A vodcast főcíme megjelenik, amin olyan feliratok olvashatók, mint OTP Alapkezelő szakértői, értelmezik, a világ történéseit, befektetések, struktúrális folyamatok, trendek és változások, globális gazdaság, hatással van az életünkre. A végén az OTP Fund Facts logója jelenik meg középen.

Narrátor: Ez itt az OTP Fund Facts Podcast, ahol az OTP Alapkezelő szakértői értelmezik a tőkepiacok és a világ történéseit. Befektetések, strukturális folyamatok, trendek és változások, minden, ami formálja a globális gazdaságot, és hatással van az életünkre. Egy vodcast, amely segít átlátni a háttérben zajló folyamatokat.

Műsorvezető: Sziasztok! Ez itt az OTP Fund Facts, engem Csák Csongornak hívnak. A mai epizódban az OTP Alapkezelő nemzetközi és hazai stratégiáról fogunk beszélgetni Miklós Dániel értékesítési vezetővel. Szervusz Dani!

Miklós Dániel: Szia Csongor! Köszöntöm én is a nézőket, hallgatókat.

Műsorvezető: Kezdjük mégiscsak egy kis történelemmel, bár azt mondtam, hogy nem erről fog szólni a mai adás. 1774 az az év, amikor egy holland kereskedő elindítja az első befektetési alapot, és ugyanebben az évben, csak hogy elhelyezzük így az időtengelyen a hallgatóinkat, nézőinket, ugyanebben az évben Benyovszky Móric francia tábornagyként meghódítja Madagaszkárt. Tehát egy több mint 250 éves instrumentumról beszélünk, ami a mai napig népszerű. A kérdés, az első kérdés az volna, hogy mi lehet ennek az oka?

Miklós Dániel: Alapvetően a befektetési alapokkal egy olyan megoldást, egy olyan konstrukciót tudnak az ügyfelek elérni, ami azt szoktuk leginkább mondani, hogy egy nagyon rugalmas flexibilis és egy mérethatékony megoldás. Köszönhetően annak, hogy olyan piacokra tudunk ügyfélként eljutni, amikre lehet, hogy egyszerű szimpla magánszemélyként, vagy szimpla befektetőként ez a jó szó inkább, sokkal kevésbé. Vannak olyan piacok, amiket nagyon nehéz elérni költség szempontból, infrastruktúrálisan. Egy befektetési alapnak az a feladata, hogy azon kívül, hogy a portfólió menedzsernek a szakértelmét és az ő tudását jelenítse meg a teljesítményben és a befektetési alapkezelésében, ezeket a lehetőségeket könnyen, egyszerűen becsomagolva eljuttassa az ügyfelek számára. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy minden piaci környezetben és minden történelmi időszakban ez egy abszolút létjogosultsággal rendelkező termék.

Műsorvezető: Igen, már az induláskor is az a méretgazdaságosság volt az alapvető szempont. Hogyan alakult át ez az instrumentum? Tehát amióta te a pályán vagy, milyen változásokat látsz magában ebben a termékben?

Miklós Dániel: Inkább a napjaink tendenciáiról beszélek, mert szerintem a hallgatókat a leginkább ez érdekelheti. A befektetési alapokat nagyon egyszerűen általában eszközosztály alapján szoktuk megkülönböztetni, kötvényalap, részvényalap, folytathatnánk a sort, árupiaci alap, vegyes alap. Ezek azok a terméktípusok, amiket leginkább ismernek az ügyfelek. Az elmúlt éveknek van egy olyan általános tendenciája, ez főleg az ETF-ek, tehát a tőzsdén kereskedett befektetési alapok megjelenése óta volt jelentős, hogy megjelennek az olyan egyszerű, könnyen megérthető termékek, amik népszerűvé válnak, mert alacsony költséghányaddal dolgoznak, mondjuk egy-egy indexet, egy-egy országnak a tőzsdéjét követik le, vagy részvénypiacát követik le. Tehát ebből a szempontból van egy olyan reneszánsz az elmúlt években, ami egyértelműen az alacsony költség, az egyszerűség és az elérhetőség felé viszi az ügyfeleket, ezt mondjuk az ETF-fel tudjuk így megjeleníteni, viszont van egy nagyon erős szakmai tendencia is az utóbbi években, hogy megjelennek azok az exkluzívabb termékek, vagy izgalmasabb, komplexebb termékek, amik mondjuk 20 évvel ezelőtt kevésbé voltak jellemzőek, mondjuk azt, hogy egy abszolút hozamú megoldás, mondjuk azt, hogy egy abszolút return total return megoldása, hogy a külföldi nyelvezet használja. Megjelennek azok az igények, hogy mondjuk egy aktuális krízishelyzetben, ami a világot éppen éri, az ügyfél is a lehető legjobban tudjon részesülni mondjuk ennek a krízisnek a tőkepiaci következményeiből, és legyen mondjuk egy olyan flexibilis árupiaci megoldás, amivel egyébként az ügyfél ki tudja használni ezeket az áremelkedéseket mondjuk. Tehát, hogy van egy szakmai fejlődés és van egy szimplifikációs irány is.

Műsorvezető: Világos. Ez egy picit azt a benyomást kelti bennem, hogy ezek a dolgok bármilyen környezetben tudnak működni, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy egy adott országban jól működik egy alap, egy jól kitalált konstrukció, az egyáltalán nem garancia arra, hogy ez másutt is ugyanígy lesz. Miért nem egyszerű ez a fajta export a gyakorlatban szerinted?

Miklós Dániel: Hát ugye van ennek egy jogi értelmezése is, hogy esetben különösen érdekes a mi tapasztalatunk, mint mondjuk úgy, hogy kelet-közép-európai szereplő, hogy minden országban, és akkor én most fókuszáltam, mondjuk példaként az OTP Csoport országait tudom fölhozni, minden országban jellemzően van egy olyan tőkepiaci szabályozási környezet, ami nagymértékben határozza meg azt, hogy abban az országban milyen befektetési alapokat lehet forgalmazni, és ez nem szükségszerűen egyezik azzal, amit mondjuk hazánkban tudunk forgalmazni. Ebből kifolyólag belép egy olyan üzletfejlesztési fázis ebbe a képbe, hogy nekünk egy termékfejlesztéssel, egy termékkoncepcióval, egy nemzetközi stratégiával is kell rendelkeznünk akkor, hogyha mondjuk a Magyarországon egyébként széleskörű termékkínálattal rendelkező kínálatunkat vagy terjeszkedésünket szeretnénk külföldre is eljuttatni. Ez egy termékfejlesztési feladat, egy stratégiai feladat és egy forgalmazási disztribúciós feladat, amit nekünk is ki kell találni, meg a túloldalon is ki kell találni, és a kérdésedre a válasz nagyon fontos, hogy alkalmazkodva a helyi jogszabályhoz, hiszen akkor tudunk külföldön forgalmazni, ha az ottani törvényi lehetőség ezt lehetővé teszi.

Műsorvezető: Ez teljesen érthető. Ennek a heterogenitásnak szerinted ahhoz van leginkább köze, hogy ugye ti olyan sok olyan országban vagytok jelen, amelyek nem tagjai például az Európai Uniónak. Ez lehet az egyik oka annak, hogy ott teljesen más, vagy nagyon eltérőek a tőkepiaci jogszabályok?

Miklós Dániel: Egy nagyon egyszerű példaként itt azt tudnám felhozni, hogy ugye alapvetően a kulcs az egy forgalmazás folyamatában az a kulcs, hogy mondjuk az ügyfél az kinek az ügyfele. Magyarországon jellemzően a befektetési alapok esetében ugye egy fő forgalmazón keresztül, ott tartva a pénzünket egy értékpapír számlán egyébként elérjük a befektetési alapokat külföldön, csak hogy nagyon leegyszerűsítsem a különbséget, külföldön jellemző, főleg azokban az országokban, ahol mi vagyunk jelen, az az általános tendencia, vagy az a jogszabályi környezet, hogy mondjuk az ügyfél, amikor befektetési alapot vásárol, akkor az alapkezelő ügyfelévé válik. Ez már egy lényeges különbség. Ezért a helyi szereplők így működnek, ebben mi szeretnénk mondjuk egy nálunk is, tehát hogy a mi forgalmazásunkat értelemszerűen a magyar szabályozás, vagy a mi befektetési alapjainkat a magyar szabályozás határozza meg, ebbe mi szeretnénk bemenni, akkor meg kell találni azt a konstrukciót, vagy ezekben az országban szeretnénk forgalmazni, meg kell találni azt a konstrukciót, ami az ottani ügyfél eddigi szokásaival is egyezik, illetve a jogszabálynak is megfelel. Tehát nem tudom, ez így kicsit valószínűleg bonyolultabb.

Műsorvezető: Nem, teljesen érthető, viszont arra kérnélek, hogy mondj egy konkrét példát egy országgal, tehát hogy hogy néz ki mondjuk, nem tudom, Horvátországban, ők már EU tagok, de mondjuk egy kisebb országon, kisebb piacon a helyzet.

Miklós Dániel: A magyar piacon a legnagyobb forgalmazási, a legnagyobb forgalmazási kihívás a magyar alapok tekintetében inkább így mondom, hogyha egy külföldi országban szeretnénk forgalmazni, hogy azt a modellt, amit Magyarországon használunk, ahol egy megkerülhetetlen szereplő a magyar forgalmazási folyamatban a központi elszámolóház, amit KELER-nek nevezünk egyébként, hogy a külföldi szereplők vagy a külföldi alforgalmazók, ha szeretnék a magyar alapokat kínálni az ügyfelek számára, akkor ezeket az alapokat, tehát ezt a forgalmazási folyamatot, függetlenül attól, hogy Horvátországban vagyunk, a mi alapjainkra külföldön is létre kell hozni. Tehát megkerülhetetlen például az a lépés, legyen szó Horvátországról, Szlovéniáról, Bulgáriáról, hogy a központi elszámolóházzal kapcsolódni kell. Ez azt jelenti, hogy itt van egy informatikai fejlesztési igény, van egy adminisztratív jogi háttér, szerződéseket kell összerakni, stb. Tehát, hogy ebből kifolyólag minden egyes, függetlenül attól, hogy melyik országban forgalmazunk, minden egyes országban az a forgalmazó, aki a mi alapjainkat kínálja, jellemzően egyébként jelenleg ez az OTP Banknak a külföldi leányvállalatai, azoknak ezt a fajta forgalmazási folyamatot, függetlenül attól, hogy a határon túl vannak, a magyar forgalmazási folyamathoz kell igazítani, hiszen a befektetési alapokat mi itthon kezeljük Magyarországon, és ebből kifolyólag nekünk az itthoni folyamat szerint kell eljárnunk.

Műsorvezető: Világos.Örülök, hogy Bulgáriát említetted, mert ott az év elején elég komoly változás történt, beléptek az eurózónába. Ezt a folyamatot, amit most leírtál, önmagában ez az átlépés ez mennyire érinti és hogyan érinti?

Miklós Dániel: Alapvetően én azt gondolom, hogy a befektetési alapok forgalmazásának és a helyi befektetési alapok forgalmazási típusának a mibenléte az nem változik egy eurós csatlakozástól. Ezek az országok egyébként jellemzően már sokkal korábban adoptálták azt az európai jogharmonizációt, amit egyébként USIC törvényként ismerünk, vagy uszít szabályozásként ez a helyes megfogalmazás, ismerünk. Tehát amelyik ország már az Európai Unióban szeretne lenni a befektetési területen is harmonizálta mondjuk a befektetési alapok szabályozási környezetét, lehetővé tette azt, ezért is tudunk külföldön forgalmazni, hogy egy egyszerűsített, úgynevezett passporting eljárás, tehát egy egyszerűsített eljárás keretében ezeket az alapokat nagyon hamar, mint egy útlevél kvázi az alappal, mi ki tudjuk külföldre vinni, mint forgalmazás. Nagyon fontos, hogy ez már korábban megtörtént ezekben az országokban, és ami még egy ilyen zárójeles megjegyzés, hogy sok olyan ország van, ami még nincs az EU-ban, de már egyébként ezt a harmonizációt megkezdte, és ez megkönnyíti azt, hogy például olyan országokban is legyenek forgalmazva befektetési alapok, amelyek nem az EU tagjai, de mondjuk használják az EU ilyen irányú szabályozásait, zárójel bezár. Ami fontos, hogy a bolgár kérdésre visszatérve, a bolgár kérdés inkább egy megtakarítói hajlandóságot érintő kérdés, meg egy konvergenciát érintő kérdés. Ugye amire utaltál, az az, hogy a bolgárok bevezették az eurót, ami tapasztalatunk szerint és a reményeink szerint egyébként ott is fog egy fellendülést hozni a befektetési alapok piacán, hiszen azzal, hogy az euró bevezetés megtörténik, számtalan jogszabályi könnyítés történik, liberalizálódik a piac, sokkal könnyebben áramlik a tőke, és ebből kifolyólag bízunk abban, hogy a konvergencia az az ügyfelek megtakarítási hajlandóságán, és lehetőségén is jelentősen javítani fog, ami értelemszerűen reményeink szerint az alapok felé fogja majd terelni az ügyfeleket.

Műsorvezető: Erről is mindjárt beszélgetni fogunk majd, de előtte arra kérnélek, hogy vegyünk egy nagyon pici marginális piacot, de abból a szempontból mégiscsak érdekesnek tűnik, hogy nem eurózóna tag ugyan, Montenegróról beszélek, viszont az eurót használják. Az ő esetükben hogy néz ki ez a képlet, amiről az imént beszéltél?

Miklós Dániel: Ez egy nagy segítség, amit az imént is elmondtam. Ugye a montenegrói piac azért nagyon sajátos piac, ahogy te is mondtad, mert ők választottak egy olyan devizát maguknak, ami egyébként korábban a német márka volt, azt követően ugye az eurót választották, de hogy az euró ottani jelenléte az nekünk egy nagyon nagy segítség, hiszen amikor említettem, hogy befektetési alapokat szeretnénk külföldön értékesíteni, akkor nagyon fontos, hogy az ügyfélnek miben van a megtakarítása, milyen devizában tartja. Albániában legben tartja, Montenegróban euróban tartja. A kettő között a lényeges különbség, és miért hoztam be az albán példát, ha mi szeretnénk egy albán ügyfélnek egy albán devizában, tehát egy legben dominált befektetési alapot kínálni, akkor itt számtalan számunkra is fontos következő adminisztratív és jogi feladat lép be, kell egy olyan terméket csinálnunk, ami legbe van denominálva, ahhoz kell egy olyan letétkezelő, aki tud nekünk mondjuk legben dominált alapot nyilvántartani, tehát egy sokkal komplexebb folyamatról van szó. Ebből kifolyólag az, hogy Montenegróban, ami egy nagyon pici piac, 600 néhány ezer fős ország. Már euróval fizetnek, ez nekünk egy nagyon nagy könnyebbség volt, hiszen oda is be tudtuk ezeket az alapokat vinni. Nem is beszélve arról, hogy egyébként ebben az egész már imént említett ilyen egységes EU-s szabad mozgásszabályozásban, a UC-szabályozásban, ami ugye az alapokat lehetővé teszi, ők is élen járnak az adaptációban.

Műsorvezető: Köszi. Térjünk vissza akkor a bolgár példához és ahhoz az aspektushoz, amit az imént már elkezdtél mondani, hogy az euró bevezetése és az eurózóna tagság az hogyan érinti az ottani megtakarítási szokásokat. Az a kérdésem, hogy van-e bármifajta specialitása a bolgár piacnak, tehát hogy vannak-e ott olyan adottságok, amelyek már az utóbbi egy-két évtizedben egy picit másfele terelték az ottani befektetői habitust.

Miklós Dániel: A kérdésed az nagyon-nagyon jó, és ilyen szempontból nem csak bolgár specifikus, mindjárt beszélek a bolgárokról is egy picit, de hogy általánosságban ebben a régióban, meg ahol mi vagyunk jelen, van egy nagyon-nagyon fontos nulladik lépés és alapattitűdje az ügyfeleknek, az az, hogy hihetetlenül rajonganak jelenleg az ingatlan tulajdonért és az ingatlan befektetésekért. Ez egyaránt jellemző a bolgárokra, horvátokra, szlovénekre. Fontos, de talán ezt egyébként, mint turisták, mi is érzékeljük mondjuk, hogyha Horvátországban a tengerparti nyaralásra megyünk, hogy számtalan, tehát gyakorlatilag a nyaralási időszakban felrobban ez a része az országnak, és ez jelentősen össze van kötve az ingatlan tulajdonosával. Most bolgároknál is ugyanez a helyzet. Amúgy alapvetően a másik fontos jellemző a nulladik lépés után, hogy ezekben az országokban nagyon erőteljes betétállomány van a bankrendszerben, nagyon meghatározó, szignifikáns betétállomány van a bankrendszerben, ami nekünk egy jó dolog és egy pozitív lehetőség, hiszen így tudunk a befektetési alapokkal megfelelő ütemben növekedni. De hogyha a bolgár piacra most visszatérünk, és konkrétan egy kicsit beszélünk erről is, a bolgár piacon is végbement az a privatizációs ciklus, ami egyébként jellemzően ezekben az országokban végbement, és sok esetben ezek a privatizációs tapasztalatok, élmények, ezek nagyban meghatározzák az ügyfeleknek a megtakarítási és befektetési hozzáállását, így fogalmazok. És a bolgároknál is volt egy ilyen helyzet, hogy elindították a privatizációt, bele gondolkodta, gondolkodtak egy nagy lehetőségként tekintettek a privatizációra, amely aztán kevésbé váltotta be a reményeket. Tehát továbbra is ilyen nagyon koncentrált magas tulajdoni hányadok maradtak a vállalatokban, a befektetők nem érezték meg azt az érzést, hogy egyébként a tőkepiacon való szereplés az egy izgalmas és egy fontos lehetőség. Ebből kifolyólag a bolgár piacon azt mondom, hogy továbbra is nagyon jelentős az ingatlanmegtakarítás, nagyon jelentős az, hogy akár látra szóló vagy bankbetétben tartják a pénzüket, és nem alakult ki az a fajta attitűd, hogy mondjuk széleskörű, diverzifikált portfólióban gondolkodva több eszközt, több kockázati kategóriát keresnek. Egy relatíve ebből kifolyólag, hogy fogalmazzak, kezdeti fázisban van a befektetési alappiac.

Műsorvezető: És az euróéra az mennyiben változtathat ezen és milyen távon főleg?

Miklós Dániel: Ugye a bolgároknál már alapvetően egy rögzített árfolyamrendszerről beszéltünk az euróbevezetés megelőzően is, így van, tehát a bolgár ügyfél az hozzászokott már ahhoz, mondjuk egy horvát ügyfélhez képest, hogy az ő levájáért mondjuk ugyanazt az eurót kapja, mint amit korábban. Ugye történt egy váltás, ennek inkább ugye egy ilyen liberalizációs hatása van, amit említettem is már korábban, hogy lebomlanak falak, lebomlanak határok, lebomlanak, elsősorban a külföldi tőkebeáramlás szempontjából olyan adminisztratív akadályok, amik nyilván előbb-utóbb aztán le fognak valahogy csöpögni a megtakarítók szintjére is. Könnyebb a tőkebeáramlás, olcsóbb a hitelezés, olcsóbb forráshoz jutni, ott van gyakorlatilag egy olyan frankfurti monetáris kontroll egyébként a hátuk mögött, aminek minden előnyét tudják élvezni. Ez mondom, elsősorban a működő tőke szempontjából érdekes, a finanszírozás szempontjából, az olcsóbb hitelhez jutás szempontjából, ami magával hozhat értelemszerűen egy növekedést, és hogyha egyébként azokat a statisztikákat is elfogadjuk, amelyek a bérek felzárkózását is igazolják az euróhoz csatlakozó országoknál, akkor bízunk abban, hogy ez a pluszban megjelenő bér, az ezzel járó konvergencia megtakarításokban fog lecsapódni.

Műsorvezető: Horvátországot is említetted az imént, azt szeretném kérni, hogy mesélj róluk egy picit, hogy náluk mi a helyzet. Honnan indultak és hol tartanak most?

Miklós Dániel: Hogy egy másik fontos piacunk forgalmazási szempontból a horvát. A horvát piacon szintén kezdjük egy kicsit a privatizációtól, ott is volt egy ilyen privatizációs ciklus, ami ott sem sikerült annyira jól. Nem érezték meg ott sem az ügyfelek azt, hogy a tőkepiaci jelenlét az olyan hihetetlen csábító lehetőség. Viszont utána volt néhány ilyen tőzsdei átalakításra való törekvés és a tőzsdének a megerősítését és a tőzsdének a létjogosultságát szerette volna a szabályozó is egy kicsit megerősíteni. Ebből kifolyólag jött egy-két olyan privatizáció, gondoljunk az INA-ra vagy a Horvát Telekomra, ami azért az ügyfelek számára egy érdekességet hozott, és 2008-at megelőzően a CROBEX, ugye a horvát tőzsdeindex az egy hihetetlen szárnyaláson ment keresztül. A 2007-es évben nagyon-nagyon magas árfolyamemelkedésen volt túl a CROBEX, viszont a 2008-as válság hihetetlenül megütötte ezt a piacot. Megijedtek a befektetők, kivonták a pénzt, és nem csak a liter, tehát a lakossági befektetők, hanem egyébként az intézményiek is, ebből kifolyólag egy olyan likviditási probléma is előállt, hogy a betétekre járó állami tőkegaranciát is amúgy meg kellett emelni a horvát szabályozónak, tehát voltak olyan lépések, hogy ezt megpróbálják lelassítani, akadályozni. És volt egy olyan 10 év körülbelül, ami nagymértékben tolta a befektetőket az euró bevezetés konkrét lépéséig bezárólag, tolta a befektetőket még inkább az ingatlan felé, még inkább az úgynevezett biztos vagyonelemben gondolkodtak a helyi megtakarítók. Ennek is volt egyébként az oka az, hogy egy nagyon komoly ingatlanárrobbanás volt Horvátországban a 2010-es években hatványozottan.

Műsorvezető: És mennyiben változott a helyzet 2008-2010-2018 után?

Miklós Dániel: Hát, hogy az euróbevezetés és az ezzel együtt járó lehetőség az, ahogy már az imént a bolgároknál kifejtettem, hozott egy olyan ígéretet, meg egy olyan lehetőséget, amit egyébként az ország is megpróbált kihasználni, illetőleg megjelent. Nagyon fontos, hogy ezekben az országokban az utóbbi években jellemzően megjelenik az állam is kibocsátóként a lakossági ügyfelek felé. Tehát, hogy euróban kibocsátanak, korábban helyi devizában jellemző, most már euróban kibocsátanak olyan rövid lejáratú, egy-két éves lakossági állampapírokat, amik attraktív hozamokkal jelennek meg a piacon, az ügyfelek azok elkezdik keresni ezeket a megoldásokat. Az ingatlanárak már eljutottak egyébként egy olyan szintre, hogy nem feltétlenül tudja mindenki megengedni magának, és abból a folyamatból következik, tehát az ingatlanból következik az a következő lépés, elkezdik keresni az ügyfelek a helyét a pénzüknek. Megjelennek először mondjuk a lakossági állampapírpiacon, és ezt követően, amikor ezek lejárnak, vagy már mondjuk a kamatkörnyezet miatt nem tudják olyan szinten megújítani ezeket a lejáratokat, elkezdenek gondolkodni, hogy hova tegyék a megtakarításaikat. Itt találják meg a befektetési alapokat például. A horvát piac az elmúlt egy-két évben nagyon dinamikusan kezdett el lőni befektetési alapok tekintetében is. Ebből mi is kivettük a részünket szerencsére.

Műsorvezető: Van ebben a térségben még egy ország, egy pici ország, Szlovénia, amelyik tudomásom szerint teljesen más utat járt be a privatizációban és a magánkézbe adás terén. Mesélnél az ottani tapasztalatokról?

Miklós Dániel: Igen, ugye a szlovén piac nekünk nagyon-nagyon fontos kiemelt piacunk több szempontból, erről majd talán később beszélünk. Ami egy lényeges különbség volt a szlovén privatizációban például, hogy ott próbálták a privatizációt egy ilyen erőteljes társadalmi bevonással végrehajtani. Hogy ez sikeres volt-e, vagy nem ebben azért egyébként ellentmondásos a megítélés, de az mindenesetre elmondható, hogy talán kevésbé szerették volna a külföldi tőkét bevonni, inkább próbáltak helyi állami alapokon, korábbi dolgozókon, a helyi társadalmon keresztül levezetni egy privatizációt, ami abból a szempontból, és a további értékelést meghagyom a szakembereknek, abból a szempontból mindenképpen egy jó tapasztalat a jelen korban, hogy ott viszont az ügyfeleknek van egy részvények felé markánsabb nyitottsága.

Műsorvezető: Tehát akkor azt jelenti, hogy ez nem egy centralizált módon működtetett valami volt, hanem egy picit sikerült is szétporlasztani.

Miklós Dániel: Megmaradt ugyanaz, én úgy tudom, hogy megmaradt ugyan a szlovén tulajdon, különböző állami alapokon, az államon keresztül, tehát dominánsan egyébként a belföldi tulajdonlás az megmaradt, viszont a befektetők azok kicsit úgy jobban közelebb kerültek a részvényekhez. Például a KRKA egy nagyon fontos gyógyszeripari cég, markáns szereplője a szlovén piacnak. A külföldi útjaimmal általában szoktam beszélgetni kollégákkal, külföldi szlovén üzleti partnerekkel, azért sokszor hallom azt a történetet, hogy azért a szlovén befektetőnek mondjuk az, hogy van egy Krka részvénye, és ezt egyébként mondjuk a nyugdíjcélra hosszú távon megtartja. Ez mondjuk egy sokkal inkább előforduló sztori, mint a horvát piacon ugyanez mondjuk egy horvát tőzsdei céggel.

Műsorvezető: Vagy nagyon a Richterrel mondjuk.

Miklós Dániel: Van egyfajta ilyen hosszú távú ösztönzés az ügyfelekben, ami, hogy fogalmazzak, előrébb gondolkodással jár együtt, hozzá kell tenni azt is, hogy főleg aktuálisan a jelenben a szlovén szabályozó egyébként tesz is olyan változtatásokat és hoz létre olyan konstrukciókat, amikkel a hosszú távú tőkepiaci megtakarítást ösztönözni szeretné.

Műsorvezető: Pont ez lett volna a következő kérdésem, hogy láttok-e vagy láttatok-e olyanfajta változásokat, akár ilyen markáns átalakulásokat ezeken a piacokon, amelyek ebbe az irányba tolták volna a befektetőket.

Miklós Dániel: Hát például ugye a szlovénekre akkor maradjunk egy konkrét példaként. A szlovéneknél most került nemrég bevezetésre egy olyan befektetési számla, ami ösztönzi arra a helyi befektetőket és a helyi lakossági ügyfeleket, hogy vásároljanak a helyi tőzsdéről szlovén kibocsátású részvényeket mondjuk, mindemellett viszont beengedik ezekre a számlákra a nemzetközi tőkepiaci termékeket is, még a befektetési alapokat is. Minden évben az ügyfél be tud fizetni egy meghatározó limitig, minden évben tud tölteni erre a számlájára, annyi elvárása van a szabályozónak, hogy főleg az elején legyen ebből helyi tőkepiaci befektetés is, viszont beengedi azokat a külföldi szereplőket, meg egyéb termékeket is, ami 15 év után egy megfelelő adókedvezménnyel párosul, hogyha az ügyfél kihasználja ezt a lehetőséget. Tehát, hogy mozdul el arra a piac szabályzói oldalról is, hogy ezt a fajta tőkepiaci aktivitást felpezsdítse. A szlovén például ez egy jó példa erre.

Műsorvezető: Ez egy picit azért hajaz a magyar TBSZ-NYESZ párossal.

Miklós Dániel: Így van.

Műsorvezető: A többi országban valami hasonlót láttatok-e, vagy láttok-e?

Miklós Dániel: Én most elsősorban dominánsan az ilyen jellegű mozgásokat, azokat a szlovéneknél látom, azért azt hozzá kell tenni, hogy a horvát piacon nagyon erőteljes intézményi, pénztári, tehát nyugdíjpénztári jelenlét is van, tehát ott minden országnak specifikusan megvan a saját elképzelése arról, hogy mondjuk a hosszú távú megtakarításokat hogy ösztönzik, a horvát piacon egyébként több pilléres, viszonylag most dinamikusan mozgó pénztári piac is van. Tehát, hogy ez eltér országonként.

Műsorvezető: Tudom, hogy nem lehet ezt jól specifikálni, de mégis arra kérnélek, hogy próbáld megállapítani, hogy az általatok ismert piacok közül melyik tekinthető a leginkább érettnek, melyik tart mondjuk a legközelebb a nyugat-európai normákhoz például?

Miklós Dániel: Vannak erre ilyen nagyon jó ökölszabályok, vagy ökölszámok, amiket szoktunk használni, viszonyítási pontok. Ezek általában, ahogy egy korábbi podcastban az Optima kapcsán felmerült, a kezelt vagyon, az aktuális piacon lévő befektetési alapban lévő kezelt vagyon, ez egy nagyon fontos mutató, ezt szoktuk mondjuk a GDP-re vetíteni. És Magyarországon jellemzően, ahol ugye most így változó arányban 19-20 ezer milliárd környékén van a befektetési alapokban kezelt vagyon, ehhez mondjuk egy GDP-t vetítünk, akkor itt azt tudjuk mondani, hogy ez egy érettebb piacnak minősül, mert hogy egyébként ilyen bőven két számjegyű penetrációs mutatót látunk. Ahogy egyébként az országokat megnézzük, Szlovénia ebből egyértelműen kimagasló, itt 10%-ot meghaladó GDP-re vetített befektetési alapállomány van. Ahogy az imént megemlített országokat vesszük sorba, és megyünk kelet felé, úgy ez a mutató csökken, Horvátországnál ez ilyen 5-7 százalék, most ez nagyon tud változni nyilván árfolyamtól, aktuális piaci helyzettől. A bolgároknál egyébként ez ilyen kb. 2-3 százalék környékén van a számításaink szerint. Ez azért egy viszonylag nehezen számítható mutató, de ez mindenképpen egy jó indikáció.

Műsorvezető: Példaként egyébként, hogy az életpiacokat ugye említetted, hogyha megyünk Nyugat-Európában, akkor azért például a francia-svájci piacot, ha megnézzük, akkor itt azért legutolsó mutatók néhány évvel ezelőttiek, de hogy különösebb bátorság nélkül megkockáztatható, hogy például a francia-svájci piacon ez meghaladja a 100%-ot, mondjuk egy német piacon való 60 és 100% között található, tehát kicsit egyébként más a helyzet. Nem tartozik szorosan a témánkhoz, de nagyon érdekelne a véleményed arról, hogy a mostani kormányváltás és a Magyarország euró iránti elköteleződésében bekövetkezett fordulat, ez milyen hatással lehet a magyar befal a piacra?

Miklós Dániel: Én azt tudom mondani egyébként, amit az imént elmondtam a többi ország tekintetében is, hogy abban az esetben, hogyha ez egy valós helyzetté válhat, hogy itt egy euróbevezetés sorra kerül, akkor ez reményeink szerint Magyarországon is azt a dinamikát fogja tudni magával húzni, mint amit láttunk a bolgár és a horvát piacon. A korábban felsorolt előnyeivel együtt egyébként egy euró bevezetés az a megtakarítási hajlandóságra jelentősen pozitív hatással tud lenni.

Műsorvezető: Korábban valamelyik vezetőtök nyilatkozta azt, hogy az alapkezelőnek a külföldi terjeszkedése részben méretgazdasági szempontok alapján is történt. Ezt én magamnak úgy fordítom le, hogy gyakorlatilag kinőttétek a magyar piacot. Hogyan fordul ez elő? Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Mit jelent ez, hogy kinőttétek a piacot?

Miklós Dániel: Én azt gondolom, hogy amikor a magyar piac ilyen dinamikusan nő, és ebből mi is egyébként a piaci részünknek megfelelően szeretnénk, vagy ideális esetben azt meghaladóan kivenni a részünket a további növekedésből, akkor az, hogy kinőttük, az egy ilyen érdekes gondolat, és biztos érdekes lenne erről beszélgetni. Az mindenesetre egy alapvető meglátásunk, hogy a piacrészünknek és az itthoni kezelt vagyonunknak megfelelő méretű növekedést, az talán lehet, hogy néhány éven belül ehhez hasonló léptékű lépés, lehet, hogy már a magyar piacon nem tudunk meglépni. Ebből kifolyólag viszont van nekünk egy nagyon nagy szerencsénk, hogy az OTP Csoportnak a nemzetközi stratégiája, mi is ugye OTP leányvállalat vagyunk, az első OTP leányvállalat vagyunk egyébként, több mint 30 éves múlttal, teljesen adekvát és mondjuk úgy, hogy kvázi egy kötelező feladat számunkra, hogy az OTP Csoport azon országaiba, ahol befektetési alapot az OTP Bankban vagy bármely más forgalmazónál tudunk kínálni, ezt tegyük meg, és ahogy ez az akvizíció esetleg a jövőben folytatódik, és bizonyos országok megjelenésével együtt jár, akkor ez hoz magával egy olyan kötelező piacvizsgálati feladatot, hogyha ezt mi meg tudjuk ott is valósítani, akkor valósítsuk meg. Tehát nagyon komoly szereplők ezek az OTP csoporttagok ezekben az országokban. A szlovén piacot említetted, bizonyos mutatók alapján a szlovén piacon két nagy szereplő felváltva bizonyos mutatók alapján, de piacvezető az OTP Bank. Nagyon markáns szereplő a horvát piacon a DSK bank, ugye az OTP tagja a horvát piacon egyértelműen egy kulcsszereplő a horvát bank. Az az ambíciónk, hogy ezekben az országokban, ahogy hazánkban is, igyekezzünk az ottani piaci részesedésünket befektetési alappiac tekintetében a bankhoz igazítani, ami Magyarországon is többé-kevésbé megvalósul, és ez szerintem egy olyan ambíció, amit így leegyszerűsítve ezekre az országokra is le tudunk fektetni.

Műsorvezető: Értem. Ez a kiterjedt jelenlét, ez szerinted inkább ügyfélhozzáférésben, bizalomban vagy értékesítési csatornában jelent számotokra segítséget.

Miklós Dániel: Mindegyikben, ami a legfontosabb a beszélgetés elején, beszélgetés elején említett infrastrukturális adminisztratív, IT szempontú feladat, amit azt gondoljuk, hogy a magyar piac sajátosságaiból kifolyólag ezt akkor tudunk hatékonyan és gyorsan lejátszani, vagy megvalósítani, hogyha van mögöttünk egy csoport, aki ezt a banki oldalról támogatja, és érdekelt abban, hogy ez megtörténjen, zárójel bezár. Viszont természetesen az, hogy disztribúciós ügyfélelérési szempontból egy nagy helyi banknak a hátterével tudjuk a termékeinket kínálni, ez értelemszerűen szintén nagyon-nagyon fontos dolog, de hogy a szinergiákra is beszéljünk kicsit az, hogy ezek a bankok a kinti piacon fontos gazdaságélénkítő tevékenységet végeznek, és van egyébként egy intézményi kapcsolódásuk, számtalan egyéb területen kínálnak egyébként szolgáltatásokat, megoldásokat. Ahogy itthon is próbáljuk ezeket a szinergiákat kihasználni, legyen szó akár mondjuk egy treasury-n keresztüli ETF népszerűsítésről, vagy egy intézményi látogatásról, amit egyébként például mi több országban többször megteszünk, hogy ezen kinti bankunkon keresztül, partnereinken, kollégáinkon keresztül mondjuk a nyugdíjpénztári ügyfeleket meglátogatjuk, és nekik is ajánljuk a befektetési jegyeinket.

Műsorvezető: Játszunk el azzal a gondolattal, hogy nektek az OTP Alapkezelőnek tetszik egy külföldi piac, mert elképesztő pezsgés van rajta, viszont csoportszintű megjelenés ott az elkövetkező években nem várható. Milyen lehet ebben a helyzetben a ti mozgásteretek?

Miklós Dániel: Ez érdekes, ezt egyébként mérlegelni kell, alapvetően én azt gondolom, hogy az elmúlt 3-4 évet figyelembe véve köztünk egy olyan, vagy mögöttünk egy olyan üzletfejlesztési stratégiai feladat volt, vagy zajlott le, ami most elsősorban a mi lehetőségeinket nagymértékben az OTP Csoporthoz köti, ez nem titok. Dolgozunk egyébként olyan ötleteken, folyamatosan mérlegelünk olyan lehetőségeket, hogy ezt egyébként olyan piacokon is megtegyük, ami az OTP csoporthoz kevésbé kötődik. Én azt gondolom, hogy most a fókusz mindenképpen az OTP csoportokon van, és csoporttagokon van, és akkor helyezünk egy példát, egy gondolatot ehhez hozzátenni, hozzátennék, hogy ott viszont, ahol mondjuk bármilyen helyi szabályozás vagy bármilyen helyi körülmény a magyar alapok forgalmazását nem teszi lehetővé vagy megnehezíti, ott teljesen nyitottak vagyunk arra, és ezt meg is tettük az elmúlt években többször, hogy esetleg egy akvizícióval vegyünk részt, erre is ugye több példát tudunk mondani. Tehát nekünk amellett, hogy forgalmazunk mondjuk magyar befektetési alapokat Szlovéniában, nemsokára lesz egy helyi alapkezelőnk is, amit az elmúlt néhány hónapban bonyolítjuk ennek a tranzakciónak a zárását.

Műsorvezető: Egy másik dolog is felmerült bennem, éspedig az, hogy eddig ugye a magyarországi termékexportról beszéltünk, hogy ez fordítva mennyire jellemző? Volt-e már ilyen egyáltalán a praxisban, hogy valahol találtatok egy olyan terméket, vagy olyan konstrukciót, amit érdemes volt átalakításokkal nyilván, de meghonosítani, vagy bevezetni a magyar piacra?

Miklós Dániel: Hát itt alapvetően talán szerintem a CETOP-ETF-ünkről beszélhetünk, ami egy ilyen több oldalról érkező nagyon impulzív régiós tőkepiaci jelenlétnek az eredménye, aminek nemcsak mi vagyunk, mint termékgyár, nemcsak mi vagyunk egyébként a létrehozója, hanem ugye a banknak a Global Markets területe, de mondjuk ahogy itt a régióban részt vesz a csoport, és szolgáljuk ki mi is, meg a kollégák is a bankból ötletekkel, megoldásokkal mondjuk a leányvállalatokat, úgy egyébként jutunk ötletekhez. Az, hogy egyébként a Budapesti Értéktőzsdével közösen a CETOP index lekereskedésére kvázi egy olyan ETF-et, egy nagyon egyszerű tőzsdén kereskedett befektetési alapot kialakítottunk, ami egyébként egy nagyon sikeres termék, és hála a Jóistennek a legjobb időzítéssel, mert mondjuk a régiónak az elmúlt néhány éves árfolyam emelkedéséből a befektetők elégedetten, reményeim szerint elégedetten tudtak részesülni. Tehát a számokból ez látszik.Tehát ez mindenképpen egy olyan input, vagy egy olyan benyomáshalmaznak az eredménye, ami több szereplőnek a közös gondolkodásából jött létre. Látjuk például azt ezeken a piacokon, hogy a régiós megoldásokra, a régiós befektetésekre egyre nagyobb az igény. Ezt nem feltétlenül csinálja rajtunk kívül más. Az, hogy mi itt vagyunk és itt élünk ezen a területen, és megvannak a beágyazottságaink a kapcsolataink és az infrastruktúránk, az lehetővé teszi mondjuk azt, hogy egy szlovén ügyfélnek egy régiós alapot csináljunk, de úgy, hogy a kérdésedre válaszoljak, tehát nyilván látjuk, hogy magában a régióban is van igény arra, hogy mondjuk legyen egy ilyen ETF-ünk, ezért az itthoni piacon is adekvátnak látjuk ennek a létjogosultságát.

Műsorvezető: Ha jól gondolom, akkor azért ez is egy méretgazdasági kérdés is valahol.

Miklós Dániel: Egyértelmű.

Műsorvezető: Dani, arról mesélj még kérlek, és örülök, hogy fölhoztad az ETF-et példaként, hogy mennyire nyitottak ennek a térségnek a befektetői a termékinnovációkra, az újszerű megközelítésekre?

Miklós Dániel: Hazánk szerintem nagyon befektetési alapok tekintetében egy nagyon jól ellátott és egy nagyon széleskörű kínálattal működő piac. Ezért itt is inkább a külföldi országokra gondolok, ahogy ugye talán remélem, hogy a hallgatóknak, meg a nézőknek az már ebből a beszélgetésből kiderült ez idáig, hogy egy eltérő érettségi fokról induló piacokról beszélünk. Ebből kifolyólag, hogyha mondjuk viszünk ki külföldre terméket, akkor az egy fontos szempont a termékfejlesztésben, hogy innováljunk. A szlovén piacon, ahol egyébként az ügyfelek nagyon érdeklődnek a részvényalapok felé, többek között ugye amiért hosszú távon vannak ösztönözve a megtakarítással, és elmondtam, hogy ott a hozzáállás az teljesen más. Meg az előzmények is teljesen más.De ott is egyébként ilyen egyszerűbb, hogy fogalmazzak, kevésbé komplex részvényalapokat vásárolnak az ügyfelek, mondjuk egy technológiai alapot, technológiai részvényekbe fektető részvényalapot. Ehhez képest mi igyekszünk, mivel látjuk a piaci lehetőséget, igyekszünk mondjuk egy olyan részvényalapot kialakítani, vagy létrehozni, ami már mondjuk flexibilisen sokkal aktívabban kezelt, egyébként mondjuk piacesésre is tud ügyletet kötni. Ilyeneket nem nagyon látunk. Tehát keressük azokat a pontokat ezekben az országokban, ahol van hiány mondjuk a termékkínálatban, és akkor még egy példát hoznék, a Stratégiai Járókötvényalapunk például, ami egy olyan sikertermék itthon is, meg külföldön is euróban, elsősorban régiós fókusszal, de vállalati kötvénykitettséget vállalva, derivatívákat használva, de mégis egy nagyon optimális hozamkockázat arányt megjelenítve, ami szintén hiányzik mondjuk a kötvényalap kínálatból ezekben az országokban, és nagyon népszerű a termék, és keresik az ügyfelek ezt a megoldást.

Műsorvezető: Arról egyébként van bármifajta visszajelzésetek, vagy kutatásotok, hogy milyen pénzügyi tudatosságom van, szinten vannak azok az ügyfelek, akik ezeket a termékeket keresik. Tehát, hogy ők egy felsőbb kasztba tartoznak-e mondjuk, mint az átlag megtakarítók?

Miklós Dániel: Azt szoktuk mondani, hogy alapvetően, ha egy ilyen ügyfélpiramist fölrajzolnánk, akkor nyilván, hogy a piramisnak a vagyoni értelemben vett piramisnak a teteje felé haladunk, és mondjuk a piramis tetején a privátbanki vagy a kiemelt privátbanki ügyfélkör helyezkedik el, úgy van egyre nagyobb igény, és úgy van egyre szofisztikáltabb igény mind az ügyfél, mind a tanácsadó részéről a piacismeretre, a szakmai tudásra, hiszen minél nagyobb vagyont kezel mondjuk egy ügyfél, annál fontosabb az, hogy mélyreható, minden területet érintő komplex vagyontervezésben részesüljön. Ettől függetlenül, tehát a mi feladatunk a banki kollégákkal közösen, hogy edukációs megoldásokon, rendezvényeken, a portfóliókezelőknek az ügyfélhez közelebb hozásával mélyítsük a tudást. Ennek például ékes példája, hogy a mi tevékenységünk és az én személyes tevékenységem egyik fontos lába, hogy nem csak a hazai tudásfejlesztésért vagy a hazai támogatásért felel a csapatom, hanem külföldön is ezekben az országokban, ahol forgalmazunk, üzleti reggelik, tréningek, konferenciákon keresztül edukálunk, ahova portfóliómenedzserek is velünk tartanak, mert nagyon fontos az ügyfélnél. Az ügyfél jelen esetben nekünk egy tanácsadó, aki kínálja az alapunkat, de ügyféllel is alapesetben egy rendezvényen találkozunk, hogy tudja, hogy ki az arc a termék mögött, hiszen ő tudja hitelesen, a saját tapasztalatából és a tudásából a legjobban elmondani, hogy abban a termékben mi a stratégia.

Műsorvezető: Világos.Egy pillanatra kanyarodjunk még vissza az imént említett piramishoz. Az ETF-eket hol helyeznéd el ebben a rangsorban?

Miklós Dániel: Ugye alapvetően most egy nagyon komoly, ahogy a beszélgetés elején is elmondtam, egy nagyon komoly felfutást látunk az ETF-ekben, a szolgáltatók is fókuszálnak rá, egyre több szolgáltató egyre inkább olyan megoldásokra törekszik, ami korábban ETF-ekben nem volt valós. Ennek két oka van, népszerű a termék, a digitális robbanás az mivel tőzsdei eléréssel jár együtt a brókercégek, a digitális szereplők nagyon könnyen tudnak ETF-hez ügyfeleket hozzájuttatni, kínálni ezeket, alacsony költséghatékonysággal nagyon egyszerűen megvásárolható a fiatal ügyfélnek is és az idősebb ügyfélnek is, és most elindultunk abba az irányba, és mi is ugye folyamatosan vizsgáljuk és gondolkodunk további ETF lehetőségekben, hogy hogy tudunk egyébként olyan ETF-et létrehozni, ami korábban nem volt. A passzív ETF mellett megjelenik az aktív ETF, ami azt jelenti, hogy egy aktívan kezelt tőzsdei befektetési alapról beszélgetünk, ezeket folyamatosan vizsgáljuk mi is, egyértelműen látjuk azt az irányt, hogy ez a termék most egy könnyen elérhető, könnyen érthető és több felületen is népszerű megoldás a befektetők számára.

Műsorvezető: Zárásképpen arra kérnélek, hogy ugorjunk pár évet előre. Honnan fogjátok majd tudni, hogy igazán jól működött, vagy beérett a nemzetközi stratégiátok? Miből fogjátok ezt megítélni, vagy mi alapján?

Miklós Dániel: Most is egyértelműen dinamikusan növekszik a külföldi értékesítésünk, tehát már most is látjuk, hogy az a munka, amit ebbe befektettünk, az megtérül. Vannak olyan napjaink, amikor forgalmazási adatok alapján már nagyobb forgalmazási számokat produkálunk külföldön, mint itthon. A kérdésedre konkrétan válaszolva az az ambíciónk, amit én korábban is megfogalmaztam, hogy legyen szó egy akvizícióról, legyen szó egy magyar alap külföldi forgalmazásával, de hogy ezeken a piacokon karöltve és az OTP csoportban rejlő szinergiákat kihasználva találjuk meg azt a piaci részesedést, amit a bank is megtalált, és építsük fel azt a közösen karöltve a bankkal azt a piacrészt, amit itthon is sikerült megvalósítanunk. Tehát azt gondolom, hogy ezekben a kulcsországokban, Horvátországban, Bulgáriában, Szlovéniában ezekben az országokban egyértelműen ez az ambíciónk, és ez egy reális és valós ambíció.

Műsorvezető: Azzal együtt is, hogy azért a banknak ugye van egy olyan fajta esélye, hogy ők általában, ők vásárlással lépnek be ezekre a piacokra. Tehát ott már eleve van egy elég konkrét kézzelfogható ugródeszkájuk, miközben ti nem mindig, tehát van, hogy organikusan kezdtek el építkezni, az azért egy kicsit más terep.

Miklós Dániel: Más terep azért több időt vesz igénybe értelemszerűen, mintha bekerül a könyvedbe, vagy a mérlegedbe bekerül egy meglévő leányvállalat. Egyébként én azt gondolom, hogy mondjuk látva a szlovén piacnak az elmúlt 1-2 éves növekedését, vagy azt a dinamikát, amit ott láthatunk. Értelemszerűen ez egy időtáv, amiről beszélgetünk, de nem egy lehetetlen ambíció.

Műsorvezető: És a növekedést itt ugyanúgy nettó eszközértékben méritek?

Miklós Dániel: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Ha van egy leányvállalatunk, akkor értelemszerűen már a leányvállalatnak a nettó eszközértéke úgy, hogy a leányvállalat nagy részben vagy részben a mi tulajdonunk, ez már egy más jellegű kimutatást igényel. Most, amit ugye mi mérünk, és amiben mondjuk nagyon aktívan igazolja a nemzetközi stratégiánkat, jelen pillanatban az, hogy ez a munka megérte, vagy ez a befektetés megtérül-e, az egyértelműen a magyar alapoknak a külföldi forgalmazásának az eszközértéke. Ez egyébként igazolja az elvárásainkat, és bizonyos esetekben felül is múlja. Más jellegű kimutatást igényel az, amikor mondjuk már egy cégnek a vele mindennel együtt járó kiadás bevételi oldali értékelését kell elvégeznünk, mint leányvállalat.

Műsorvezető: Végezetül még arra volnék kíváncsi, hogy van-e olyan ország, vagy melyik az az ország, illetve itt tenné föl pontosabban a kérdést, ahol a legrövidebb időn belül, tehát mondjuk pár éven belül már utoléritek az ottani OTP csoportos banki szereplőt a piaci súly tekintetében?

Miklós Dániel: Azt tudom mondani, amit az előbb mondtam, hogy ambícióinkat illetően hol vagyunk a leginkább optimisták, azok az említett piacok, ezen belül is kiemelten a szlovén piac, ahol egyébként az elkövetkezendő néhány hétben fogjuk ezt a nagyon fontos akvizíciót lezárni, és ahol egyébként a magyar alapok mellett a külföldi leányvállalatokon keresztül is nagyon hamar szeretnénk szlovén ügyfeleket OTP alapokkal megkeresni.

Műsorvezető: Rendben. Köszönöm szépen a lehetőséget.

Miklós Dániel: Köszönöm szépen a lehetőséget.

Műsorvezető: Ez volt az OTP Fund Facts. A mai epizódban régiós eltérésekről és hasonlóságokról beszélgettünk Miklós Dániellel, az OTP Alapkezelő értékesítési vezetőjével. Én Csák Csongor vagyok. Sziasztok!

A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:

Jelen podcast marketing közleménynek minősül, a benne szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Az elhangzó tájékoztatás nem teljes körű. Az említett az OTP Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapokról részletes információkat az otpalapkelezo.hu oldalon talál. Az elhangzottak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Alapkezelő Zrt-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás az alábbi oldalon érhető el. www.otpalapkezelo.hu/vodcast-disclaimer .