugye azért a réz az töredéke az ezüst árának. Tehát, hogy itt ezért van egy ilyen folyamat, hogy próbáljuk meg az olcsóbb termék felé vinni a megoldásokat. Tehát, hogy ilyen értelemben a helyettesítőhetőség is segíthet mondjuk az alumíniumnak, ami ennek a láncnak a legvégén van, hogy esetleg tudjuk pótolni a réz vagy az ezüst felhasználását különböző applikációkban.

Műsorvezető: Fogy az időnk, de nem mehetünk el az ezüst mellett, hiszen már többször is említetted egyfelől, másfelől pedig tavaly ez volt a legjobban teljesítő nyersanyag. Ezen a fronton mire számítasz?

Pletser Tamás: Igen, az ezüst valóban tavaly egy rendkívül jó éven ment keresztül, hiszen 25-30 dolláros szintről ugye most olyan 75 dollár körüli szintre tudott emelkedni. Nagyon keresik ipari oldalról is, illetve van egy monetáris tulajdonsága is az ezüstnek, tehát egy kincsképző szerepe van. Az ipari felhasználása nagyon dinamikusan nőtt az elmúlt években, és ötödik éve tartunk ott, hogy a teljes felhasználás, a teljes kereslet meghaladja a bányászati kínálatot, ami azt jelenti, hogy a felgyülemlett ezüstből lehetett a piacot egyensúlyban tartani. Na most a tavalyi évhez képest az idei évben is még hiányt becsülnek egyébként az elemzők, de a tavalyi évhez képest ez a hiány jelentősen lecsökkent. Tavaly körülbelül 300 millió uncia hiányt becsült itt például a Silver Institute a legnagyobb ilyen szervezet, ami figyeli az ezüstpiacát. Idén ez olyan 60-70 millió unciára lecsökkenhet.

Műsorvezető: Az elég komoly változás, igen.

Pletser Tamás: Komoly változás, igen. Ugye a magas ár miatt a kereslet is visszafogta magát. Említettem ezt, hogy próbálják ugye rézre helyettesíteni az ezüstöt, illetve hát ugye a magasabb árak miatt a felgyülemlett kincsképző ezüst egy része is ipari felhasználásra kerül, hiszen aki korábban ebben takarított meg, most a magasabb árak mellett úgy gondolja, hogy lehet, hogy érdemes ezt most realizálni. Úgyhogy én az ezüstben talán kisebb növekedést látok az idei évben, talán árakban sem lesz jelentős változás. Középtávon viszont továbbra is keresett lesz az ezüst. Egy nagyon érdekes fejlesztést hadd említsek meg. A Samsungnak például van egy új szilárdító müon megoldása energiatárolásra, illetve akkumulátorra. Ezek rendkívül jó számok, amiket ők leírnak, a koreaiak.

Műsorvezető: Amit hatásfokban.

Pletser Tamás: Hatásfokban, tehát mondok egy pár példát. Olyan autót fognak gyártani 2027-től tömegben, ami 1000 kilométer hatótávolságot bír, körülbelül 10 perc alatt feltölthető az akkumulátor, és körülbelül 5000 feltöltést bír az akkumulátor úgy ki, hogy nem degradálódik. Ennél az akkumulátornál az ezüstnek nagyon fontos szerepe van magában az akkumulátorban, a katódban, illetve az energiaátvitelben. Körülbelül egy ilyen akkumulátor, egy olyan 35 unciányi ezüstöt, körülbelül egy kiló ezüstöt fog tartalmazni. Ez egy nagyon jó autó, azt mondják a szakértők, hogy az akkumulátor jobban fogja bírni, mint a kocsi, tehát már olyan tervek vannak, hogy egy akkumulátort, majd 2-3 autót is ki fog tudni szolgálni. Én azt gondolom, hogy egy ilyen akkumulátor mellett, bár én nagy beesésű támogató vagyok, de én is elektromos autót vennék. És ez '27-től a Samsung ígéretei szerint tömegtermelésben lesz, de például a kínaiak 2028-tól tervezik a szilárd lítiumion akkumulátorok megjelenését. Ezek hozhatnak egy addicionális keresletet az ezüstre, annak ellenére is, hogy az ezüstnek az ára ilyen mértékben megdrágult az elmúlt egy-két évben.

Műsorvezető: Tamás, nagyon szépen köszönöm.

Pletser Tamás: Köszönöm szépen én is.

Műsorvezető: Ez volt az OTP Fund Facts Podcast, amelynek mai adásában Pletser Tamással, az OTP Alapkezelő szenior portfolió menedzserével beszélgettünk piacokról, árakról, befektetői szempontokról. Sziasztok!

A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:

Jelen podcast marketing közleménynek minősül, a benne szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Az elhangzó tájékoztatás nem teljes körű. Az említett az OTP Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapokról részletes információkat az otpalapkelezo.hu oldalon talál. Az elhangzottak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Alapkezelő Zrt-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás az alábbi oldalon érhető el. www.otpalapkezelo.hu/vodcast-disclaimer .